Agüero, Nasri, Mandzukic, Huntelaar és Robben is „összepakolt”

Kezdjük azzal a Nicklas Bendtnerrel (33), aki bebizonyította, hogy nem minden a tehetség és az önbizalom: előbbiből sok, utóbbiból gyakorlatilag végleten plusz egy jutott a dán csatárnak, mégsem lett belőle klasszis. Pedig játszott az Arsenalban és a Juventusban, 81 válogatott mérkőzésén 31-szer talált be, járt egy Európa- és egy világbajnokságon, mégis, messze-messze nem hozta ki magából a maximumot, karrierje vége felé már csak meztelenkedése és egy verekedés miatt került be a sajtóba. 2019 nyarán felvetődött, hogy a Honvédhoz igazol, de amilyen peches, ez sem jött össze neki.

A horvát erőcsatár, Mario Mandzukic (35) sokkal jobban sáfárkodott a tehetségével, kihasználva azt, hogy a modern futballban egy magas, erős, erőszakos, védekezni tudó és akaró csatár aranyat ér. Mandzukic még kapusként is megállta a helyét!

Németországban gyerekeskedett, a Marsonia és az NK Zagreb után a Bundesligában vált sztárrá, a Wolfsburg után jött a Bayern München, aztán az Atlético Madrid, amely 22 millió eurót fizetett érte, és Diego Simeone keze alatt lett igazi erőcsatár. A Juventus 19 millió euróért szerezte meg, és az olaszok is jó üzletet csaptak vele.

Következett némi levezetés az al-Duhailban, majd egy röpke liezon a Milannal, de ott már csak 287 percnyi futball jutott neki. Rájött, ez már nem az ő világa, éppen a legfőbb fegyvere, a fizikuma hagyja cserben. A horvát válogatottal vb-döntőbe jutott, ott eredményes volt, 89 fellépésen 33 gólt vágott, 9 gólpassz mellett. Két kontinenstornán szerepelt (2012-ben társgólkirály lett), láthattuk őt a brazíliai vb-n is.

Visszavonulását stílusosan jelentette be.

103-szoros válogatott volt a horvát védő, Vedran Corluka (35), a maga posztján volt akkora klasszis, mint Mandzukic a magáén, a Dinamo Zagreb, Manchester City, Tottenham, Bayer Leverkusen, Lokomotív Moszkva útvonalon járta végig a karrierjét. Neki három Eb és két vb jutott, ma már Mandzukiccsal együtt a horvát felnőttválogatottnál dolgozik. Befejezte a profi karrierjét a nagy munkabírású spanyol középpályás, Borja Valero (36), a Real Madrid neveltje a West Bromwichban, a Villarrealban, az RCD Mallorcában, az Interben és a Fiorentinában is játszott, no és egyszer, 2011-ben a válogatottban. Megtetszett neki Firenze, nem csoda, a környéken játszik a kicsi Lebowskiban.

Az argentin támadómindenes, Lucho González (40) 47-szer szerepelt a maga válogatottjában, és Brazíliából, az Atlético Paranaensétől vonult vissza, de játszott a River Plate-ben, az érte 19 millió eurót fizető Marseille-ben és az FC Portóban is. Talán még nagyobb csapatokra is érdemes lett volna, de elégedetlen így sem lehet, öt országban nyert bajnokságot, 2004-ben olimpiát (ekkor az Év játékosa lett Dél-Amerikában!), kétszer volt ezüstérmes a Copa Américán, megfordult a 2006-os vébén is. Ezernél is több tétmérkőzésen játszott a karrierje során, közel 200 góllal és feleennyi gólpasszal, nem mellesleg a BL egyik legszebb találata is a nevéhez fűződik.

„Csim-csimini, csim-csimini, csim-csim-csirú, kinek kell Sol Campbell, itt van nekünk Djourou?” – tette fel a költői kérdést saját magának az Arsenal-tábor 2006 után, kijelölve új kedvencét és a csapat védelmének új fejét. Nos, Johan Djourou (34) nagyon igyekezett, de teljes mértékben nem tudott megfelelni az elvárásoknak, Arsene Wenger kiszemeltje 2004 és 2014 között csak 144-szer lépett pályára az első csapatban. Az elefántcsontparti származású bekk a svájci válogatottal vigasztalódott, három Eb-n és két vb-n szerepelve, majd szép éveket töltött el a Hamburgban, aztán gyorsan váltogatta a klubjait, mert érezte talán, közel a vég, a karriervég. Antalyaspor, SPAL, Sion, Neuchatel Xamax és Nordsjaelland, az egyre fáradtabb védő utóbbiban akasztotta szögre a legjobb cipőjét.

Talán már teljes állásban, két szemmel fog a filmipar felé kacsintgatni, első alakítása máris emlékezetesre sikeredett.

Nem volt egyszer sem válogatott a brazil középső védő, Hilton (44), aki a Marseille kiszolgálása és 34 éves kora után lett a Montpellier és a Ligue 1 egyik ikonja. Az előző idényben is 35 mérkőzésen szerepelt, jóval túl a negyedik X-en, összesen 512-szer játszott a Ligue 1-ben, ez rekord a légiósok között, korábban a Lens és a Bastia színeiben is gyűjtötte a mérkőzéseket. Nyert bajnokságot az OM-mel és a Montpellier-vel is, négyszer választották be az Év csapatába a Ligue 1-ben!

A 2010-es világbajnokságon is megforduló Jonás Gutiérrez (38) nagyon lelkes középpályás volt, sokoldalú és technikás, és legyőzte már azt is, amitől mindenki retteg: nem, nem valamelyik cselkirály karmestert, hanem a rákot. 2014 szeptemberében hererákot diagnosztizáltak nála, ám fél évvel később visszatért a pályára, és az idény utolsó bajnokiján PL-t jelentő gólt szerzett a West Ham ellen. Azóta is nagy kedvenc Newcastle-ben, előtte és Vélezben és a Mallorcában futballozott, az utóbbi években kisebb argentin csapatokban. De futballozott, és ez a lényeg!

Nagy karriernek nézett elébe a tízes évei végén honfitársa, a klasszikus védőerényeket csillogtató Ezequiel Garay (35).

Most, a visszavonulása bejelentésekor beismerte, hogy egy születési rendellenesség miatt évek óta csípőfájdalmak kínozták, előfordult, hogy járni sem tudott, ráadásul elszakadt térdszalagja nem gyógyult meg teljesen. Kész csoda, hogy eljutott a Valenciáig és a Real Madridig, a Zenitig és a Benficáig. Amikor éppen egészséges volt, a válogatottnak is erőssége volt, 32-szer lépett pályára a „címeresben”, U20-as világbajnok, olimpiai aranyérmes, 2014-ben a felnőttek között vb-ezüstérmes és Copa-ezüstös is. Hát ha még a fizikuma is tökéletes lett volna...

Az öccse, a 21 éves Benjamín a Real neveltje, most a harmadosztályú Zamorában üldözi a nagy befutást.

A Realban nem bontakozott ki az ördöngös, talán saját maga számára is kiszámíthatatlan szélső, Arjen Robben (37), aki a legszebb formáját a Bayern Münchenben mutatta, az ellenfelek nagy bánatára. A holland válogatottat 96 mérkőzésen 37 góllal és 34 assziszttal segítette, három vébén két érmet szerzett, három Eb-jén egy bronzérmet, mégis sokaknak a 2010-es vb-döntőben bemutatott, később sorsdöntőnek bizonyuló hibái jutnak az eszébe róla. Tavaly már visszavonult, akkori írásunk róla ITT, de játszott még egy picit a Groningen nagy örömére. És ahogyan ismerjük...

Játszott szintén a Real Madridban a klasszikus holland csatáriskola jeles képviselője, Klaas-Jan Huntelaar (38), azonban az ő karrierje sem teljesedett ki ott. Igazából, azaz a képességeihez képest talán máshol sem, mert a kiváló felépítésű ék a PSV-ben, az Ajaxban, a Milanban és a Schalkében is megfordult, az oranjéban 76 fellépésen 42 gólt ért el, és még adott 12 gólpasszt is, de a világraszóló siker elkerülte.

Mondjuk mindezt annak ellenére, hogy volt vb-ezüstérmes és vb-bronzérmes, U21-es Eb-győztes, futballozott a nagyok között két kontinensbajnokságon. Holland és német gólkirály, a karrierje során 65.9 millió eurót fizettek érte a klubjai, a Real 27 milliót, a Milan 15 milliót – de állítjuk, nem lett világklasszis mindezen megsüvegelendő mutatók ellenére sem, noha minden adva volt számára ehhez, még a súlyos sérülések is elkerülték. Így „csak” kora egyik legveszélyesebb támadója volt... És ide nekünk egy ilyen karriert!

Stewart Downingért (37) a Liverpool hirtelen felindulásból 22.8 millió eurót fizetett, de ezt később nagyon megbánta. Pedig előtte (Aston Villa, Middlesbrough) és utána (West Ham, Middlesbrough, Blackburn) jól játszott, és ugyan magánélete nem állítható példaként a felnövekvő fiatalság számára, nem véletlenül lesz valaki 35-szörös angol válogatott, és lehet ott a „háromoroszlánosokkal” egy vb-n és egy Eb-n. Nem sok kellett volna, és összesen 50 milliót fizetnek ki érte karrierje során – ez nem is róla árul el sokat, hanem inkább korunk labdarúgásáról.

Medhi Benatia (34) szerepelt a Marseille-ben, a Juventusban és a Bayern Münchenben, jó százmillió eurót mozgatott meg klubváltásaival, utolsó klubja a török Karagümrük. Marokkóval négy ANK-ra és a legutóbbi vb-re jutott el. Mohamed Nagy (37), becenevén Gedo 36-szoros egyiptomi válogatott, 16 gólja mutatja, jó csatár volt, a kairói al-Ahli mellett játszott a Hull Cityben is. 2010-ben ANK-győztes és a torna gólkirálya.

Maxi Rodríguez 41 éves koráig futballozott, nem is akárhogyan, nevelőklubjához tért vissza az európai légióskodás (Liverpool, Espanyol, Atlético Madrid) után. 56-szor volt argentin válogatott, rendre jól és gólerősen futballozott, a 2006-os vb-n pazar gólt lőtt, de játszott a 2010-es nagy tornán is, 2014-ben pedig vb-ezüstérmes lett. A 2005-ös Konföderációs Kupán sem ment válogatottjának a fináléban. A jobblábas, 173 centiméter magas szélső Dél-Amerika egyik legjobbja volt a maga posztján.

Ricardo Álvarezből (33) nagy sztár lett volna az ötvenes-hatvanas években, de irányító középpályásként a modern futballban is elharcolta magát a Sunderlandig, az Interig és a Sampdoriáig, majd visszatért a Vélez Sarsfieldhez, és onnan vonult vissza a napokban. „Ricky” nevelőegyesülete a Boca volt, kilenc argentin válogatottságába belefért egy vb-ezüstérem, természetesen 2014-ből.

Juanfran Torres (36), avagy Juanfran meg korunk egyik legalulértékeltebb jobbhátvédje volt, aki a Real neveltjeként lett az Atlético Madrid ikonja, és belőle is Diego Simeone faragott harcos klasszist. Jóval túl a harmincon átugrott Brazíliába, a Sao Paulóból vonult vissza. U19-es Eb-győztes és a torna legjobbja, U20-as vb-ezüstös, a felnőttekkel 2012-ben Európa-bajnok.

Anthony Le Tallec (37) még nagyobb ígéretként indult anno, 2002-ben a Liverpool 2.5 millió eurót fizetett érte a Le Havre-nak, előtte az U17-es világbajnokság aranyérmese és ezüstlabdása lett, a tavalyelőtt visszavonult unokatestvére, Florent Sinama Pongolle oldalán és mögött. Egyiküknek sem volt szerencséje Liverpoolban, bár Le Tallec BL-t nyert 2005-ben, aztán játszott az Auxerre-ben és a Valenciennes-ben is, a harmadosztálybeli Annecyből vonult vissza.

Rubén Olivera (38) is a sokadosztályban játszotta le utolsó mérkőzését, ő az olaszországi Apriliában, de előtte a Genoa, a Lecce, a Fiorentina, a Juventus, a Penarol, a Sampdoria és az Atlético Madrid fizetési listájára is felkéredzkedett. Nem volt sokszor válogatott, gólt sem szerzett a haza szolgálatában, egy Copán lehetett csak jelenése, 2001-ben, Javier Chevantón csatártársaként. Az uruguayi futball egyik örök ígérete maradt.

Marco Parolo (36) ellenben kihozta magából a maximumot, lásd a középpályás 36 válogatottságát és 351 Serie A-s mérkőzésén elért 44 gólját és 28 gólpasszát. A Parma és a Lazio későbbi alapembere 2019-ben még a harmadosztályban vitézkedett, egy évre rá a Serie B-ben, 2011 márciusában meg felnőttválogatott lett. A 2014-es vb-n és a rákövetkező Eb-n is a squadra azzurra tagja volt.

Nem olyan lett barcelonai karrierje, mint azt remélte, szíve miatt ugyanis alig 33 éves korában vissza kellett vonulnia Sergio Agüerónak. Aki ráadásul azzal a reménnyel tette át a székhelyét Angliából Barcelonába, hogy együtt futballozik klubszinten is jó barátjával, Lionel Messivel, de csak öt mérkőzés jutott a csatárnak a katalánoknál. Ugyan sokan leírták előre, amikor a vén kontinensre igazolt, de a zsenialitást nem centiméterre és kilogrammra mérik, Agüero az Atléticóban 231 mérkőzésen 101 gólt szerzett, 45 gólpassz mellett, a Manchester Cityben 390 fellépésen 260-szor volt eredményes, 73 assziszttal. Az argentin válogatottban 101 találkozón 60 kanadai pont a mérlege, U20-as világbajnok, olimpiai aranyérmes, Copa América-győztes, és 2014-ben ugyebár majdnem világbajnok.

REMEK, RÉSZLETES PORTRÉNK RÓLA ITT!

Ez a gól...

Nem folytatja Samir Nasri sem, róla bővebben ITT olvashat!

A LEGIDŐSEBB visszavonuló, akit felleltünk, a japán Nakajama Maszasi (54), aki az 1998-as és a 2002-es vb-t is megjárta, de már az 1992-es Ázsia-kupán is kerettag volt. Kétszeres gólkirály, egyszer az Év játékosa odahaza, a japán élvonal gólrekordere. Az 1998-as szezonban 36 gólig jutott, ez is rekord. A Júbilo Ivata egykori csillaga 2013-ban vonult vissza, de csak két évig bírta a tétlenséget, most véglegesnek tűnik a búcsú, amelyet a harmadosztályú Numazu színeiben ejtett meg.

A LEGIFJABB ismertebb visszavonuló játékos talán a holland U17-es Európa-bajnok védekező középpályás, Joost de Schutter, aki máris abbahagyta a futballt. A sokszoros olasz U-válogatott balhátvéd, Milan-nevelés Axel Campeol 21 esztendősen akasztotta szögre a cipőjét a Sampdoriánál, hogy egyetemre járjon, mert a futball már nem okoz neki örömet.

VISSZA! VISSZA! VISSZA! Nem sokkal fiatalabb Maszasinál a kétszeres skót válogatott kapus, Jonathan Gould (53), a West Bromwich egykori kapusa, aki 2010-ben retirált a Wellington Phoenix színeiben, de tavaly újra igazolt játékos lett, szintén Új-Zélandon, a Napier City Roversben.

Ugyan már 2016-ban elbúcsúztunk tőle, de mivel még csak alig negyvenesztendős, folytatja még egy ideig Djibril Cissé. Az Auxerre, a Liverpool, a Marseille, a Lazio, a Kubany Krasznodar és az al-Garafa egykori éke korábban már kétszer is visszatért, egyszer a Saint-Pierroise, másszor az Yverdon kedvéért, és ugyan megígért egy Ligue 1-es visszatérést, de Amerikában, a sokadosztályú PAO Chicagóban húzott ismét stoplist.

2020 nyarán fejezte be a Toulouse, a Valencia, a Sporting CP és a Barcelona egykori védője, Jérémy Mathieu, de nem olyan könnyű végleg elszakadni a futballpályáktól, a 38 esztendős játékos a Luynes Sports csapatában nyúzza még egy picit az immáron csak amatőr ékeket.

MAGYARORSZÁGON búcsút intett futballkarrierjének, pontosabb futballistakarrierjének Miski Zoltán (38), aki a Nyíregyháza előtt a Vasas, az Újpest, a Sparta Praha, a Honvéd, a Videoton, a Tatabánya és a Ceske Budejovice mezét is viselte. Gárdos András (30) az MTK-ban, a Ferencvárosban és a Sheffield Unitedben is játszott, de a nagy befutásra hiába várt. Egy családi tragédia miatt hagyott fel az élsporttal Hegedűs Olivér (20), aki maradt azonban a ZTE kötelékében, Czvitkovics Péter (38) az MTK, a Puskás Akadémia, a Kortrijk, a Vasas és a Siófok után a III. Kerületben vezetett le, a tízszeres válogatott, négyszeres magyar bajnok és kupagyőztes technikás támadómindenes ma már edzősködik. Pintér Ádámnak (33) sokkal több válogatottság és nagyobb külföldi karrier (Greuther Fürth, Levadiakosz, Tom Tomszk, Real Zaragoza) jutott, a Ferencvárosban is futballozott, majd visszatért a nevelőcsapatához, az MTK-hoz, ahol ma pályaedző. 2016-ban Eb-résztvevő volt.

A klasszikus karmesteri erényeket csillogtató Kanta József (37) meglepő módon csak háromszor volt válogatott, először 2007-ben, utoljára 2013-ban. 1998-ban igazolt Ajkáról az MTK-hoz, tavasszal innen vonult vissza, 312 NB I-es mérkőzésen 106 gólt szerzett, 93 gólpassz mellett. Ő volt korunk Illés Bélája...

NÉV/NEMZETISÉG (VÁLOGATOTTSÁG)/ÉLETKOR/LEGISMERTEBB CSAPATA(I)/UTOLSÓ CSAPATA/SIKEREI

Matías Caruzzo, argentin (6/0), 37, Boca Juniors, Atlética Argentinos, 2x argentin bajnok
Nicolás Navarro, argentin, 36, Napoli, River Plate, Arsenal Sarandí, U20-as világbajnok (2005), olimpiai bajnok (2008)
Leonardo Ponzio, argentin (7/0), 39, Real Zaragoza, River Plate, 3x argentin b., 2x Libertadores-kupa-győztes, U20-as világbajnok (2001)
Odil Akhmedov, üzbég (108/21), 34, Anzsi, Mighty Lions, kínai b., 6x az Év játékosa Üzbegisztánban
Ignacio Scocco, argentin (1/2), 36, River Plate, Sunderland, Newell's, Libertadores-kupa-gy., 2x arg. gólkirály
Sidney Sam, német (5/0), 33, HSV, Schalke, Leverkusen, Antalyaspor
Carlo Costly, hondurasi (78/32), 39, Atlas, Birmingham, Marathón, vb-résztvevő (2014)
Borja Lasso, spanyol, 27, Sevilla, Tenerife
Germán Lux, argentin (6/0), 39, Mallorca, Deportivo La Coruna, River Plate, Libertadores-kupa-gy., olimpiai bajnok (2004), Konföd. Kupa-ezüstérmes (2005), U20-as világbajnok (2001)
Jorge Fucile, uruguayi (49/0), 37, Santos, Porto, Juventud, 5x portugál b., El-győztes (2011), 2x vb-r.
Fernando Prass, brazil, 43, Gremio, Ceará, 2x brazil bajnok és kupagy.
Jean-Francois Gillet, belga (9/0), 42, Torino, Bologna, Standard Liege, Eb-résztvevő (2016)
Mark Milligan, ausztrál (80/6), 36, Hibernian, Macarthur, 4x vb-résztvevő
Laurent Ciman, belga (20/1), 36, Standard Liege, FC Bruges, Toronto, vb- és Eb-résztvevő
Olivier Deschacht, belga (20/0), 40, Anderlecht, Zulte Waregem, 8x belga b., 6x kupagy.
Julian Schieber, német, 32, Hertha, VfB Stuttgart, Dortmund, Augsburg, 7x U21-es vál.
Chris Wondolowski, amerikai (35/11), 38, San José Earthquakes, 2x MLS-gólk., a liga gólrekordere 171 góllal, vb- és Copa América-résztvevő
Rúben Micael, portugál (16/0), 35, FC Porto, Atlético Madrid, CD Nacional, Eb-bronzérmes (2012)
Maeda Rjoicsi, japán (33/10), 40, 2x japán gólkirály, Konföd. Kupa-r., az Év U21-es játékosa Ázsiában (2000)
Tamada Keidzsi, japán (72/16), 41, Kasiva Reysol, V-Varen Nagaszaki, Konföd. Kupa-r., 2x vb-r.
Okubo Josito, japán (60/6), 39, Mallorca, Wolfsburg, Cerezo Oszaka, 2x vb-r., Konföd. Kupa-r.
Jan-Michael Williams, trinidadi (79/0), 37, Ferencváros, HFX Wanderers
Roland Bergkamp, holland, 30, Brighton, Katwijk, Dennig Bergkamp unokaöccse, 1x U21-es vál.
Nikica Jelavic, horvát (36/3), 36, Rangers, Everton, West Ham, NK Lokomotiva, Eb- és vb-r.
David González, kolumbiai (2/0), 39, Manchester City, Leeds, Deportivo Cali
Sébastien Pocognoli, belga (13/0), 34, West Bromwich, Union SG, holland és belga b., olimpiai r.
Matt Besler, amerikai (47/1), 34, Kansas City, Austin, vb-r., 2x Arany-kupa-gy.
Federico Higuaín, argentin, 37, River Plate, Miami, Gonzalo Higuaín testvére, Jorge Higuaín fia
Rafael Bittencourt, brazil, 39, Hellas Verona, Cagliari, Flamengo, Spezia
Volodimir Kornutjak, ukrán, 38, Kisvárda, Nyírbátor, Minaj
Benat Etxebarria, spanyol (4/0), 34, Betis, Athletic Bilbao, Macarthur, spanyol Szuperkupa-gy.
Markel Susaeta, spanyol (1/1), 34, Athletic Bilbao, Macarthur, spanyol Szuperkupa-gy.
Steven Defour, belga (52/2), FC Porto, Anderlecht, Mechelen, az Év játékosa Belgiumban (2007), 2x belga és portugál b., vb-résztvevő
Wilfried Dalmat, francia, Nantes, Marseille, FC Bruges, Solieres, Stéphane Dalmat testvére
Tal Ben Haim, izraeli (96/1), 39, Chelsea, Manchester City, Sunderland, Queens Park, Beitar
Lode Vertonghen, belga, 31, Londerzeel, Jan Verthongen testvére
Mauricio Pinilla, chilei (45/8), 37, Genoa, Atalanta, Palermo, Internazionale, Sporting CP, Vasco da Gama, Chievo Verona, Coquimbo Unido, vb-részvevő, 2x Copa América-gy.

Júnior Díaz, Costa Rica-i (80/1), 38, FC Bruges, Alajuelense, vb- és olimpiai r.
Rod Fanni, francia (5/0), 40, Nice, Marseille, Rennes, Montréal, 2x francia b.
Nedum Onuoha, angol, 35, Man. City, Queens Park, Sunderland, Salt Lake, 21x angol U21-es vál., U21-es Eb-ezüstérmes (2009)
Anel Hadzic, bosnyák (14/0), 32, Sturm Graz, Mol Fehérvár, Wels, magyar bajnok és kupagy.
Artem Milevszkij, ukrán (50/8), 36, Dinamo Kijev, Kisvárda, Minaj, 4x ukrán bajnok és kupagy., U21-es Eb-ezüstérmes (2006), ukrán gólkirály, 2x az Év játékosa Ukrajnában, vb- és Eb-résztvevő

Visszatért
Li Dong Guk, dél-koreai (105/33), 42, Werder Bremen, 8x bajnok, Ázsiai BL-győztes és a torna gólkirálya, 4x Év játékosa, 1x gólkirály, 1998-as és 2010-es vb-résztvevő

SOROZATUNK ELSŐ RÉSZE ITT!

KORÁBBI CIKKEINK A VISSZAVONULT JÁTÉKOSOKRÓL ITT!