Legyen újra KK! – Bodnár Zalán publicisztikája

Manapság, amikor ömlenek ránk a labdarúgó Bajnokok Ligája és az európai topbajnokságok mérkőzései a televízióból, és egyébként is globalizálódott a világ, a fiatalok már megmosolyogják a volt Közép-európai Kupát, amely egykor oly sok csodás magyar futballsikernek adott teret. Magam is ahhoz a generációhoz tartozom, amely már csak haldokló utolsó óráiba pillanthatott bele az 1927-ben életre hívott, 1992-ben – talán nem véletlen, hogy épp a Bajnokok Ligája elindulásának évében – pedig végleg eltemetett sorozatba. De olvasmányélményeim alapján látom lelki szemeim előtt a százezres Népstadionban játszott 1956-os döntőben a Vasas 9:2-es diadalát a Rapid Wien ellen (az első két meccs döntetlenje után harmadik mérkőzést rendeztek), a Fradi összesítésben elért 9:6-os sikerét a Lazio ellen az 1937-es fináléban vagy éppen az MTK 1955-ös nagy menetelését: az elődöntőben a Puskás-féle nagy Honvédot búcsúztatták 7:6-os összesítéssel a kék-fehérek (ennek köszönhetően az MLSZ utasítására – mondván, hogy jobb kupacsapat – a bajnok kispestiek helyett ők indulhattak az első alkalommal kiírt BEK-ben), teljesítményük a Dukla Praha ellen 8:1-re megnyert döntőben csúcsosodott ki.

A szép emlékű KK nemcsak azért volt fontos nemzetközi klubsorozat, mert az első ilyen volt Európában, ezáltal a BEK/BL elődjének is tekinthető, hanem azért is, mert kimondottan rangos versengés alakult ki azáltal, hogy a világfutball egyik centrumának tekinthető, Olaszország, Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Magyarország alkotta tömb prominens klubjai képviseltették magukat. Jelentős erőpróbának számított ez a sorozat, a nagycsapatok is komolyan vették, nyert KK-t a Milan, a Bologna, a Torino, a Sparta Praha vagy a Partizan Beograd is. Aztán a történelem sodrása lassacskán „elvitte” a KK-t, amelynek presztízse az egész kontinenst átfogó UEFA-sorozatok – előbb a BEK, majd a KEK és a VVK/UEFA-kupa – megjelenése után meredeken csökkenni kezdett, így a megszűnése elkerülhetetlen volt.

Vallom, most eljött az idő, amikor érdemes lenne feltámasztani a Közép-európai Kupát. Térségünk legtöbb együttese eddig is csak nagy ritkán tudott bekerülni a Bajnokok Ligája csoportkörébe, amelyet évről évre rendszerint csaknem ugyanazok a nyugati nagycsapatok sajátítanak ki, amelyekkel anyagilag – még állami támogatással is – egyszerűen képtelenség versenyezni. Ráadásul a néhány héttel ezelőtti reformjával az UEFA szinte végleg bezárta előttünk a kapukat. A négy nagy topliga első négy helyezettje automatikus résztvevő lesz, a selejtezőből összesen hat hely kiadó a 32-es főtáblán, a magyar bajnoknak immár négy körön, vagyis nyolc meccsen kellene kiharcolnia a részvételt a nyár második felében, miközben már idehaza is tart a bajnokság.

Ez tényleg olyan, mint Trabanttal rajthoz állni a Formula–1-ben. Szép persze hinni az álmokban és a csodákban, de a realitás az, hogy ha csak egy Közel-Keleten „dubajozó” magyar örömlány a megfelelő lélektani pillanatban rá nem tud venni egy arab sejket, hogy kivételesen ne a Premier League-ből, hanem az NB I-ből vásároljon és tőkésítsen fel egy klubot, a következő harminc évben biztosan nem látunk magyar csapatot a BL-csoportkörben, de a környékbeli országokból sem sokat. Eddig is érzékeltette velünk az UEFA, hogy nem szívesen látott vendégek vagyunk a BL nevű rotyogó üstnél, most azonban az európai szövetség tulajdonképpen maga hozta létre azt a szuperligát, amelynek létrejötte ellen korábban oly keményen próbált harcolni (vagy legalábbis úgy tett).

A mi térségünk is vágyik azonban nemzetközi sikerélményekre, és hiúság abban bízni, hogy az UEFA sorozatai erre lehetőséget nyújtanak. Eljött az idő, hogy a kirekesztettek a kezükbe vegyék sorsukat, és megteremtsék a saját tornájukat. Olaszországot persze ebből már ki kellene hagyni, hiszen régen kinőtte a térséget, de az volna az igazi, ha az európai kupaszereplésről lecsúszó Serie A-csapatokat is be lehetne vonni. Azért így is van legalább tizenhat ország, amelyek bajnokcsapatának szintén csaknem lehetetlen küldetés a BL-főtábla elérése: Ausztria, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szerbia, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Koszovó, Albánia, Románia, Ukrajna, Moldova, Bulgária, Magyarország. Talán még Svájc és a balti államok is bevonhatók, de maradjunk egyelőre ennél a tizenhatnál. Jó kis sorozat kezdődhetne újra, akár a BL-hez hasonlóan 32 együttessel, csoportkörrel, egyenes kieséses szakasszal a legjobb tizenhattól. Lehetne például úgy lebonyolítani, hogy ezen tizenhat ország bajnoka automatikus résztvevő, és minden országból a második és a harmadik selejtezőt vívna, a másodikok egy másik ország harmadikjai ellen. Parázs csatákat láthatnának a nézők, csemege lenne egy Partizan Beograd–Dinamo Zagreb, egy Ferencváros–Dinamo Bucuresti vagy egy Legia Warszawa–Dinamo Kijev tétre menő összecsapás, arról nem is beszélve, hogy például a határon túli magyar kötődésű klubok – DAC, CFR, Eszék – sikeréért ugyanúgy szoríthatnánk nemzetközi tétmeccseken.

Persze tudom, hogy ennek az elképzelt ligának a megszületése éppen olyan álom (még úgy is, hogy más csapatsportágakban már akad is rá példa), mint mondjuk a Monarchia feltámasztásának vágya. Két jelentős gátló tényezője is van. Az egyik az, hogy az európai szövetség aligha engedélyezné újbóli létrehozását. Ám ha mégis lenne egy olyan nyitott szemléletű UEFA-elnök, aki fontosnak tartaná, hogy Kelet-Közép-Európában is legyen pezsgő nemzetközi futballélet, és az erőviszonyok tekintetében ne távolodjon el visszafordíthatatlanul egymástól a nyugati és a keleti területek labdarúgása (a jelenlegi főnök, Aleksander Ceferin, noha szlovén, a jelek szerint nem ezt az irányvonalat képviseli), vele talán meg lehetne értetni, hogy ilyen sorozat idővel talán kiválthatná a szinte teljesen érdektelen Európa-ligát, amelyben a BL-ről lemaradó vagy onnan kieső csapatok tulajdonképpen a nem éppen hízelgő „Európa 33. legjobb csapata” címért vetélkednek, mérsékelt motivációval (igaz, tavaly óta a győztes indulhat a következő Bajnokok Ligája csoportkörében). Még fel is lehetne úgy építeni az egészet, hogy az európai Szuperkupa-meccs ne a BL- és az El-győztes közötti összecsapás legyen, hanem a BL nyertese a KK – nevezzük így egyelőre – győztesével mérkőzne meg. Utóbbinak nyilván nem sok esélye volna, de ha alkalomadtán, a papírformát felrúgva mégis nyerne, az óriási bravúrnak számítana, és okkal nevezhetné magát Európa legjobb csapatának – márpedig egyetlen meccsen minden együttes legyőzhető. Anno a Super Bowl is így született meg Amerikában, az eredeti liga, az 1920-ban alapított NFL 1966-tól beleegyezett, hogy a rivális bajnokság, az AFL győztese egy meccsen megmérkőzhet az ő bajnokával, és bár mindenki azt mondta, hogy az AFL csapatainak esélyük sem lesz, a harmadik évben a New York Jets már meg is szerezte a lenézett sorozat első Super Bowl-győzelmét (majd a két széria össze is olvadt).

A másik akadályozó tényező pedig nyilván a pénz, hiszen a BL valódi aranybánya a busás UEFA-pontpénzek révén, a KK-ban viszont nehéz volna ilyen anyagi hátteret teremteni. Ennek megoldására a két javaslatom: az egyik, ahogy az előző pontban is említettem, az UEFA-t kellene arra sarkallni, hogy ami pénzt az El-re szán, annyit erre a ligára is áldozzon. A másik pedig, hogy ennek a tizenhat országnak a csapatai éppenséggel ugyanúgy elindulhatnának a BL-selejtezőben, mint máskor; a KK csak szeptemberben kezdődne, és amelyik klub kiesik a nyári selejtező során, szeptembertől már nyugodtan szerepelhetne itt, amelyik pedig valahogy véletlenül bejut, legfeljebb ezt az évet kihagyná a KK-ból, és menne a BL-be pénzt keresni.

A történelem nem ért véget, ahogy azt Francis Fukuyama megállapította 1989-ben, a kereke csak forog és forog. Olykor visszafelé. Lám, az Európa-bajnokságok története is négycsapatos tornával indult 1960-ban, aztán 1980-ban nyolc, 1996-ban tizenhat, 2016-ban huszonnégy ország válogatottja játszott a serlegért, hogy 2020-ban aztán már úgy oszoljanak meg a meccsek 13 európai városban, hogy a végén a legjobb négy nemzeti együttes újra egy városban, Londonban gyűljön össze egy négycsapatos tornára.

Miért is ne virradhatna fel újra a KK napja is?