Sopánkodni persze már akkor is divat volt. Lapozgatva az 1962-es sportújságokat, szinte nem találunk olyan lapszámot, amelyben legalább egy kicsit ne élcelődnének a korabeli újságírók és karikaturisták a „hanyatló” magyar futballon, a Képes Sport például egyenesen felteszi a körkérdést neves szakembereknek, hogy „Jó, közepes vagy rossz a magyar futball?”, és bizony, nem érkezik egyértelmű válasz.
Holott a magyar bajnokság erősebb, mint valaha volt, és valaha lesz. Olyan év ez, amikor szinte marginális futballeseménynek számít, hogy a Tatabánya simán veri nemzetközi kupameccsen az Ajaxot, a Fradi pedig 6:0-val semmisíti meg VVK-meccsen a Sampdoriát! Ehelyett a lapok szinte számon kérik az MTK-t, hogyan eshetett ki az UEFA-kupa (és az Európa-liga) elődje, a Vásárvárosok Kupájának elődöntőjében olyan ismeretlen csapattól, mint a spanyol Valencia, pedig a Valencia meg sem áll a kupagyőzelemig, és a következő évben is megvédi címét...
1962-ben a BEK-döntőben Guttmann Béla Benficája csapott össze Puskás Ferenc Real Madridjával (Guttmannék nyertek 5:3-ra, de Puskás mesterhármast ért el), a KEK-döntőben Hidegkuti Nándor Fiorentinája az Újpesti Dózsával találkozott, az UEFA-kupa legjobb négy csapata között az MTK volt érdekelt, a Vasas a Bologna legyőzésével elhódította a KK-t, a chilei világbajnokságon az ötödik helyen végzett a válogatott, a sztároktól hemzsegő magyar bajnokságban pedig izgalmas végjáték alakult.
Egy rendkívüli futballév nyomában! A cikk elolvasható a FourFourTwo.hu-n, IDE KATTINTVA!