Edzősors: Feyenoord helyett Felsőgalla – Kiprich József már nem vágyik holland karrierre

– Felsőgalla?
– Igen, igen, nagyon kedves, falusias része Tatabányának, ott edzősködöm most, a megyei másodosztályban – válaszolta a magyar gólkirály, holland és ciprusi bajnok Kiprich József. – Nemrégiben felkért egy barátom, Mesterházi Gábor, hogy dolgozzunk együtt, edzőpárosként, úgyhogy segítek neki. Most ért véget a bajnokság, a középmezőnyben végeztünk, a tizedik helyen. Nagy tervek vannak a klubnál, meglátjuk, mi lesz belőlük.

– Ez főállás?
– Á, dehogy, csak hobbiból csinálom. Hetente van egy meccsünk meg két edzésünk. De mostantól már három tréning lesz.

– És mivel foglalkozik a hét többi részében? Keveset hallani önről mostanában.
– Itthon vagyok, és játszom a kutyákkal. Van négy. A legújabbat most kaptam. Nem is tudom, milyen fajta.

– Harminc éve ilyenkor nyáron jelentősen pörgősebb lehetett az élete: akkor szerződött a holland sztárcsapathoz, a Feyenoordhoz.
– Szép volt, jó volt – az is elmúlt. Rotterdam nagy és izgalmas város, de jó nekem itthon, Tatabányán is. Dani fiammal, aki a Tatabányában játszik és a menyasszonyával éldegélünk itt.

– Valóban keresték a Feyenoordtól, menjen dolgozni az utánpótlásba?
– Persze, hívtak többször is. Valójában bármikor mehetnék, ha akarnék, de nekem már semmi kedvem utazni meg költözködni, nem vagyok már húszéves.

– Idősnek sem mondanám, még csak ötvenöt esztendős. Nem vonzza egy ilyen kihívás?
– Nem. Lehet, hogy nem vagyok még öreg, de én már annak érzem magam.

– Igaz, hogy a Feyenoordtól rendszeres anyagi juttatásban részesül, és lényegében abból él?
– Nem a Feyenoordtól, hanem a Holland Labdarúgó-szövetségtől. Amikor játékosok voltunk, a fizetésünk huszonöt százalékát kötelezően levonták és elhelyezték egy afféle szociális alapban. Harmincöt éves kor után lehet igényelni ennek a folyósítását. Ezt mindenki attól függően kapja meg, hogy annak idején milyen konstrukciót választott. Én olyat, hogy huszonöt éven át jár a juttatás. Abból azért még van hátra bőven.

– A Feyenoordnál töltött hat éve során kultikus alakká vált a fanatizmusukról ismert rotterdami szurkolók körében. Volt, hogy egy magyar stadionban skandálták az ön nevét, Hollandiában járva gyakran tapasztaljuk, hogy a Kiprich névvel azonosítják a magyar futballt. Hogy éli meg ezt az olykor már-már ironikus színezetet öltő, töretlen rajongást?
– Tény, hogy szeretnek a szurkolók, én meg szeretem őket. Ha Tatabányán járnak, mindig benéznek hozzám, aztán megiszunk pár pohárkával. A múltkor megjelent vagy húsz holland motoros a házam előtt, csak sajnos nem voltam itthon.

– Ilyen szoros a kapcsolat, hogy még a lakcímét is tudják? Ők még a régi rajongói vagy esetleg mai fiatalok is vannak azért közöttük?
– Vannak fiatalok is, akiknek a régiek meséltek rólam, ők is nagyon szeretnek, keresnek sokszor. Hogy mondjam magának? Hollandiában a klubok és a szurkolók máshogy viszonyulnak a korábbi sztárjaikhoz, mint idehaza.

– Jól hallom, hogy keserűség csendül ki a hangjából? Úgy érzi, nem kapja meg itthon azt a tiszteletet, amire a pályafutása során rászolgált?
– Jól hallja, igen, de hát ez Magyarország. Itt a csókosoknak áll a világ. Persze tisztelet a kivételnek.

– Edzősködött korábban több NB I-es, NB II-es csapatnál is. Nem volna kedve visszatérni a magyar futball vérkeringésébe magasabb szinten?
– Kezdem elengedni ezt a dolgot. Bárhol lehetnék edző, megvan a legmagasabb fokú végzettségem, a pro licenc, de úgy érzem, egyre inkább perifériára szorulok, egyre jobban elfelejtenek. Ha valaki megkeresne és felajánlana egy kispadot, tárgyalnék vele, de mostanában nem bombáznak ilyen ajánlatokkal.

– Milyennek látja a mai magyar futballt?
– Úgy látom, van egy kis előrelépés a magyar bajnokság színvonalában és a magyar válogatott szereplésében is Marco Rossi szövetségi kapitány irányítása alatt. Ezen az úton kell továbbhaladni, és akkor lehet reménykedni.

– A holland futballt követi? Szurkol nekik?
– Igen, hogyne! Az elmúlt időszakban a hollandok is nagyon gyengék voltak, de most ismét van egy jó Ajax, amely újra a reflektorfénybe állította a holland bajnokságot. A válogatott is összeszedte magát a sok szenvedés után, szurkoltam, hogy megnyerje a Nemzetek Ligáját, de a portugálok jobbak voltak. Viszont nem kell félteni őket, a holland futball mindig feltámad. Boldog lennék, ha a magyar is követné.