A legendás Nagy Béla összeállításában jelent meg 1994-ben a Fradi futballévszázad című kiadvány, amelyből természetesen a labdarúgócsapat edzőinek névsora sem maradhatott ki. Nem egy alkalommal nyitottam ki a könyvet, s mindannyiszor eldünnyögtem magamban: jó-jó, a zöld-fehér labdarúgók többségének karrierje olyan, mint a nyitott könyv, de a szakvezetők nagy többségéről úgy általában keveset tudunk.
Ezt a hiányosságot pótolja most Dénes Tamás és Lakat T. Károly A tüzes trón – Fradi-edzők mennybemenetele és pokoljárása című könyve. Az amatőr korszak trénereinek munkásságától kezdve egészen az ukrán Szerhij Rebrov a klubnál eltöltött időszakáig öleli fel a kiadvány a trénerek munkáját, ám nem marad ki Sztanyiszlav Csercseszov eddigi tevékenysége sem. Utóbbit az orosz-oszét szakember a Slovan kiverése után csapata teljesítményét illető kifejezésével minősítenénk: Not bad – azaz nem rossz.
In medias res, Lakattal vágok a közepébe: nekem kedvenc edzőm volt, a vele kapcsolatos történeteket pedig fia, a társszerző, Lakat T. Károly eleveníti fel. S noha a kiadvány nem tér ki rá, hogy Albert Flórián 55 évvel ezelőtt ezekben a napokban lett aranylabdás – talán mondani sem kell, ekkor Lakat volt a Ferencváros szakvezetője. Egyes források szerint december 4-én ítélték oda neki az Aranylabdát, a dátum inkább úgy pontos, hogy a France Football szerkesztősége ezen a napon összesíthette a beérkező szavazatokat. A futballszaklap 1967. december 26-i számában hirdette ki a győztest, december 24-én délelőtt pedig az MTI munkatársa, Boskovics Jenő hívta fel a hírrel telefonon az Albert-lakást.
Tűpontosak az egyes fejezetcímek, íme néhány ízelítőnek: Megengedte Kádár János; A horvát vonal, de csa(n)kazértis...; Másodosztály, mélyszegénység. Utóbbiról érdemes idézni Gellei Imrét, a csapat edzőjét: „A magyar futball vezetőinek nem lett volna szabad hagyniuk, hogy egy olyan műhely, mint a Ferencváros, eltűnjön az élvonalból.”
Huszonkét ember dolgozik, negyvenezer nézi – egy 1936-ban megjelent magyar sportkönyvről |
Irány a Hold! – fényképes album a legkülönlegesebb helyen fekvő futballpályákról |
A kiadvány nem ad választ arra, mi teszi az edzőt – igaz, a kérdés fel sem vetődik –, ugyanakkor a trénerek egyes cselekedetei magyarázatot adnak, mitől válik valaki egyedivé. Tóth Potya István – aki 1925 és 1930 között a Ferencváros első hivatásos edzője volt, négyszer vezette bajnoki, kétszer Magyar Kupa-, egyszer KK-sikerre az együttest – amatőrként a Rákospalotai AC csapatát is trenírozta. Egy alkalommal edzésre mentében fiatalokat látott futballozni Angyalföldön. Megállt, feltűnt neki egy nagydarab, fekete srác. Megtetszett a játéka, nem hagyta annyiban, addig kilincselt a szüleinél, amíg a Suttyó becenevű fiatalember kötélnek állt. Így lett Turay József a Ferencváros labdarúgója, a honi futball nagy értéke.
Kitűnő a történelmi háttér felskiccelése, s ezen nem csupán az ötvenes évek vesszőfutásának (Az FTC történetének legpokolibb nyara), hanem a közelmúlt, például a rendszerváltoztatás időszakának hiteles ábrázolását (A rendszerváltás Fradija) is értem – hogy aztán megérkezzünk a mához, a magyar kézben lévő Ferencvároshoz.
Felvetődik persze, az objektív tények szubjektív szemüvegen át nézve megszépülnek vagy éppen megcsúnyulnak, ám A tüzes trón éppen ettől élvezetes. Már-már letehetetlen, fradistáknak kötelező olvasmány.
A páratlan fotókkal illusztrált könyv kiadását a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programja támogatta, a kötet ára 5490 forint.
(Dénes Tamás, Lakat T. Károly: A tüzes trón – Fradi-edzők mennybemenetele és pokoljárása, Inverz Media Kft., 2022)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. december 17-i lapszámában jelent meg.)