FFT: Lizarazu elárulta, miért ütötte meg Matthäust

Részletek a nagyinterjúból:Részletek a nagyinterjúból:

– Tisztázzuk: Bixente vagy Vincent a neved? (Anthony Stevens, Hull)
– Bixente. Franciaország baszk részén születtem, és a szüleim hivatalosan is Bixentének szántak. Viszont a hatóságok nem engedélyezték ezt, mert a baszk neveket ekkoriban tiltották, úgyhogy a francia változatát, a Vincent-t jegyezték be. Baszkföldön mindenki Bixentének hívott. Ám amikor híres lettem a futball világában, az újságírók elkezdtek Vincent-nak nevezni, én meg kezdetben nem is tudtam, kiről beszélnek, soha senki nem hívott így. Segítségül hívtam az ügyvédem, és papírra vetettük, hogy a nevem Bixente, ahogy a szüleim akarták. A fiamat Tximistának hívják, a lányom Uhaina, mindkettő baszk keresztnév.

– Mennyire volt jó játékos Zinédine Zidane? (Theo Lecroix, Marseille)
– Amikor Zizou megérkezett a Bordeaux-ba, nem volt valami jó kondiban. Még a kilencven percen is nehezen verekedte át magát, de kőkeményen elkezdett dolgozni. Viszont született zseni volt. Az edzéseken olyan dolgokat művelt, amelyek enyhén szólva is furák. Nem olyan volt a technikája, amilyent az akadémiákon oktatnak, sokkal inkább olyan, amit az utcán tanult, és rajta kívül más nem tudott megcsinálni. Egyedül is képes volt megváltoztatni egy mérkőzés menetét. Ennek ellenére a csapatért harcolt. Ha háromszor is előrefutsz, de nem kapod meg a labdát, előbb-utóbb elgondolkodsz, hogy a fene egye meg, ez a figura nem passzol. Ilyesmi Zidane-nal sosem fordult elő, mindig jött a labda, és mindig pontosan ugyanoda, két méterrel a lábad elé, tökéletesen időzítve. Tudta, hogy a csapattársai nem szívesen rohangálnak a semmiért, és amikor valaki így gondolkozik, mindenki szívesen fáradozik érte. Ha védekezni kellett, nagyon érdemes volt neki adni a labdát, mert tudtuk, hogy biztosan megtartja. Még akkor is, ha rossz az átadás.

– Mit gondoltál arról, hogy Laurent Blanc minden egyes alkalommal megpuszilta Fabien Barthez fejét? Kicsit fura, nem? (James Meredith, Needham Market)
– Szerintem vicces volt. Olyan ez, mint a többi babona például a zoknikkal vagy fehérneműkkel. Nem hagyhatták abba, mi is azt vártuk tőlük, hogy csinálják. Szerencsét hozott. A futballban sokan hisznek az ilyesmiben.

– Tényleg meglegyintetted Lothar Matthäust egy edzésen, amikor a Bayern játékosa voltál? (Oliver Bracken, Bielefeld)
– Nem kellett volna, igaz, ő ért hozzám először, ezt azért fontos hozzátennem. Reagáltam valamire, az ilyesmi megesik. Akárhányszor találkozunk Lotharral, elnevetgélünk rajta. Már utána is megittunk egy sört. Adódnak olyan pillanatok az életben, amikor meg kell mutatnod, hogy te is ott vagy, és van saját személyiséged. Nagyon fontos, hogy ez a csapatban is egyértelmű legyen. Baszk vagyok, úgyhogy van személyiségem. Ezt a csapatomnak is tudnia kellett. Matthäusnak is van, ráadásul fantasztikus játékos volt.

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo oldalán, ide kattintva!