Casillas, Basler, Lúcio, Emre, De Rossi – jöhet a B-oldal?

Nem lesz többé profi sportoló a török Emre Belözoglu (40 éves most, legismertebb klubja az Inter volt, az utolsó a Fenerbahce), aki 101-szer játszott a válogatottjában, először húsz éve, megfordult egy világ- és egy Európa-bajnokságon is. Az Atlético Madridban és a Newcastle Unitedben nem remekelt, de részese lett a Basaksehir felfutásának, ma a Fener sportigazgatója. Nem kerülte el a balhékat, de mit szóljon akkor a nagy Mario Basler, aki sohasem ment a szomszédba egy jó kis veszekedésért. Legszebb napjait a Kaiserslauternben, a Bremenben, a Bayern Münchenben és a Herthában töltötte, de sajátos magatartása miatt csak 30-szor játszhatott a válogatottban, holott remek középpályás volt. A Bundesliga előző évi gólkirályaként 1996-ban Eb-győztes lett, de az amerikai vb-n ő sem remekelt, ám gólt lőtt a legendás, 1999-es Bajnokok Ligája-döntőben. 2004-ben vonult vissza, az al-Rajjanból, őt ismerve nem meglepő módon háromszor is meggondolta magát, de csak kisebb csapatokban lépett pályára. Ma, 52 évesen a TSG Eisenberg tanácsadója, korábban volt edző és a Lokomotive Leipzig sportigazgatója. Az év elején vonult vissza, állítólag véglegesen.

Nagyon szép karrierre tekinthet vissza a 81-szeres fehérorosz válogatott Alekszandr Hleb (39, Barcelona, Arsenal, Iszlah), aki katalóniai korszakának végén lehetett volna az Inter játékosa is, de nem kért ebből, a Wolfsburg, Birmingham City, VfB Stuttgart trióval rosszabbul járt. Kihozta magából a maximumot a megbízható kapus, a holland Michel Vorm (37, Tottenham, 15-szörös válogatott, 0 góllal), aki ezüst- és bronzérmet is szerzett a vb-ken. Kevésbé volt ilyen előkelő érmekkel dekorált, de minden idők egyik legnagyobb futballista-önbizalmával dicsekedhetett a dán Nicklas Bendtner (32, Arsenal, Juventus, FC Köbenhavn, 81/30), aki messze nem hozott ki magából mindent. És ezt nem mi mondjuk: „Túlságosan megszerettem a sok pénzzel járó életmódot. Vissza akarok térni az időben, és kalapáccsal fejbe ütni azt a fiatal srácot, aki voltam, hogy megértessem vele, hogy micsoda lehetőség előtt áll. Hogy van benne valami különleges, valami, amire vigyáznia kell.”

Ha minden bizonnyal csak a jövő nyárig is, de a Transfermarkt nyilvántartása szerint a modernebb idők leghűségesebb profi labdarúgója a japán Szogahata Hitosi, ugyanis a 41 évesen retiráló játékos 1999 tavasza és 2020 decembere között csakis a Kasima Antlerst szolgálta. Válogatottbeli karrierje 2003-ra véget ért, de a félig hazai rendezésű vébén részt vehetett, klubját 740 tétmérkőzésen szolgálta.

A TAVALY VISSZAVONULTAKRÓL BŐVEBBEN ITT OLVASHAT!

A 39 éves Gareth Barrynek 53 mérkőzés jutott az angol válogatottban, holott balhátvédként, majd szűrőként is igen komoly konkurenciája volt. A háromoroszlánosokkal a 2000-es Eb-n és a 2010-es vb-n vett részt, a West Bromwich, a Manchester City, az Everton és az Aston Villa színeiben 653 Premier League-mérkőzést vívott, ezzel rekorder, megelőzve Ryan Giggset (632) és Frank Lampardot (609), bő százzal vezetve a 34 esztendős James Milner előtt. A skót Kenny Miller (41, Celtic, Rangers, Partick Thistle, 70/18), a török Selcuk Inan (35, Galatasaray, 61/8), a portugál Eduardo (38, Chelsea, SC Braga, 36/0), a német (vb-bronzérmes és Eb-ezüstérmes!) David Odonkor (36, Dortmund, Wilhelmshaven, 16/1), az osztrák Emanuel Pogatetz (West Ham, Wolfsburg, Leverkusen, LASK, 61/2), az olasz, pályára utoljára 2018-ban lépő Antonio Nocerino (Milan, Juventus, Benevento, 15/0, 2012-es Eb-ezüstös) és honfitársa, Stefano Sorrentino (41, Juventus, Cervo) is elégedett lehet a pályafutásával – a nagy Daniele De Rossi meg pláne!

Aki végre a szurkolók között tölthetett egy római derbit, és megmaradt testi épsége is, bár a Lazio ultrái körében igencsak mellette szól, hogy az olasz válogatottal világbajnoki címet szerzett, és majdnem kontinensbajnok lett. Három vb-n és ugyanennyi Eb-n szerepelt a squadra azzurrával, amelynek mezét 117-szer húzhatta magára, és posztjához képest kiemelkedően teljesített: 21 góllal és számos gólpasszal segítette övéit, miközben becsúszásaival, belemenéseivel, könyököseivel világszerte rettegetté vált. A Romában fantasztikus duót alkotott Francesco Tottival, nemcsak a pályán tették le a névjegyüket. Amikor De Rossi először bekerült a keretbe a Serie A-ban, a kispadon Cristiano Lupatelli, Alessandro Rinaldi, Cristiano Zanetti, Gianni Guigou, Vincenzo Montella, Abel Balbo és Fabio Capello ült mellette, utolsó mérkőzésén a Roma színében olyan játékosok voltak a kezdőben vele együtt, mint Diego Perotti, Antonio Mirante, Juan Jesus és Federico Fazio.

Az AS Roma legendája 2000-től 2019-ig szolgálta a „farkasokat”, 616 tétmérkőzésen 63-szor volt eredményes. Klubjával bajnoki címet sosem ünnepelhetett, viszont két Olasz Kupa- és két olasz Szuperkupa-győzelmet begyűjtött, majd levezetett a Boca Juniorsban, de hamar hazahúzta a szíve. Apja a Roma ifijeinek mestere volt, a rá döbbenetes módon hasonlító unokatestvére, Andrea De Rossi még aktív a sokadosztályban, Daniele pedig inkább előbb, mint utóbb kap egy kispadot az élvonalban.

Hogy mi közi össze Aristide Bancé (36, Burkina Fasó-i, Augsburg, Horoya, 75/23) és Herve Tchami (32, kameruni, Honvéd, Szolnok, Düzkaya) visszavonulását? Nos, ők a legnagyobb vándormadarak közé tartoznak, előbbi az előkelő 4., utóbbi a 16. helyen áll az aktuális listán, az éllovas a japán Ito Dan (25 transzfer). Herve Tchami egyik testvére a híres Alphonse Tchami, a másik pedig Joël, aki Egerben és Dunaszerdahelyen is légióskodott. A negyedik testvér, Bertrand Tchami csupán kisebb francia csapatokig jutott, de felbukkanhat még hazánkban, hiszen még csak 43 esztendős...

Nagy vándor volt a szupertechnikás brazil karmester, Marcelinho Paraíba (45), aki több mint húsz klubban fordult meg. Maradandót a német Bundesligában alkotott: 2001 és 2006 között a Herthában légióskodott (ahol Dárdai Pál és Király Gábor is csapattársa volt), a berliniek színeiben 155 Bundesliga-mérkőzésen 65 gólt szerzett, majd a Wolfsburg játékosaként 50 német bajnokin 12-szer volt eredményes. A tekintélyes Kicker magazin kétszer is beválasztotta az Év csapatába, játszott a Sao Paulóban és a Marseille-ben is, utolsó csapata a Treze lett. A válogatottban hatszor játszhatott – egyszer tehette meg ezt a jobbhátvéd Léo Moura (42, Flamengo, Botafogo), négyszer Naldo (38, Schalke, Monaco), 105-ször pedig Lúcio, aki 42 évesen vonult vissza, utoljára tavaly játszott, a Brasiliense színeiben.

A Leverkusenben, a Juventusban, a Bayern Münchenben és az Interben villogott, majd öt éve elugrott kalandozni Indiába. Lúcio 2002-es világbajnok, és még két vb-n vett részt, az Interrel BL-győztes. Német és olasz bajnok, illetve kupagyőztes, kétszeres Konföderációs Kupa-nyertes, a Bundesligában hatszor került be az Év csapatába: vitán felül korának egyik legjobb középső védője volt.

Ideális cserekapusként tartották számon a selecaóban Heurelho Gomest (39, Tottenham, Watford, 12/0), ő is kétszeres konföderációs aranyos, és láthattuk a 2010-es világbajnokságon, a védői irányítgatásába belejőve ma lelkipásztorként tevékenykedik.

Az amerikai Kyle Beckerman (38, Salt Lake, 58/1), a kétszeres olasz válogatott középpályás, Davide Biondini (37, Atalanta, Cesena), honfitársa, Alessandro Rosina (36, Parma, Zenit, 1/0), a lengyel Marcin Wasilewski (40, Anderlecht, Wisla Kraków, 60/2) osztályrésze kissé szürkébb karrier lett, a dél-koreai Li Dong Guk (41, Middlesbrough, Bremen, Csonbuk Motors, 105/33) ellenben az 1998-as és a 2010-es világbajnokságon is szerepelt. Az argentin Nicolás Pareja (38, Sevilla, Atlas Guadalajara, 1/0) háromszoros Európa-liga-győztes, a portugál Ricardo Costa (39, Porto, Boavista, 22/1) BL- és UEFA-kupa-első, valamint Világkupa-győztes a Portóval, német aranyérmes a Wolfsburggal, és három világbajnokságra is eljutott.

Lihez hasonlóan szintén megfordult az 1998-as vb-n a szaúdi balbekk,Husszein Abdulgáni (43, al-Ahli Dzseddah, 138/5).

Szinte már el is felejtettük, hogy a most 36 éves Giampaolo Pazzini 25-ször szerepelt az olasz nemzeti csapatban, és párszor még gólt is szerzett, az Atalanta, a Fiorentina, a Sampdoria, az Inter, a Milan és a Levante után az utolsó kenyéradója a Hellas Verona volt, Bruno Soriano tízszeres spanyol válogatottként vonult vissza, 36 évesen, a Villarreal legendájaként, amelyben 1999 és 2020 között szerepelt! Roland Bergkamp (29, Brighton, Katwijk) a nagy Dennis Bergkamp unokaöccse, a 22 éves Bergkamp fi, Mitchel Almere City ifistája volt a nyárig, most klubnélküli.

Krisztusi korban van még a tízszeres német válogatott középpályás, Christian Träsch (VfB Stuttgart, Wolfsburg), akinek az al-Vaszlban elment a kedve a profi léttől a jólét ellenére is, egykori csapattársa, a szűrő Daniel Baier (36, Wolfsburg, Augsburg) 302 Bundesliga-mérkőzés után mondott búcsút. Szintén csak az U21-es válogatottig jutott Alexander Meier (37, Western Sydney), pedig a Frankfurtban 379 mérkőzésén 137 gólt és 55 gólpasszt hozott össze!

A mali szűrőnek, Mohamed Sissokónak (36) nem lehetett panasza: Auxerre, Liverpool, Juventus, Valencia, PSG, Fiorentina, indiai, kínai és mexikói kaland, végjáték a Sochaux-ban, 35 válogatottságába négy ANK fért bele. Két testvére még aktív, Abdoul Wahid korábban az Udinesében is megfordult, Ibrahim a Deporban és a Wolfsburgban tevékenykedett – unokatestvérük a nagy Seydou Keita, nagybátyjuk, Salif anno a Valencia és az OM légiósa volt.

Az ír-magyar csatár Jozsef Keaveny (21, Leicester, AEK Larnaka) sérülései miatt fiatalon pályamódosításra kényszerült, az olasz Massimo Maccarone (41, Parma, Sampdoria, Milan, Carrarese) sokkal szerencsésebb, 2002-ben a válogatottban is játszhatott, az U21-es Eb gólkirályaként. A svájci Diogo Benaglio (37, Wolfsburg, VfB Stuttgart, Monaco) 61-szer viselhette a címeres mezt, három vébéről is ismerős lehet a neve.

Az idősebbek számára még ismerősebb a dán Henrik Larsené(38/5), a technikás középpályás utolsó klubja a kis Graesrödderne volt, ahová 2016-ban igazolt. A Pisa és az Aston Villa egykori ásza 1999-ben egyszer már visszavonult, és akkor sem volt fiatal, hiszen ma 54 esztendős: igen, ő az a Henrik Larsen, aki az 1992-es Eb győztese, egyik hőse és (Bergkamppal, Karl-Heinz Riedlével és Tomas Brolinnal együtt) társgólkirálya volt! Sokatmondó, hogy most vonult vissza válogatottbeli csapattársa, John Sivebaek – fia, a 32 esztendős Christian (Midtjylland, Fjölnir)!

„Iker Casillas napjaink talán legjobb kapusa, levetkőzve ifjúkori szeleburdiságát, ráadásul a klubhűség egyik mintaképévé is vált. A századvég egyik legnagyobb tinikarrierjét futotta be, hiszen alig öt hónap alatt, 18 esztendősen a névtelenségből BL-győzelemig és médiasztárságig röpült” – írtuk a legendássá vált spanyol kapusról karrierünk vad hajnalán. Nos, a ma 39 esztendős Casillas labdarúgó-karrierje véget ért, hiszen váratlanul kiderült szívbetegsége miatt utoljára 2019 áprilisában védhetett, és aztán hiába reménykedett a visszatérésben. Ma a Real Madrid alapítványánál tanácsadó, de sok pénzt nem tennénk rá, hogy ebből a pozícióból is vonul majd nyugdíjba.

Van is mit kamatoztatnia: 167-szeres válogatott, egyszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok, korosztályos Eb- és vb-győztes, ötszörös spanyol bajnok a Reallal, egyszeres portugál bajnok a Portóval, háromszoros BL-aranyos, klubvilágbajnok, kétszeres Világkupa-győztes, a királyi gárdában 725-ször, a Portóban 156-szor szerepelt tétmérkőzésen. A legnagyobb sikerek idején és a legnagyobb sztárok közé emelkedve is képes volt átlagembernek maradni, személyében a futballvilág Pete Samprase vonult vissza.

TOVÁBBI NEVES BÚCSÚZÓK

Younes Kaboul (34, francia, Tottenham, Watford, 5/1)
Panajotisz Koné (görög, 33, Fiorentina, Western United, 28/2, 2014-es vb-résztvevő)
Nakamura Kengo (40, japán, Kavaszaki Frontale, 68/6, 2010-es vb-r.)
Tomasz Kuszczak (38, lengyel, Manchester United, Birmingham City, 11/0, 2006-os vb-r.)
Marvin Compper (35, német, Fiorentina, Celtic, Duisburg, 1/0)
Thomas Kraft (32, német, Bayern, Hertha)
David Abraham (34, argentin, Independiente, Eintracht Frankfurt, U20-as világbajnok)
Javier Garrido (35, spanyol, Lazio, Manchester City, Real Unión)
Ucsida Acuto (32, japán, Schalke, Kasima Antlers, 74/2, 2010-es és 2014-es vb-r.)
Sulley Muntari (36, ghánai, Inter, Milan, Albacete, 84/20, 2006-os, 2010-es, 2014-es vb-r.)
Manucho (37, angolai, Manchester United, Cornella, 51/22)
Mehdi Laszen (36, algériai, Málaga, 44/0, 2010-es és 2014-es vb-r.)
Jan Polák (39, cseh, Anderlecht, Wolfsburg, Prostejov, 57/7, 2006-os vb-r.)
Alekszandr Anjukov (38, orosz, Zenit, 77/1, 3x Eb-r.)
Tomás Sivok (37, cseh, Udinese, Ceske Budejovice, 64/5, 3x Eb-r.)
Jermaine Jones (39, amerikai, Schalke, E. Frankfurt, Ontario Fury, 69/4, 2014-es vb-r.)
Dennis Aogo (33, német, Schalke, Hannover, 12/0, 2010-es vb-bronzérmes)
Daniele Gastaldello (37, olasz, Juventus, Brescia, 1/0)
Markus Rosenberg (38, svéd, Ajax, Malmö, 33/6, 2x Eb-r., 2006-os vb-r.)
Carlos Bueno (40, uruguayi, PSG, Boca Juniors, Cerro Largo, 22/14)
Vasziliosz Toroszidisz (35, görög, Roma, Olympiakosz, 101/10, 2010-es és 2014-es vb-r, 2x Eb-r.)
Mahamadou Diawara (38, francia, Zalaegerszeg, Mulhouse)
Christian Banovits (39, osztrák, Haladás, Lunz/See)
Simone Padoin (36, olasz, Juventus, Ascoli, 5x olasz bajnok)
Mathieu Bodmer (38, francia, PSG, Lyon, Amiens)
Christophe Jallet (37, francia, PSG, Lyon, 16/1, 2016-os Eb-ezüstérmes)
Mile Jedinak (36, ausztrál, Aston Villa, 79/20, 2010-es, 2014-es és 2018-as vb-r.)
André Schembri (34, máltai, Ferencváros, Chennaiyin, 94/3)
David N'Gog (31, francia, PSG, Liverpool, Honvéd, Zalgiris Vilnius)

És ki mással is zárhatnánk, mint a feledhetetlen Julien Faubert-rel (37, Real Madrid, Fréjus-Saint-Raphaël), aki nem volt rossz szélső, játszott a West Hamben és a Bordeaux-ban is, egyszer a francia válogatottban is, ahol csereként beállva győztes góllal debütált, a bosnyákok ellen, de mégis arról maradt meg az emlékeinkben, hogy csúnyán lebőgött a Real Madridban. Mi tagadás, százmilliók cserélnének vele még így is... A későbbi martinique-i válogatott játékos remek portréja ITT olvasható el.