Angol hülyék? – Pór Károly publicisztikája

A Nemzeti Sport Online-on két sorozatunk is fut, Külföldi tapasztalatok, illetve Szemléletváltás címmel, amelyek azt célozzák, hogy példákat, újszerű megközelítéseket állítsanak a magyar futball elé. Olyanokat, amelyek elgondolkodtatják a sportág hazai szereplőit, alakítóit, adott esetben még mintaként is szolgálhatnak. Hogy miért fontos ez éppen most? A Magyar Labdarúgó-szövetség honlapján olvashattuk a napokban, hogy a Horvátország elleni Eb-selejtezőt megelőzően, az új szakmai bizottság mintegy félnapos ülésén, melyen a tag Dárdai Pál mellett többek között Csányi Sándor, az MLSZ elnöke is részt vett, élénk vita alakult ki a 2020 és 2025 közötti időszak szakmai programjáról és stratégiájáról. Jó tíz, még inkább húsz éve a tervezett, de sokáig meg nem valósuló stadionépítések kapcsán tartotta magát a mondás, hogy „makettben már jók vagyunk, de végre épülhetne is valami”. Manapság pedig a nagy ívű futballstratégiák kapcsán (Storckon innen, Storckon túl...) támadhat az az érzésünk, hogy tele van már velük a padlás (és legfőképpen a fiók) és jó lenne, ha az egyre-másra emelkedő arénák mellett végre a futballunkról, a magyar csapatok játékáról is elmondhatnánk: épül-szépül, kezdi felvenni a versenyt az európai középmezőnnyel. Ebben segíthetnének sokat a különböző minták. Persze arról nincs szó, hogy bármit is majom módjára utánoznunk kellene, de érdemes lenne tanulni a máshol jól működő stratégiákból, és a hasznos elemek felhasználásával alakítani a saját utunkat. Külföldi tapasztalatok, illetve Szemléletváltás címmel, amelyek azt célozzák, hogy példákat, újszerű megközelítéseket állítsanak a magyar futball elé. Olyanokat, amelyek elgondolkodtatják a sportág hazai szereplőit, alakítóit, adott esetben még mintaként is szolgálhatnak. Hogy miért fontos ez éppen most? A Magyar Labdarúgó-szövetség honlapján olvashattuk a napokban, hogy a Horvátország elleni Eb-selejtezőt megelőzően, az új szakmai bizottság mintegy félnapos ülésén, melyen a tag Dárdai Pál mellett többek között Csányi Sándor, az MLSZ elnöke is részt vett, élénk vita alakult ki a 2020 és 2025 közötti időszak szakmai programjáról és stratégiájáról. Jó tíz, még inkább húsz éve a tervezett, de sokáig meg nem valósuló stadionépítések kapcsán tartotta magát a mondás, hogy „makettben már jók vagyunk, de végre épülhetne is valami”. Manapság pedig a nagy ívű futballstratégiák kapcsán (Storckon innen, Storckon túl...) támadhat az az érzésünk, hogy tele van már velük a padlás (és legfőképpen a fiók) és jó lenne, ha az egyre-másra emelkedő arénák mellett végre a futballunkról, a magyar csapatok játékáról is elmondhatnánk: épül-szépül, kezdi felvenni a versenyt az európai középmezőnnyel. Ebben segíthetnének sokat a különböző minták. Persze arról nincs szó, hogy bármit is majom módjára utánoznunk kellene, de érdemes lenne tanulni a máshol jól működő stratégiákból, és a hasznos elemek felhasználásával alakítani a saját utunkat.

Ahogy például az angolok tették, akik 2011-ben, a belga és német példán felbuzdulva teljesen új alapokra tudták helyezni az utánpótlás-nevelésüket. A néhány éve hazánkban is vizsgálódó belga Double Pass közreműködésével kialakítottak egy új rendszert – ez az úgynevezett EPPP (Elite Player Performance Plan), amit fent említett sorozataink egyikében részletesen bemutattunk a Muszbek Mihály és Zalai Dávid jegyezte tanulmányon keresztül –, amelynek eredményeképpen hat éven belül szinte minden rangos korosztályos világversenyt megnyertek, majd hogy, hogy nem, tavaly már a felnőtt-vb-n is a négy közé jutottak. A Premier League topcsapatainál kivétel nélkül egyre fontosabb szerepet játszanak az elmúlt néhány évben felnövő, saját nevelésű leendő klasszisok, például Trent Alexander-Arnold, Callum Hudson-Odoi, Phil Foden vagy éppen Marcus Rashford.

Mit csináltak az angolok hat év alatt? Központi adatbázist! Az U12-es korosztálytól kezdődően minden, szigetországi futballklubban nevelkedő gyerekről van kimutatásuk a fizikai paraméterekről, biológiai érettségről, növekedési státusról, annak alakulásáról, illetve a fizikai teljesítőképességről, úgymint erő, gyorsaság, állóképesség. Ezekhez kapcsolódóan számos labdarúgó-specifikus és tudományosan elismert teljesítménytesztet fejlesztettek ki. Az adatokhoz korosztályonként megállapítanak referenciaértékeket. Ez az összes egyesületnek lehetővé teszi az egyes játékosok fizikai profiljának összehasonlítását, és persze az is nyomon követhető, hogy milyen edzésmennyiséggel érték el az adott mutatókat. Az pedig már csak egyfajta ráadás, hogy „nemzeti sérülésmegfigyelési projektjük” is van. És ez nem vicc: egy erre kialakított alkalmazás segítségével gyűjtik és elemzik a mérkőzéseken és a tréningeken elszenvedett sérüléseket, hogy aztán következtetéseket tudjanak levonni a megelőzésre nézve. Aztán a stratégiához még oktatási program is kapcsolódik, amelynek révén mentáltréningen, életmód-tanácsadáson és más, a sportághoz csak közvetve kapcsolható előadáson is részt kell venniük az akadémiai növendékeknek. Az meg ráadás, hogy a szövetség rendszeres időközönként nagyon szigorúan ellenőrzi a klubokat, mert csak azok az akadémiák részesülhetnek a központi támogatásokból, melyek megfelelnek az EPPP-ben rögzített követelményeknek.

Persze legyinthetünk a fentiekre (legyintésben jók vagyunk), ahogy az a Gyalog galopp című film híres idézetében elhangzik: „Angol hülyék, hülye angolok”. Még hogy fizikai profilok meg serülésregiszter?! Hát Sebes Guszti bácsinak sem voltak ilyenjei, aztán micsoda csapatunk volt! Csak focizni kell és kész! Igen, ilyen egyszerű volt ez az 1950-es években, amikor a világon az igazolt játékosok száma töredéke volt a mainak. Amikor Magyarországon még egymást érték a grundok, melyeken a különböző generációk a napestig tartó meccseken egymást tanították meg focizni, egymástól leshették el a magyaros fineszt. A világ azonban minden téren rengeteget változott, nincsenek már grundok, és nem is lesznek. Ha pedig a múltban élünk, nem haladunk a korral, nem tudjuk számszakilag összehasonlítani a különböző csapatok és korosztályok mutatóit, teljesítményét, nem ismerjük a tendenciákat több évre visszamenően, esélyünk sem lesz felvenni a versenyt a haladó futballnemzetekkel – csak állunk, mint Bálám szamara, és nem értjük, mi folyik körülöttük. Fájó volt például látni a korosztályos Eb-selejtező során, hogy U17-es válogatottunk mind fizikailag, mind futballtudásban már most mekkora lemaradásban van a belgákkal szemben, és valószínűleg ez a különbség az évek során csak nőni fog. Persze e korosztály válogatottja legalább ott lesz az Eb-n, nem úgy, mint az U19-es, amely nem szerzett gólt az elitkörben. Ugyanakkor egy pillanatig se higgyük azt, hogy csak Nyugat-Európa előz meg minket sok mindenben. Egy már készülő cikkünkben például arról olvashatnak az online-on, hogy Horvátország is sokkal előrébb jár nálunk adatelemzésben, statisztikailag megtámogatott tehetséggondozásban, nem véletlenül szerepelt vb-döntőben a déli szomszéd válogatottja. Persze egyszer-egyszer őket is el lehet csípni, de ettől még messze vagyunk tőlük, ahogy az északi szomszéd szlovákoktól is, akik hozzánk képest kisebb költségvetésből tudnak kinevelni később sok millió eurót érő, topligás játékosokat. És az adatelemzés, adatbázis-építés nem csak az utánpótlás-nevelésben vált kulcstényezővé. Itthon a klubvezetők időnként még mindig panaszkodnak, hogy az ügynökök uralják a játékospiacot, akiknek ki vannak szolgáltatva a csapatok. Hát persze, ugyanis a szerződtetések jelentős része még mindig ad hoc, menedzserek ajánlása alapján történik, mert az egyesületeknek nincs több évre visszamenő, saját megfigyeléseikre alapozott adatbankjuk, melyekből önállóan, a maguk szempontrendszere szerint, az adott kiszemeltek fejlődését figyelembe véve választhatnának.

De ne csak arról beszéljünk, hogy mi nincs, mert a bevezetőben említett sorozatok arról is szólnak, milyen innovatív kezdeményezések jelentek meg már itthon is. Kezdve például az elmúlt két évben átalakított kooperatív, a résztvevők közös, együttes tudására építő edzőképzéstől, az MLSZ berkein belül indított egyéb képzéseken át (például sportigazgató, akadémiai vezető vagy éppen játékosmegfigyelő, hogy csak néhányat említsünk) az egyéni fejlesztésre alapozó kis műhelyekig, amelyek az edzések mellett már személyiségfejlesztéssel, sérülésmegelőzéssel vagy éppen táplálkozási tanácsadással is tudják segíteni a fiatalokat. Legalább ennyire fontos azonban, és itt kanyarodunk vissza a bevezetőben szóba kerülő bizottsági üléshez, hogy végre valós szakmai vita van arról, mit is kellene csinálni, merre is kellene elindulni. A bizottsági szakemberek között évek óta külföldön élő és dolgozó edzőket is találunk, Dárdai mellett Lőw Zsoltot és Szabics Imrét, de tag az úgyszintén nemzetközi tapasztalatokat szerző Fehér Csaba, Gera Zoltán és Hajnal Tamás is. Eredményes konzultációkat kívánunk az uraknak, hogy az angolokhoz hasonlóan nekünk is legyen már építési tervünk, aztán pedig kezdődhessen végre az alapozás.