Afrika-kupa: hat magyarországi légiós is pályára léphet

 

Vasárnap ismerős résztvevőkkel indul az Afrikai Nemzetek Kupája, a huszonnégy csapatos torna talán a kontinensen kívüli szurkolókat nem hozza annyira lázba, mint az Európa-bajnokság vagy akár a Copa América, de azért ezen is találunk bőven topbajnokságokban edződő világsztárokat (Rijad Mahrez, Sadio Mané, Mohamed Szalah), no meg olyanokat is, akik Magyarországon keresik a kenyerüket. A kiszámíthatatlanság pedig még izgalmasabbá teszi az előttünk álló viadalt, hiszen több együttes esélyes a végső győzelemre.

HAT MAGYARORSZÁGON JÁTSZÓ LÉGIÓS IS PÁLYÁRA LÉPHET

Bizonyára a Fehérvár zöld-foki-szigeteki légiósa, Stopira is elszántan készül. Bár december végén ismét pozitív lett a koronavírustesztje, ott lesz a tornán. Ő egyébként a 2015-ös Afrika-kupán mindhárom csoportmérkőzést végigjátszotta, azaz van már rutinja.

„A legfontosabb nekem, hogy csapatként sikeresek legyünk, szeretnénk a lehető legtovább jutni, először azonban a csoportból való továbbjutást kell kiharcolnunk – mondta Stopira a molfehervarfc.hu-nak. – Ez a harmadik alkalom 2013 és 2015 után, hogy a válogatottunk kijutott a kontinenstornára, ami nagy dolog, nehéz kvalifikálni, mert a riválisok játékosai is remek klubcsapatokban játszanak Európában, Amerikában vagy Afrikában. Mi nem vagyunk nagy ország a népességünket tekintve, de annál nagyobb a szívünk és nagyok az álmaink. Egyik fő célom volt, hogy 2015 után ezúttal is ott lehessek a válogatottal az Afrika-kupán, szerencsére sikerült.”

A harminchárom éves védőn kívül összesen öt hazánkban szereplő játékos lesz ott a mezőnyben – közülük négyen az NB I-ből. Csak összehasonlításképp: a tavaly nyári Európa-bajnokságon ez a szám tizenhét volt, úgy, hogy ebből tizenketten a magyar válogatottat erősítették. Vagyis azt mondhatjuk, hogy az Afrika-kupán szereplő válogatottak nagyjából ugyanannyi magyarországi légióst hívtak be, mint az Eb-n szereplő együttesek. És itt azt is érdemes megjegyezni, hogy a 2021-es Copa Américán egyetlen Magyarországon szereplő játékos sem volt kerettag, azaz nekünk ebből a szempontból még mindig az Afrika-kupa az érdekesebb rendezvény.

Stopirán kívül a Ferencvárost erősítő Samy és Ryan Mmaee a marokkói, Aissa Laidouni a tunéziai, a fehérvári Lamin Jallow a gambiai, míg a másodosztályú Nyíregyházában játszó Jaszin Hamed a szudáni keretbe került be.

Érdekesség, hogy Stopirát leszámítva még egyikük sem játszott soha az afrikai kontinenstornán, ami bizonyára mindannyiuknak extra motivációt jelent majd. Feltéve persze, hogy pályára is lépnek. Erre a világbajnoki selejtezők alapján elsősorban Aissa Ladouninak és Ryan Mmaee-nek van a legnagyobb esélye. Előbbi tavaly mind a hat selejtezőmérkőzésen kezdőként kapott lehetőséget, és novemberben gólt is szerzett a Zambia elleni, 3–1-re megnyert hazai összecsapáson. Ryan Mmaee még ennél is jobban teljesített, ő hat találkozón négy gólt és ugyanennyi gólpasszt könyvelhetett el, miután az utolsó két meccsen, Szudán és Guinea (mindkét mérkőzésen 3–0-ra győzött Marokkó) ellen is duplázott. Ha kijön neki a lépés, ő akár a torna egyik legjobbja is lehet, beszédes, hogy róla a külföldi lapok is cikkeztek a torna előtt. Az mindenesetre biztos, hogy többek között Algéria, Szenegál és Kamerun mellett Marokkótól is kiugró szereplést várnak, azaz még az sem lenne meglepetés, ha a ­Mmaee testvérek éremmel térnének vissza Budapestre.

KORÁBBAN CSAK ELVÉTVE SZEREPELTEK NB I-ES JÁTÉKOSOK

Az viszont biztos, hogy ezúttal rekordszámú magyarországi légiós lesz ott a tornán, eddig ugyanis sohasem szerepelt kettőnél több hazánkban játszó futballista az afrikai kontinensviadalon. Ilyen is mindössze kétszer fordult elő, 1996-ban, illetve 2010-ben. Az 1996-os, Dél-Afrikában rendezett tornán (amelyet a házigazdák nyertek meg) ott volt a kameruni Michel Ndoumbé, aki akkoriban az Újpestben szerepelt, valamint a gaboni Brice Mackaya a Vasasból. Utóbbi kimondottan jól játszott. A csoportban büntetőből betalált Zaire ellen, majd a negyeddöntőben gólt szerzett Tunézia ellen (1–1), apró szépséghiba, hogy a tizenegyespárbajban rontott, így Gabon nem jutott be a legjobb négy közé.

Azt azért érdemes hozzátenni, hogy egyikük sem számított az NB I meghatározó alakjának. A magyarfutball.hu adatai szerint Brice Mackaya mindössze kettő, míg Michel Ndoumbé négy élvonalbeli bajnokin lépett pályára Magyarországon.

Ezt követően 14 évet kellett várni arra, hogy ismét Magyarországon szereplő futballista legyen ott valamelyik keretben, és 2010-ben ismét két ilyen játékos volt a mezőnyben. Az elefántcsontparti Benjamin Angoua a Budapest Honvédot képviselhette a tornán, a gaboni Arsene Copa pedig akkoriban a Győr futballistája volt. Apró szépséghiba, hogy a tornán egyikük sem lépett pályára. Igaz, Bejnamin Angoua két évvel később, már a Valenciennes futballistájaként játszott egy meccset a 2012-es kiírásban, amelyen ezüstérmes lett Elefántcsontparttal.

Az Újpestet erősítő, szintén elefántcsontparti Junior Tallo pedig meg is nyerte a tornát 2015-ben (ekkor még a Roma kötelékébe tartozott). Ezzel ő az NB I-es mezőny egyetlen Afrika-kupa-győztes játékosa, és Stopira mellett egyelőre az egyetlen, aki pályafutása során pályára lépett már a kontinensviadalon. Négy mérkőzésen kapott bizalmat, egy gólpasszt adott, bár a köztudatban leginkább az maradt meg róla, hogy a döntőben hibázott a Ghána ellen 9–8-ra megnyert tizenegyespárbajban. Noha rajta kívül is több olyan játékos van a mezőnyben, aki elméletileg ott lehetne most Kamerunban (például a szintén újpesti Mory Kone vagy Abdoulaye Diaby, esetleg a zalaegerszegi Meshack Ubochioma vagy a fehérvári Funsho Bamgboye), egyikük sem kapott meghívót. Ahogy Junior Tallo sem, aki még tavaly januárban a következőt nyilatkozta lapunknak:

„Még 1992-ben a nagybátyám, ­Saint-Joseph Gadji-Celi a tornagyőztes Elefántcsontpart csapatkapitányaként emelhette fel az Afrika-kupa-trófeát, majd 2015-ben én is kupagyőztes voltam, és azóta is folyamatosan tartom a kapcsolatot a válogatott szakmai stábjával, ugyanakkor régóta nem kaptam meghívót, az új generáció tagjaira számítanak a nemzeti csapatban. Két hónappal ezelőtt beszéltem a szövetségi kapitánnyal, Patrice Beaumelle-lel, ő elmondta, továbbra is nyitva az ajtó előttem, dolgozom a visszatérésért, s ha jövőre megrendezik az Afrika-kupát, szívesen játszanék is a tornán.”

 

AGGÓDÓ EURÓPAI KLUBOK

Bár arról lehet vitatkozni, hogy a torna a színvonalat tekintve eléri vagy megközelíti-e az Eb-t vagy a Copa Américát de az biztos, hogy Európában a marketing­értékét és a presztízsét tekintve még mindig a másik kettő mögött helyezkedik el. Miként azzal is nehéz vitatkozni, hogy az izgalmat és a szenvedélyt illetően felveszi a versenyt a másik két kontinensviadallal.

A torna ettől függetlenül nem kapja meg a kellő tiszteletet és megbecsülést. Sokan azt is ennek tudják be, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) részéről még tavaly december végén is szóba került a torna újabb halasztása, miután tavaly már napra pontosan egy évvel későbbre tették a kezdés időpontját. Az újabb halasztás ötletét sokan az Afrika-kupa iránti tiszteletlenség jelének tartottak. Ebbe a táborba tartozik minden idők egyik legjobb afrikai futballistája, a kameruni szövetség jelenlegi elnöke, Samuel Eto'o, valamint az Arsenal korábbi labdarúgója, Ian Wright. Mindketten azzal érveltek, hogy a járványveszély ellenére az Eb-t sem halasztották tovább, sőt, szurkolók előtt rendezték meg (azért nagyon nagy különbség, hogy nem a klubidény kellős közepén), miközben az Afrika-kupának egyedül Kamerun ad majd otthont.

Tegyük gyorsan hozzá, hogy itt is volt némi kavarodás. Kamerun eredetileg a 2019-es tornát rendezte volna meg, ám akkor az előkészülettel kapcsolatos problémák miatt elvették tőle a jogot, amit most visszakapott. Így az eredetileg a rendezési jogot megkapó Elefántcsontpart 2023-ban adhat otthont a kontinensviadalnak, Guinea pedig 2023 helyett 2025-ben. Szóval akadt némi gond, arról nem beszélve, hogy a Covid-helyzet miatt Szenegál el sem utazott időben Kamerunba. És még nem is ez a legnagyobb probléma. Az európai klubcsapatok aggódnak, hogy a szervezési hiányosságok miatt a futballisták egészségi és biztonsági szempontból is fokozott kockázatnak vannak kitéve, ezért több ismert játékost el sem engednek a tornára, ami további feszültséget szül.

„Sokkal jobban kellene tisztelni az Afrika-kupát, ami ugyanolyan fontos torna, mint az Európa-bajnokság  – idézte az Eu­rosport Patrick Viei­rát,  a Crystal Palace korábbi francia válogatott menedzserét. – Megértem, hogy a játékosok szeretnék a hazájukat képviselni, és én egyetlen futballistának sem tiltanám meg, hogy ott legyen a kontinensviadalon. Sajnos sokan még mindig nem igazán értik, mennyire fontos ez az esemény az afrikai labdarúgóknak”.