FFT: Taffarel, a tizenegyeslövők rémálma

Cláudio Taffarel ott állt a kapuban az 1994-es vb-fináléban, majd az 1998-as elődöntőben szintén, és nagy élmény volt a 2000-es UEFA-kupa-döntő is, bár ott nem hárított lövést.

A brazil kapuslegenda a FourFourTwo-nak vallott az emlékeiről. Íme, egy kis ízelítő az interjúból:

„Fiatalkoromban jó csatár voltam, rengeteg gólt szereztem. Nem rossz érzés megrezegtetni a hálót. Ugyanakkor a röplabdához hasonlóan csatár is csak az öröm kedvéért voltam. Sosem gondoltam arra, hogy profi támadó legyek. Hogy őszinte legyek, nem vittem volna sokra, ahogyan röplabdajátékosként sem. Tudtam, hogy a valódi tehetségem a védésben rejlik.

Nem tartottuk magunkat esélyesnek az 1994-es világbajnokságon. Természetesen nagyon örültem, hogy ismét egy vébén lehetek, viszont csapatként nem a legjobb időszakunkat éltük. Számos kritikát kaptunk odahaza, de sikerült bebizonyítanunk, hogy a kételkedőknek nincs igazuk. Szépen helytálltunk Oroszország, Kamerun és Svédország ellen. Nem láttam azon a tornán senkit, aki jobb lett volna nálunk.

A tizenegyespárbaj módosult tudatállapot. El sem tudom mondani, hogyan éreztem magam, amikor Franco Baresi kihagyta az 1994-es döntő első lövését, vagy amikor megfogtam Daniele Massaro tizenegyesét. Ebben a helyzetben egy kapusnak maximálisan koncentrálnia kell, és teljesen megfeledkezik az érzéseiről.

Örülök neki, hogy nem fogtam ki Roberto Baggio tizenegyesét, sokkal jobb, hogy ő rontotta el. Ez így volt tökéletes. Ha én hárítom, kikiáltanak a világbajnokság hősének, ami igazságtalan lett volna a többiekkel szemben. Azért nyertünk, mert mindenki hozzátett egy kicsit, még azok is, akik alig léptek pályára."

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!