Egy csapat, egy család – látogatás Király Gábor saját „építésű” utánpótlásműhelyében

„Király Gábor vagyok, 108-szoros válogatott labdarúgó. 882 hivatalos labdarúgó-mérkőzésen léptem pályára a magyar, a német és az angol első- és másodosztályban, szerepeltem a Bajnokok Ligájában és részese voltam a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságnak. Bárhol is védtem, mindenhol igyekeztem tanulni, tapasztalatot gyűjteni azzal a szándékkal, hogy a megszerzett tudást egyszer szülővárosomban, Szombathelyen kamatoztathassam. Az idő elérkezett, a Király SE-nél utánpótlásműhelyt építünk!”

A fenti sorok a kiralysportegyesület.hu oldalon olvashatók.
Jobb ajánlólevél nem is szükséges, ugye?
Nem mintha a Képes Sport ajánlásra látogatott volna el Szombathelyre – a kíváncsiság hajtott minket.
Kíváncsiak voltunk arra, mi zajlik a Temesvár utca 44. alatt.
Kíváncsiak voltunk arra, másfél évtized alatt honnan hova jutott el a 2006-ban alapított egyesület.
Kíváncsiak voltunk arra, hogy a Vas megyei gyerekek – és szüleik – körében miért örvend akkora népszerűségnek a klub.
És persze kíváncsiak voltunk arra, hogy van a két éve visszavonult Király Gábor.
Elöljáróban csak annyit: Király Gábor köszöni, jól van.
S jó helyen is van.

Napsütötte hétköznap, 14 óra, Szombathely, azon belül is Újperint.
Királyi fogadtatásban van részünk: még le sem állítjuk az autót a parkolóban, amikor maga a 108-szoros válogatott kapus lép ki elsőként a klubház ajtaján. A csend és a nyugalom az úr, a csaknem 250 igazolt gyerek még vagy iskolában tanul vagy odahaza ebédel, mint megtudjuk, az első „fecskék” három óra körül várhatók – fél négykor már kezdődik az edzés. A házigazda az emeletre invitál bennünket, a kávézóból tökéletes rálátás nyílik az egész létesítményre. Na ja, ezért is tervezték körpanorámásra...

„Angliában láttam ezt a megoldást, több előnye van – újságolja a szigetországban töltött évei alatt a Crystal Palace-t, az Aston Villát, a Burnleyt és a Fulhamet is erősítő Király Gábor. – Az egyik, hogy a szülők, nagyszülők innen is nyomon tudják követni az edzéseket, rossz idő esetén is van hol meghúzódniuk. A másik, hogy miközben együtt nézik a foglalkozásokat, kialakul egy közösség. Ami itt van, abban a Németországban és Angliában töltött tizennyolc évem tapasztalata is benne foglaltatik. Bármerre jártam, rengeteget jegyzeteltem, sokrétű információt gyűjtöttem. Tudtam és tudom, mit szerettem volna, illetve mit szeretnék megvalósítani. S azt is tudtam, hogy ez az utam. Édesapámmal 2006-ban alapítottuk meg a Király Sportegyesület elődjét, a Király Szabadidősport Egyesületet, kezdetben a tömegsport űzését, annak támogatását céloztuk meg, az első tíz évünkben ezért dolgoztunk. Több mint négy esztendeje, hogy átalakultunk sportegyesületté. Amíg korábban heti két edzése volt egy-egy csapatnak, ma már négy-öt. Fejlődtünk minőségben és mennyiségben egyaránt, tizenhárom korosztályban, óvodáskortól a felnőttcsapatig van előrelépési lehetőség a klubon belül.”

A kezdetekre visszakanyarodva: Horváth Levente volt az akkor még Király SZE néven szereplő klub első edzője, ő hozott 18 játékost, ők alkották azt a felnőttgárdát, amely először a Vas megyei bajnokság harmadik osztályában állt rajthoz.

„Jobban nem is kezdhettük volna: megnyertük a bajnokságot – mondja a manapság a »megye-egyben« játszó Király SE elnöke. – Azóta többször lett volna lehetőségünk arra, hogy más jogán feljebb lépjünk, azonban sohasem voltam a híve ennek, mindig is szerettem alulról, a nulláról építkezni, saját erőből eljutni valahonnan valahová. A hosszú távú célunk felnőttszinten az, hogy NB III-as csapata legyen – ne csak a Király SE-nek, hanem Szombathelynek! A családommal hat esztendeje jöttünk haza, addig úgy voltam vele, hogy amit felépítettünk, távolról is lehet koordinálni, bár azt hozzá kell tennem, hogy idehaza apu hatalmas támaszt jelentett nekem. Ő már nincs velünk, de érte, miatta is dolgozom kettőzött erővel. Idővel elértünk egy bizonyos szintet, akkor rádöbbentem, itthon kell lennem ahhoz, hogy még tovább jussunk. Miután lezártam a légióskarrieremet, még négy évig játszottam a Haladásban. Abban az időszakban csak heti két-három alkalommal tudtam kijönni ide, de amióta visszavonultam, szinte mindig itt vagyok. S nagyon szeretek itt lenni! Van egy nagyszerű csapatunk – a pályán kívül is. Kapus voltam, de mindig csapatemberként, csapatban gondolkodtam, nincs ez másként most sem.”

Aligha véletlen, hogy a Király SE mottója így hangzik: Egy csapat, egy család.

A kezdeti egy edzőből mára 22 lett. A nyártól még több lesz, az egyesület ugyanis olyan magas szintre jutott, hogy annál magasabbra nem is juthatott volna: nemrég besorolták a 27 tehetségközpont közé. Csupán a miheztartás végett: a tehetségközpontok fölött kizárólag 12 kiemelt akadémia van a „hierarchiában”.

„Szigorú feltételeknek kell megfelelnünk ahhoz, hogy megragadjunk ezen a szinten, ez új kihívás nekünk, de állunk elébe – folytatja Király Gábor. – Szeretünk dolgozni, ráadásul könnyítheti a helyzetünket, hogy a Hertha Akadémiával éppúgy együttműködünk, mint a Bayer Leverkusennel, továbbá a Dunaszerdahellyel, miközben törekszünk arra, hogy a jövőben még több klubbal alakítsunk ki hasonlóan jó és szoros viszonyt. A tanulás is nagyon fontos, már tizenegy iskolával kötöttünk szerződést, a célunk az, hogy a nálunk futballozó gyerekek minél több opció közül válasszanak, a nekik leginkább megfelelő suliban tanulhassanak.”

Mivel a Hertha BSC akadémiájával nem sok magyar egyesületnek van kapcsolata, felvetődik a kérdés: mit takar a kooperáció?

„Számos szakmai pontban működünk együtt – magyarázza a berlini együttes kapuját hét évig őrző, a klubnál máig nagy megbecsülésnek örvendő Király Gábor. – Mi utazunk hozzájuk, ők utaznak hozzánk, a módszereiket nem titkolják előttünk. Csakúgy, mint a Leverkusennel, a Herthával is a kölcsönös tisztelet jegyében zajlik a közös munka. Amikor a berlini szakemberek először jártak itt, miután felmérték a terepet, azonnal közölték, hogy velünk akarnak együttműködni! Nem azért, mert hét esztendőt töltöttem a Herthánál, nem azért, mert így akarták kifejezni a tiszteletüket, hanem azért, mert potenciált láttak az egyesületünkben. Megnézték, hogyan dolgozunk, és elnyerte a tetszésüket. Jó ebbe belegondolni, az az igazság. Tényleg sokat láttam Németországban és Angliában, Münchenben például azt, hogyan tud együttműködni három, különböző szinten lévő klub, a Bayern, az 1860 München és az Unterhaching. Felmértem azt is, mit tudok hazahozni a külföldön gyűjtött tapasztalatokból. Nem a tévében láttam vagy az újságban olvastam minderről, saját szememmel győződtem meg róla. A kint töltött tizennyolc év alatt szerzett ismereteket idehaza, szűkebb pátriámban akartam hasznosítani. Újperint életem egyik meghatározó helyszíne, Szombathely e városrészéből származnak a nagyszüleim és a szüleim is. Ezért is gondoltam úgy, hogy a korábbi újperinti pálya ideális otthona lehet az egyesületünknek. Nem tévedtem: itt valóban otthonra leltünk, és büszkék is vagyunk arra, hogy európai körülmények között, tiszta, rendezett, folyamatosan bővülő környezetben éljük a mindennapjainkat!”

A Király SE utánpótláscsapatai U12-től felfelé már országos szinten méretnek meg, hogy mást ne mondjunk, az U12-es és az U13-as gárda akadémiákkal verseng egy bajnokságban. Ez éppúgy motiválhatja a gyerekeket, mint az, hogy remek közegbe csöppennek.

„Az ajtónk mindenki előtt nyitva áll, hála az égnek, sűrűn kopogtatnak nálunk – jelzi Király Gábor, hogy nincs hiány érkezőből. – Látják a körülményeket és a fejlődési lehetőséget, érzik, hogy rend és nyugalom van. Ez nem csupán a gyerekeknek, a szüleiknek is vonzó. Mi elsősorban nevelni szeretnénk. Klubunk nem eredménycentrikus, az hajt minket, hogy mindenkiből kihozzuk a maximumot. Nem mérjük egymáshoz a nálunk futballozókat, mindenkit külön-külön kezelünk. Ha valaki kellőképpen tehetséges, tizenhat évesen már a felnőttkeret tagja lehet, ugyanakkor figyelünk a megfelelő terhelésre. Tudatosan dolgozunk, nem akarunk nagyot ugrani, apró lépésekkel haladunk. Az a célunk, hogy jó közösségben fejlődjenek a gyerekek, érjenek csapattá, küzdjenek egymásért. A hagyományos értékek tisztelete mellett ismerjék meg a bennük rejlő lehetőségeket, legyenek nyitottak a világra! És akkor a fociról még nem is beszéltünk... Hiszem, hogy elsősorban az edzések minősége és a szakemberek hozzáállása a döntő. Nem lehet mindenkiből topjátékos, de mindenki kihozhatja magából a legtöbbet. Hogy ez mire lesz elég, majd az élet úgyis megmutatja.”

Amíg szabadidősport-egyesület volt a Király, a Haladás és a Zalaegerszeg 12–0-ra, 13–0-ra páholta el rendszeresen. Ma a Hali és a ZTE sem mehet biztosra ellene, sőt a jegyzőkönyv már döntetlent is rögzített az egymás elleni párharcban. Többek között az elmúlt években elért eredmények is arról tanúskodnak, hogy méltán lett tehetségközpont a KSE.

„A Magyar Labdarúgó-szövetség kialakította az országot lefedő megyei és régiós utánpótlásképző-centrumok hálózatát, a megfogalmazott követelmények egyike az áramoltatás, felfelé és lefelé egyaránt     – avat be a részletekbe Király Gábor. – Hogy ez megvalósuljon, a klubok közötti együttműködés is szükséges. Nem konkurálnunk kell, hanem kooperálnunk. Úgy is lehet valaki erős, ha együttműködik mással, én legalábbis azzal szembesültem külföldön, hogy a közös munka is gyümölcsözhet. De csak azzal lehet együttműködni, aki akarja is, hogy együttműködjenek vele.”

Napsütötte hétköznap, 15.00 óra, Szombathely, azon belül is Újperint.

Egyre-másra jönnek a gyerekek edzésre, előbb a klubház, majd a pálya telik meg élettel. Mindenkinek jut hely bőven: a kezdeti két pályából a folyamatos fejlődésnek köszönhetően mostanra hat lett. Érdemes hozzátenni, hogy mindegyiken lehet sötétedés után is edzeni, játszani, ugyanis el van látva világítással – csakúgy, mint öntözőrendszerrel. S akkor még nem szóltunk arról, hogy immáron öt éve üzemel a rehabilitációs részleg is – ha valamit különösen fontosnak tartanak a Temesvár utca 44.-ben, az a prevenció.

„Mindig akkor lépünk tovább, ha valamit kinőttünk – árulja el Király Gábor. – A kezdetekkor valami ilyesmit álmodtunk ide, ami most látható. Ami megvan, azt kell megfelelően üzemeltetni. Mert nem elég valamit létrehozni, jól is kell működtetni. Másfél évtized alatt utánpótlás-nevelő műhellyé nőttük ki magunkat. Az első csapatunkban is javarészt tizenhat-tizenhét éves tehetségek jutnak szóhoz, akik megismerkedhetnek a felnőttfoci jellemzőivel. Ez fontos állomás a karrierjükben, de remélhetőleg nem a végállomás. Amikor elindultunk az utunkon, leszögeztük, hogy felnőttszinten legfeljebb a harmadik vonalig akarunk eljutni, oda is csak akkor, ha az egyesület megérik rá. Azt érzem, mára közel kerültünk ehhez, a mögöttünk hagyott idényben kihoztuk magunkból a maximumot, a Vas megyei bajnokság első osztályát végül a második helyen zártuk. Úgy vagyunk vele, ha idén nem jött össze, majd jövőre, ha akkor sem, majd rá egy évre. Hosszú távra tervezünk, türelmesek vagyunk, annál is inkább, mert azt látjuk, hogy egyre zárul az olló.”

Teszünk egy sétát a létesítményben, a mindenki által használható koordinációs park mellett elhaladva, a gyerekek testi épsége miatt fekvőrendőrrel „védett” parkolót átszelve jutunk el a füves edzőterületig, amelyen a kapusok izzadnak – Nagy Gergő irányításával. Ezen a ponton érdemes feleleveníteni, hogyan lett a stáb tagja a fiatal szakember. Amikor azzal álltak Király Gábor elé, hogy Nagy Gergő remek kapusedző, azt felelte, rendben, mutassa meg – tartson neki edzést. Így is történt, a negyvenperces foglalkozáson tapasztaltak pedig meggyőzték a 108-szoros válogatott kapust, hogy a fiatalok jó kezekben lesznek. Az egyik kapus, akit a szemünk láttára dolgoztat meg kőkeményen, nem más, mint Király Mátyás. Igen, az elnök fia.

„Nincs ebben semmi különös  – mondja Király Gábor. – Attól a pillanattól, hogy belépünk a létesítmény területére, Matyit ugyanúgy kezelem, mint a többi játékost, egy lesz közülük. Nincs ebből gond. Matyin egyébként látszik, hogy Németországban, majd Angliában sajátította el az alapokat, az 1860 Münchennél vagy éppen a Fulhamnél töltött évek jó hatással voltak rá. Neki nem kell mondani, hogy játssz gyorsabban! Gyakran véd az első csapatban, tizenhat évesen is megállja a helyét a felnőttek között. Elfogultság nélkül tehetem hozzá, hogy a többi kapusunk is jó. Mindenki megkapja a lehetőséget a tanulásra és a bizonyításra.”

Veszelinov Dániel azok közé tartozik, akik már „kijárták” az iskolát. Miután a Király Kapusiskolában felhívta magára a figyelmet, 2018 februárjában szerződött Szegedről Szombathelyre. Két és fél évvel később pedig Szombathelyről Dunaszerdahelyre – a 19 esztendős kapuvédő már a DAC első keretéhez tartozik!

„Dani példája is alátámasztja, minden játékost úgy adunk tovább, hogy amíg nálunk volt, fejlődött – folytatja Király Gábor, aki szót ejt aztán egy 41 éves futballistáról is. – Halmosi Pétert a barátomnak vallhatom, sok minden összeköt minket, ezért is örülök annak, hogy tavaly nyáron hozzánk igazolt. Egyrészt húzóembere a csapatnak, másrészt afféle mentorként is számíthatunk rá. Sikeres karrier van mögötte, harmincötször volt válogatott, szerepelt a Premier League-ben, rengeteg tapasztalattal gazdagodott ő is – és ezt át tudja adni a fiataloknak. Pályán és pályán kívül tisztában van azzal, mi a feladata, kifejezetten jól kezeli ezt a szituációt.”

Van, aki már nem tartozik az egyesület kötelékébe, de hogy mennyire kötődik hozzá, jelzi, hogy egy hollandiai egyetem hallgatójaként az egyik vizsgamunkáját a Király Sportegyesületről készítette, az angol nyelvű prezentáció nagy sikert aratott.

Megkockáztatjuk: ez nem csupán az ő érdeme.

Király Gáborról lerí, otthon van Szombathelyen, azon belül is Újperinten. Egy percig nem unatkozik, de közben szerfelett élvezi, amit csinál.

„Nem Angliát vagy Németországot akartam idehozni, a tapasztalataimra alapozva szerettem volna felépíteni itt valamit – sokak segítségével. Talán kimondhatom, hogy sikerült. Jóformán minden nap itt vagyok, a napi munkából maximálisan kiveszem a részem, szerdánként még a kapusedzésekbe is besegítek. Folyton azt nézzük, mit akarunk elérni, hogyan léphetünk előre. Olykor természetesen mi is hibázunk, de abból is igyekszünk okulni. Amikor még futballoztam, az hajtott, hogy jó, sőt lehetőleg a legjobb legyek. Az lebeg most is a szemem előtt, hogy jók legyünk, mert ha jók vagyunk, annak eredménye is lesz. Hallottam már, hogy a klubunk egy kis sziget a magyar labdarúgásban. Örülök, ha valaki így gondolja. Újra és újra elmondom, mi senkivel sem akarunk konkurálni. A szombathelyi foci csúcsa a Haladás, ez egyértelmű, mi is a Halinak szeretnénk nevelni gyerekeket – ha szükség van rájuk. Ha nem, akkor is tudunk perspektívát kínálni a játékosainknak. Ami itt van, mind egyesületi tulajdon. Van saját márkánk, egységes szerelésünk, mi is gyártjuk. Nem törünk senkinek a babérjaira, nem áll szándékunkban akadémiai szintre lépni, nem akarunk bentlakásos rendszert. Hogy akkor mire vágyunk? Főképpen arra, hogy aki nálunk van, tanuljon, fejlődjön, de közben érezze nagyon jól magát.”

És ennyi.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. június 12-i lapszámában jelent meg.)