Ízelítő a cikkből:
„A példaképem, Diego Maradona nagyon erős személyiség, aki csak a labdával érezte jól magát. Mindig is ő volt, mindig is ő lesz az igazodási pont az életemben. Sokak szerint ez fura, de én már nem láttam játszani Pelét, csak felvételről. Maradona ellen játszottam is, felfoghatatlanul focizott!
A kedvenc edzőm Vanderlei Luxemburgo volt 1993-ban a Palmeirasnál. Ő kért először arra, hogy hátvédként támadjak. Azt mondta, az sem baj, ha elcsípnek elöl. Szeretett két védekező középpályást alkalmazni, és tudta, mennyire fontosak a szélek.
Roy Hodgson fontos szerepet töltött be az életemben, még ha akkoriban károsnak is ítéltem meg a szerepét. Középcsatárként játszatott az Interben. Ilyet még nem hallottam! Ha még szélsőként használ, azt mondom rendben, na de a két csatár egyikeként! Ébresztő, százhatvannyolc centis vagyok! A labdák röpködtek el a fejem fölött.
Zinédine Zidane csak azért lőhette be azt a gyönyörű gólt a 2002-es BL-döntőben, mert a passzom tökéletes volt! Felfutottam a bal szélen, és a lábára tettem a labdát. Nem csak úgy lövöldöztem! Úgy látta a rést, ahogy mások nem.
Az emberek nem tudnak miről beszélgetni, ezért lett téma a zoknim a 2006-os világbajnokságon. Az újságírók könnyen találtak ki történeteket az öltözőn kívül. Felhúztam a zoknim, és mivel Thierry Henry ezt követően rögtön betalált szabadrúgásból, én lettem a hibás. Nevettem rajtuk, ahogy azon is, hogy eladtuk a párizsi vb-döntőt. Nevetséges!”
A teljes cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!