Gómez, Wagner, Mascherano, Gago, Pizarro – pöröghet a B-oldal?

AZ ELSŐ RÉSZT ITT OLVASHATJA EL!

Nem bírta a kritikákat, ezért visszavonult a 22 éves ausztrál, volt korosztályos válogatott középpályás, Josh Hope (Melbourne Victory), mondhatni, Hope feladta a reményt, hogy legyűri a trollokat…

A nagy tudású svájci szűrő, Gelson Fernandes (34 éves most, leghíresebb klubja a Manchester City, az utolsó a Frankfurt, 67 válogatott mérkőzésén 2 gólt ért el) három világbajnokságon és két Európa-bajnokságon szerepelt, de elfogyott a motivációja, ellenben négy unokatestvére még aktív (a leghíresebb közülük a mainzi Edimilson Fernandes, aki utóda lett a nemzeti csapatban). Még sokat játszott volna a spanyol Ignacio Camacho (30, Atlético Madrid, Wolfsburg, 1/0), de a teste már nem bírta, minden edzés tortúra volt a számára, márpedig a spanyolok sokat tudnak az inkvizícióról – utolsó klubja pedig 11 millió eurót kap egy biztosítótól a visszavonulása miatt, mert a Bundesliga nem az a bajnokság, ahol a vezetők még azt sem tudják, hogy pontosan mikor jár le legértékesebb játékosuk szerződése. A biztosítási díj a német sajtó szerint a vételára tíz százaléka, azaz 1.4 millió euró volt.

Azt nem tudjuk, volt-e sérülések elleni biztosítása az argentin Fernando Gagónak (34, Real Madrid, Vélez Sarsfield, 61/0), de az biztos, ha nem ilyen sérülékeny, akkor ő lett volna az új Fernando Redondo. Kész csoda, hogy ennyi pech mellé befért ennyi válogatottság, a Roma, a Valencia és a Boca Juniors és egy olimpiai bajnoki cím, két Copa América- és egy vb-ezüstérem. A karrierje során 24 súlyosabb sérülést szenvedett, 2005-ben U20-as világbajnok lett Lionel Messi, Ezequiel Garay, Sergio Agüero és Pablo Zabaleta oldalán: a 35 éves, 58-szoros válogatott (szintén vb-döntős) szélső mindenes szintén szögre akasztotta a cipőit, és közel húszéves pályafutása során csak a San Lorenzo, a Manchester City, az Espanyol és a West Ham csapatát erősítette.

A 2014-es vb-döntőt győztesként hagyhatta el a német válogatott szürke eminenciása, Benedikt Höwedes (32, Juventus, Lokomotív Moszkva, 44/2), aki karrierje érdemi részét a Schalkéban töltötte, Torinóban csak háromszor léphetett pályára, Moszkvában pedig rájött, inkább a családjával lenne.

Nagy meglepetés Sandro Wagner (33, Bayern München, Tiencsin Teda, 8/5) retirálása is, aki maradhatott volna még Kínában évi nyolcmillió eurós nettó bérért eljátszadozva, de edzője, Uli Stielike kirúgása után távozott, sőt. Stielike maga is visszavonult, a 180 Bundesliga-mérkőzésen 44 gólt szerző Wagner hamarosan edző lesz – a volt támadó U21-es kontinensbajnok, a Manuel Neuer, Höwedes, Jérome Boateng, Mats Hummels, Sami Khedira, Mesut Özil vonulattal, a felnőttekkel „csak” egy Konföderációs Kupa-győzelem jutott neki.

Nem lett diadalmenet Mario Gómez (35, Bayern München, VfB Stuttgart, 78/31) válogatottbeli karrierje sem, pedig volt odahaza gólkirály és az Év játékosa, a Bayernnel felült a futballvilág csúcsára, és a Fiorentinában és a Besiktasban sem okozott csalódást – igaz, a három Eb-n szerzett két bronz és egy ezüst, illetve a 2010-es vb-bronzérem csak ő és csapata szintjén nem siker. Az ék odafért a 2018-as vb-keretbe is, klubcsapataiban 598 mérkőzésen 319 gólt és 72 gólpasszt, a válogatottban 78 mérkőzésen 42 kanadai pontot jegyzett!

A 2014-es világbajnokság egyik hőse volt André Schürrle, aki sérülései és a motivációja elveszítése miatt nagyon fiatalon hagyta abba a futballt, amit talán már nem is szeretett igazán: 29 éves korára 57 válogatott fellépésén 29 kanadai pontig jutott, a Mainz után a Leverkusen, a Chelsea, a Wolfsburg, a Fulham, a Dortmund és a Szpartak Moszkva következett, majd 2020 nyarán a meglepő búcsú. Közel százmillió eurót fizettek érte összesen, nem tudjuk, a 30 milliós transzferére kötött-e a Dortmund biztosítást, de Schürrle ott 51-szer lépett csak pályára, igaz, leszállóágában is képes volt 8 gólra és 10 gólpasszra. A 2012-es és a 2016-os Eb-n is harmadik lett a nationalelffel, 2015 óta összesen 18 sérülést szenvedett, és hatszor esett ki legalább három hétre a munkából!

A brazíliai vb-n részt vett a holland Paul Verhaegh (PSV, Twente, 37, 3/0), korábbi U21-es Európa-bajnok is, csak a válogatott keretig jutott a francia Loic Perrin (35), aki 1997-ben igazolt a St.-Étienne-hez, és onnan is vonult vissza a nyáron, 469 meccs után.

Abszolúte nem volt szerencséje a válogatottal Bilbao bikájának, Aritz Aduriznak (39, Valencia, Bilbao, 13/2), pechjére világklasszis riválisok és a hamis 9-es nevű Probatbicol idején élte a fénykorát. Vénségére kétszeres Európa-liga-gólkirály lett, de a nemzeti csapattal csak a 2016-os Eb-n vehetett részt, miközben Bilbaóban hozzáállásának és 405 mérkőzésén elért 172 góljának, valamint 49 gólpasszának köszönhetően legenda lett.

Igaz a legendaság Milan Barosra (39, Liverpool, Baník Ostrava, 93/41) is, aki az Aston Villában, a Lyonban és a Galatasarayban is szép idényeket töltött el, aztán hat éven át odahaza vezetett le, pontosabban igen gólerős maradt a negyvenhez közeledve is. Liverpooli korszaka sokak szerint csalódás a 108 meccsen elért 27 gólja és harmadannyi asszisztja ellenére is, a válogatottal ellenben három Eb-n és egy vébén is járt, a 2004-es kontinenstorna gólkirálya lett (a 2012-esé pedig Gómez).

Ignazio Abate (34, Napoli, Milan, 22/1) Milánóban, a svájci Stephan Lichtsteiner (36, Juventus, Lazio, Arsenal, Augsburg, 108/8) Torinóban élte legszebb napjait, előbbi 1-1 Eb-n és vb-n, utóbbi összesen öt ilyen nagy tornán szerepelt. A kolumbiai Jackson Martínez kőgazdag lesz egész életében, ugyanis játszott a Portóban és az Atlético Madridban is, majd Kínába igazolt, a Kuangcsou Evergrandéhez, amelyben 2016 és 2020 között évi 12.5 millió eurós volt az alapfizetése! Nettóban. Karrierje során összesen 88.7 millió eurót fizettek érte, de igazán csak a Portóban ment neki, ahol háromszoros gólkirály lett, a válogatottban 40 meccsen 8 gólt szerzett, egy vb-n és egy Copán szerepelt mindössze.

Javier Mascherano 147 válogatottsága alatt öt Copán fordult meg (négy ezüstéremmel végződött nekik!), négy vb-jén szerzett egy ezüstöt, de olimpiai aranyéremből kettőt tud felmutatni. Csapataiban (River Plate, Corinthians, West Ham, Liverpool, Barcelona, Hopej China Fortune, Estudiantes) gigászok között járt-kelt, és bizony az ászok közül is sokszor kiemelkedett a védelmi mindenes, aki gólt ugyan százmérkőzésenként sem szerzett, de nem is ez volt a dolga. Kiváló szervezőkészségét hamarosan a kispadról is kamatoztathatja...

Csak a Sionig jutott Európában az egyiptomi kapus, Esszam el-Hadari (47, Zamalek, Nogum, 159/0), de négyszeres ANK-győztes, és játszott a legutóbbi világbajnokságon 45 évesen és 161 naposan, a tornák korrekordereként! A lányok és nők nagy kedvence, Alessandro Matri (36, Milan, Juventus, Lazio, Fiorentina, Sassuolo, 7/1) is elbúcsúzott a drukkerektől, méghozzá 92 Serie A-s góllal a háta mögött.

Az északír kapus, Roy Carrol (43, Manchester United, Linfield, 45/0) immáron coachként tevékenykedik, Vincent Kompany (34, Manchester City, Anderlecht, 89/4) remekül irányította a védelmet, ha éppen egészséges volt, minden bizonnyal edző lesz hamarost. Két vébén is szerepelt, az oroszországin bronzérmes lett, a Cityvel mindent megnyert Angliában, amit csak érdemes. Testvére, a rá csak külsőleg hasonlító, 31 éves Francois még mindig aktív, de csak kisebb csapatokig jutott.

Kompanyhoz hasonlóan gyakorlatilag egy kis vezetőedző volt játékosként is az Atlético Madrid felfutásának egyik jellegzetes alakja, a „viharvert” középső középpályás, Gabi (37, Atlético Madrid, al-Szadd, 12/0), aki kétszer is bekerült a Bajnokok Ligája álomcsapatába, és nemsokára ő lesz a kispadon is az új Diego Simeone. A walesi James Collins (37, West Ham, Aston Villa, Ipswich Town, 51/3), az amerikai (-brazil-osztrák), a válogatottal vébén, olimpián, Copán és Konföderációs Kupán is megforduló Benny Feilhaber (35, HSV, Kansas City, 44/2), a guineai Kévin Constant (Milan, Traktor, 24/4, ő és testvére, Bryan is korosztályos francia válogatott volt), a csodagyerekként induló cseh Václav Kadlec (28, E. Frankfurt, Sparta Praha, 16/4) nem futott be olyan érdekes karriert, mint például a francia Jérémy Mathieu (37, Barcelona, Sporting CP, 5/0), akiért 31 éves korában is húszmillió eurót adott a Barca; a portugálokkal két-két vb-n és Eb-n is játszó Hugo Almeida (36, Porto, Bremen, Académica Coimbra, 57/19), az angolokkal egy-egy ilyen nagy tornáig jutó Leighton Baines (36, Everton, 30/1) vagy az a Robert Acquafresca (33, Inter, Sion), akit 2009-ben a Genoával egy Diego Milito, Thiago Motta – Leonardo Bonucci, Francesco Bolzoni, Riccardo Meggiorini, Ivan Fatic csereberébe vontak bele a milánóiak, 15 millió euró értékben.

Nagyon sokáig, 41 éves koráig futballozott Peru éke, Claudio Pizarro (Bayern München, Werder Bremen), aki búcsúidényében még 18-szor is pályára lépett, igaz, összesen 214 perc erejéig. A testvére, a harmincéves Diego még mindig futballozik, odahaza. Claudio a Bayernnel hatszoros bajnok, BL-győztes, Világkupa-első és klubvilágbajnok, de a Chelsea-ben és az 1. FC Kölnben is megfordult, a Bundesligában a légiósok között rekorder a pályára lépéseinek számával, és nála több gólt csak öten szereztek a ligában; a válogatottal vébére nem jutott ki, de egy Copa-bronzérmet elért. A nemzeti csapatban 85/20-as mérleggel zárt, a Buliban 490 mérkőzésen 197 gólt szerzett, 76 gólpassz mellett, utolsó négy idényében „csak” 12 kanadai pontot tett ehhez.

„CSILLAGHULLÁS” IDEHAZA IS

Nagyon sok neves labdarúgó vonult vissza Magyarországon is, az élvonalba kívánkozik Torghelle Sándor (38, 42/11), aki kihozta magából a maximumot, a Honvéd, az MTK, a Videoton, a Vasas, valamint a Crystal Palace, az Augsburg, a Panathinaikosz, a PAOK, a CZ Jena és a Fortuna Düsseldorf drukkereit is boldogítva, és a válogatottban is fontos gólokat szerezve. Szintén állandó légi veszélyt jelentett az ellen kapuja előtt a csatárként induló, védőként végző, hazai legendaként visszavonuló, az adakozásaival is irányt mutató Juhász Roland (37), aki húszéves profi karrierje során csak az MTK-t, kölcsönben a BKV Előrét, majd az Anderlechtet és a Videotont szolgálta, no és 95 mérkőzésen nemzeti csapatunkat. A címeres mezt 51-szer húzhatta magára Huszti Szabolcs (37), aztán nem kért többet a megtiszteltetésből, idehaza a Ferencvárosban és a Sopronban, majd a Vidiben játszott, külföldön négy országban is megfordult.

Tőzsér Dániel (35, 31/1) bízott benne, hogy könnyes lesz a búcsúja, és érzelmekkel teli, és ez a vágya valóra is vált, csak éppen nem úgy, ahogyan azt elképzelte, tiszteletre méltó karrierje (Galatasaray, AEK Athén, Genoa, Parma, Watford, QPR) nem ilyen szögre akasztást érdemelt volna. Mi tagadás, Halmosi Péter (41, DVSC, Hull City, Haladás, 36/0) is dicsőbb karriervégről álmodott, a krisztusi korban lévő, 11-szeres válogatott szélső, Koltai Tamás (33, Videoton, Győri ETO, Gyirmót) lába még bírta volna, de a szíve már nem, mellette a kétszeres NB II-es gólkirály, Andorka Péter (36, DVSC, Szeged), Szántai Levente (38, Újpest, MTK, Szeged), a gólerős Koller Krisztián (37, Pécs), a sokszoros horvát U21-es válogatott Aljosa Vojnovic (35, Eszék, ZTE, Kaposvár) és az egyszeres magyar válogatott Sitku Illés (42, FTC, Újpest, Videoton, Dorog) is élete egy teljesen új szakaszába lépett.

KORREKORDEREK, ODA ÉS VISSZA

A legidősebb mezőnyjátékos, aki visszavonult, az a Juventus egykori középpályása, Davide Baiocco (45, Biancavilla), az élvonalból retirált az uruguayi szűrő, Richard Pellejero (44, Cerro Porteno), de emlékezzünk meg mindenképpen az osztrák kapusról, Markus Hagenről (55) is, aki 1975-ben lett az Austria Lustenau játékosa, és 2020 nyaráig ott is futballozott (utoljára a második csapatban). Igaz, hogy nem topfutball, de 45 év egyetlen klubban... 45 évesen vonult vissza az egyszeres szlovén válogatott kapus, Ermin Hasic (Unterhaching, NK Dekani), és mindössze 23 évesen a kétszeres olasz U21-es válogatott Luca Checchin (Hellas Verona).

Nem meglepő módon nem bírta sokáig a nyugdíjaslétet Arjen Robben (36, Chelsea, Real Madrid, Bayern München, 96/37), aki újrakezdte a Groningenben, a nagy Petr Cech (38, Chelsea, Arsenal, 124/0) a járvány miatt is húzott újra kesztyűt a Chelsea tartalékjai között. Nemsokára rekorder lesz, ha visszavonul az olasz kapusmatuzsálem, Marco Ballotta (56, Inter, Lazio, Parma), aki 2016-ban visszavonult a Calcarából (a Serie A korrekordereként, de amatőr szinten már csatárkodott), ám tavaly újrakezdte a Castelvetróban.

A Liverpoolból ismerős a norvég védő, Frode Kippe (42, 8/0), aki 2020 elején vonult vissza a Lilleströmből, a nyáron visszatért, de állítólag csak 2021 januárjáig. Még csak 51 esztendős az egykori technikás apróság, a német Dariusz Wosz (Hertha, Bochum, 17/1), aki olyannyira aktív még, hogy a nyáron igazolt a Hoengen/Aldenhoven-Patterntől a Teutonia Riemkéhez, hazánk leghíresebb visszatérői Vayer Gábor (44, Paks, Videoton, ZTE) és Korsós Attila (49, Újpest, Videoton, Győri ETO, 11/1), akik együtt játszottak ősszel az NB III-as Ménfőcsanakban.

2020 legtöbbször fölöslegesen elbúcsúztatott játékosa az északmacedón támadó,Goran Pandev (37, Internazionale, Lazio, Galatasaray, Genoa, 114/36), akit a nyáron elkönyveltek a visszavonulók közé, de meggondolta magát, és válogatottjával történelmet írt.

A 2019-BEN VISSZAVONULTAKRÓL BŐVEBBEN ITT OLVASHAT!