A példátlanul elsüllyedt német csapat története

„Nem igaz, hogy elfeledett klub a miénk. Olyan egyesület vagyunk, amely évtizedeken át felülmúlta saját várakozásait. Még mindig sok embernek a futballcsapat jut eszébe Münster városáról. A magunkról alkotott képünk fontos része a büszkeség, hogy miénk az egyetlen klub, amely a Bundesliga első idényében kiesett és azóta sem tért vissza oda” – hívta fel a figyelmet a furcsa érdekességre Christoph Strässer, miután 2016-ban megválasztották a Preussen Münster elnökének. Kétségtelen, a német labdarúgás különös sorsú szereplője a csapat, amely tiszavirág-életű sikerkorszaka után mintha örökre eltűnt volna a német labdarúgás láthatatlan bugyraiban.

Manapság a félprofesszionális szintet jelentő negyedosztályban, a Regionalliga West regionális bajnokságban szerepel, rövid távon reális esélye nincsen visszatérni oda, ahonnan az egységes nyugatnémet bajnokság, a Bundesliga 1963-as alapításakor indult. Az addig területi alapon szervezett versengés egységes országos rendszerbe tereléséről és a sajátos kezdetekről Sándor Mihály sporttörténész így írt 2003-ban a Focivilág hasábjain:

„Tizenhatos mezőny elindítását határozták el, és 1963. január 11-én kilenc klub (Dortmund, Schalke 04, Köln, Saarbrücken, Hertha, Hamburger SV, Werder Bremen, Nürnberg, Frankfurt) abban a boldog tudatban tervezhette a költségvetést, hogy nevezését elfogadta a koalíció. A maradék mandátumokért heves marakodás kezdődött, mindenki tudta, amely egyesület startolhat a divízióban, annak nagy pénzek ütik a markát. Május 6-án a DFB »ítéletet mondott«, az 1860 München, a VfB Stuttgart, a Karlsruhe, a Braunschweig, a Meidericher SV (ma MSV Duisburg), a Kaiserslautern és a Preussen Münster jelentkezésére mondott igent. Talán akad, akit meglep, hogy a Bayern München nincsen a favorizáltak mezőnyében! Úgy vélekedtek egyesek a testület vezetőségében, nem volna etikus, ha egy várost két társulat képviselne.”

Az Észak-Rajna-Vesztfáliában található, régi magyar nevén Monostorként is ismert egyetemváros, a münsteri egyházmegye püspöki székvárosa lázasan készült az első Bundesliga-forduló napjára, az 1963. augusztus 24-i bemutatkozásra. Az Adler (Sasok) becenéven emlegetett csapat ellenfele a jelentős erőt képviselő Hamburg volt, soraiban mások mellett a legendás Uwe Seelerrel, aki 30 góljával rögtön az első idény gólkirálya lett, mellesleg a hamburgi klub színeiben 1953 és 1972 között 404 – területi vagy országos – bajnoki mérkőzésen összesen 476 gólig jutott. A münsteri Preussenstadionban a szakadó eső ellenére 40 ezren préselődtek be, a városban azóta is futball-legendának számító Falk Dörr szerzett vezetést a második félidő közepén, végül a Hamburg az utolsó percekben egyenlített.

„Aznap megdőlt a münsteri nézőcsúcs – emlékezett vissza a nevezetes napra Dörr, az idén februárban elhunyt középpályás a The Blizzard futballmagazinnak adott tavalyi nyilatkozatában. – Senkit sem érdekelt a borzalmas időjárás, a zuhogó eső. A lelkesedés az egész idényt végigkísérte, a város rajongott a csapatért. A klubnak is óriási kiváltságot jelentett, hogy a Bundesliga első tizenhat egyesületének egyike lehetett. Jómagam tizenegy éves koromtól kezdve futballoztam az együttesben, úgy éreztem, sokkal tartozom a Preussen Münsternek.”

Bár az adósságból szépen törlesztett, mindez kevés volt a bennmaradáshoz: a gárda 7 győzelemmel, 9 döntetlennel és 14 vereséggel – egyedül a Saarbrückent megelőzve – a 15. helyen végzett és kiesett. Ezzel elkezdődött az azóta is tartó, többnyire reménytelen küzdelem a visszakapaszkodásért, a kilencvenes évek eleje óta a másodosztály csapatai között is hiába keressük a Münstert. Pedig az 1906-ban helybeli diákok, a Johann-Conrad-Schlaun-Gymnasium tanulói által alapított klub már a Bundesliga-korszak előtt is a német futballvilág jegyzett szereplője volt.

A Preussen (Poroszország) nevet 1921-től használó münsteri csapat az ősidőkben nem rendelkezett saját pályával, Von Bissing ezredes külön engedélyével használhatott a játékra egy katonai gyakorlóterepet, szigorúan azzal a feltétellel, hogy a játékosok minden edzés és mérkőzés után leviszik a kapukat.

Még a kereskedelmi szabadságra kényes német körökben is némi megütközést keltett, hogy a második világháború utáni években a Preussen Münster – a német futballszereplők közül elsőként – összevásárolt játékosokból álló csapatot szerepeltetett, elöl a félig-meddig gúnyosan „százezer márkás csatársor” néven emlegetett támadóötössel. Az erkölcsileg kifogásolt újítás azonban kétségtelenül sikerre vezetett, 1951-ben a klub a területi bajnokságok legjobbjait érintő országos rájátszásban bejutott a döntőbe, ott azonban a berlini Olimpiai Stadion 107 ezer nézője előtt 2:1-es vereséget szenvedett a Kaiserslauterntől.

Visszatérve az 1963–1964-es Bundesliga-idényhez: utólag árnyék vetült a bajnokság tisztaságára, és a Hertha BSC útját egyengető Wolfgang Holst futballvezető ténykedése a gyanú szerint közvetlen hatással volt a münsteriek sorsára is. A Képes Sport 1969-ben közölt cikkében részletezte a szövevényes ügyet.

„A koronatanú szerint Holst a Bundesliga első esztendejében összesen 9800 márkát fizetett hat játékvezetőnek, hogy a mérkőzéseket »a Hertha érdekei szerint« vezessék. Ezt az összeget Kari Alt, hamburgi játékvezető vette át, s aztán ő osztotta szét az érdekelt kartársak között.

– Nemcsak a Hertha mérkőzéseiről volt szó – mondja a koronatanú –, hanem a legveszélyesebb vetélytársakéiról is. Alt alkalmanként 600-tól 1200 márkáig terjedő összegeket fizetett ki.
A Hertha abban az évben egyetlen ponttal kerülte el a kiesést. Utolsó előtti mérkőzését odahaza 3:1-re nyerte az 1860 München ellen. Ez a győzelem döntőnek bizonyult. A Hertha így három ponttal elhúzott a Preussen Münstertől. Az utolsó mérkőzésnek, kettejük münsteri találkozójának már nem volt jelentősége. A Münster kiesett.”

Nem kellett azonban a münsterieket sem félteni, ha ravaszkodásról volt szó. A német sportsajtóban nagy vihart kavart 1978-ban a klubnál leleplezett kettős jegyeladási rendszer, az úgynevezett fekete pénztár ügye. Az esetet a Kickert rendszeresen szemléző Népsport is nyomon követte, sőt a német lapra hivatkozva még azt is felvetette, hogy az illegálisan befolyó összeget mérkőzések manipulálására használhatták. De miként is működött a titkos kassza? Idézzük a nyugatnémet futballélet visszásságain előszeretettel csámcsogó magyar sportlapot...

„»A bundabotrányt követő legsötétebb ügy« – állítják az NSZK labdarúgó-szakírói a Preussen Münster labdarúgócsapatának háza táján történtekről. Az NSZK második, északi ligájában szereplő, s jelenleg is a harmadik helyen álló együttes pénztárosa kettős könyvelést vezetett. Feketén is áruba bocsátott belépőket, s az így szerzett pénzből növelte a játékosok hivatalosan megállapított és elszámolt prémiumát. Az újszerűnek egyáltalán nem nevezhető fekete pénztárt természetesen leleplezték. Az utólagos vizsgálat megállapítása szerint több mint kétszázezer márkát osztottak szét a játékosok között. A klubot a fegyelmi eljárás során 25 000 márkás pénzbüntetésre ítélték, s az elnököt és pénztárost három-három évre eltiltották a sportvezetői tevékenységtől. A feketén árusított jegyek tehát igazán sokba kerültek.”

Minden viszonylagos: az azóta feledésbe merült piszkos ügylethez képest valóban jogos büszkeséggel szolgál a münsterieknek, hogy az egyetlen „végleg kiesett” Bundesliga-csapatot mondhatják magukénak.