„Miattuk” nem kétszeres világbajnok Messi, most szögre akasztották

Kezdjük egy olyan játékossal, aki szívvel-lélekkel futballozott világéletében, és ugyan nem volt ördögien technikás, de Goran Pandev (39 éves most) az Interben, a Lazióban és a Napoliban is hasznosan futballozott; a Serie A-ban 493 mérkőzésen 101 gólt lőtt, és kiosztott 63 gólpasszt. Gólkirály ugyan csak az Olasz Kupában volt, kétszer, de olasz bajnok és Bajnokok Ligája-győztes az Interrel, ötszörös Olasz Kupa-aranyérmes (mindhárom olasz nagycsapattal legalább egyszer megnyerve a sorozatot). Igazi Coppa-specialista volt tehát az északmacedón csatár, aki nem akart addig visszavonulni, míg egy nagy tornára ki nem jut válogatottjával. 2014-ben a Galatasarayhoz igazolt, azonban hamar visszahúzta a szíve Olaszországba (van olasz állampolgársága is), a transzferkirály Parmából vonult vissza, hogy többet foglalkozhasson a Pandev Akadémiával, ahol a testvére a középcsatár, unokatestvére a kapusedző. 122 válogatott mérkőzésen 38 gólt lőtt, mindkettő rekord.

2004 elején az Inter a fele játékjogát félmillió euróért beszámította Dejan Sztankovics vételárába, a milánóiak az 50 százalékukat később beszámolták az Udinesétől megvett David Pizarro árába, papíron ötmillió euróért. Egy év múlva a rómaiak négymillió euróért megvették Pandev „másik felét is”, az Inter annak idején 25 ezer eurót fizetett érte a Belaszicának.

Csak a Fabio Cannavaro, Lilian Thuram, Gianluca Zambrotta, Gianluigi Buffon négyest kellett megbolondítani ehhez a gólhoz

Uralta egy időben a Serie A és a La Liga pályáit Gonzalo Higuaín (35), a Juventus, a Napoli, a Chelsea, a Real Madrid, a Milan, a River Plate és a Miami FC egykori támadója. A karrierje során 159 millió eurót fizettek érte a klubjai, számoljunk rá legalább 40 milliónyi egyéb költséget, és ezért nagyjából minden második mérkőzésén gólt szerzett (a Milanban és a Chelsea-ben minden harmadikon), és közel 150 gólpasszt osztott ki a karrierje során. Háromszoros olasz és spanyol bajnok, a Chelsea-vel Európa-liga-győztes, olasz gólkirály és kétszer a liga legjobbja, a Nápollyal Olasz Kupát nyert, a válogatottban 71 meccsen 35 találatot szerzett; három vb-n szerepelt, kétszeres Copa América-ezüstérmes. Ugyan rengeteg kritikát kapott, de 2008 és 2020 között minden idényben eljutott legalább 10 gólig, nyolcszor 20, kétszer egyenesen 30 gól fölé – ellenben a Realban hosszabb távon nem tudott bizonyítani, és a szurkolók szerint a Milanban és a Chelsea-ben sem alkotott maradandót. Főleg fejedelmi fizetése fényében. Nagyon sokan emlegetik vele kapcsán, hogy a 2014-es vb-döntőben két nagy ziccert is kihagyott. Ilyen a csatársors.

A legjobban talán Nápolyban és Torinóban ment neki

A csatár édesapja, Jorge Higuaín is jó futballista volt, légióskodott a Brest csapatában, Gonzalo ott született, francia állampolgár is, sőt egy időben felvetődött, hogy francia válogatott lesz – a derék, a Riverben és a Boca Juniorsban is játszó Jorge másik fia, Federico (38) Buenos Airesben született, és szintén profi labdarúgó lett, futballozott a Riverben, a Besiktasban, a CF Américában, majd Amerikába igazolt, három hónapig egyszerre volt Gonzalóval a Miami FC tagja! A Columbus Crew-ból vonult vissza, ma már a Miami tartalékjainál segédedző az egykori Manchester United-ígéret, a tavaly visszavonuló Ryan Shawcross (35) oldalán, Darren Powell keze alatt.

Sokoldalú

Abban a bizonyos vb-döntőben Rodrigo Palacio a 78. percben éppen Gonzalo Higuaínt váltotta, és vele együtt lett a finálé tragikus hőse, ugyanis a hosszabbításban hiába állt szemben a kapussal, tíz méterről a léc fölé emelte a labdát. Pedig a tavaly nyáron, 40 évesen a Bresciából visszavonuló Palacio remek csatár, balszélső volt, a Genoában, az Interben, a Bolognában és a Bocában is villogott, a Serie A modernkori „Copfocskája” 357 meccsen 160 kanadai pontot hozott kenyéradói konyhájára; az albicelestében 27/6-os mérleggel zárt.

Nagyobb szerencséje volt a vb-kkel a francia középpályásnak, a vékonyka termetéhez képest igen agresszív és kemény új Jean Tiganának, Blaise Matuidinek (35).

Aki 2018-as világbajnok, egyszer az Év labdarúgója volt odahaza, és 22 nagy trófeát nyert pályafutása során, ami nem csoda, ugyanis a PSG és a Juventus is igényt tartott a szolgálataira, mielőtt a Miamihoz nem igazolt. A St.-Étienne-ben és a Troyes-ban is futballozott, közel 90-szeres válogatott, a Les Bleus színeiben két Eb-n és két vb-n láthattuk, a 2016-os kontinenstornáról ezüstéremmel a nyakában távozott. 820 tétmérkőzésen 59 gól áll a neve mögött, és jó egymillió megtett kilométer. Nagyjából balesetmentesen, ugyanis elkerülték a komolyabb sérülések.

Nagyon nem igaz ez az olasz Luca Antonellire (35), ezért is volt csak 13-szor válogatott a Monza, a Milan, a Parma és a Genoa korábbi védője, aki szintén Miamiban akasztotta szögre az ilyenkor szokásosat. Az apja, Roberto Antonelli is játszott a Milanban és a Genoában, majd edzőnek állt, vezette a Monzát is – a 2007-es BL-aranyos Luca talán követi ezen az úton is.

Tesho Akindele (30) a kora alapján ott lehetett volna a téli vb-n Kanada színeiben, ehelyett visszavonult az Orlando City támadója, aki 2014-ben az Év újonca volt az MLS-ben, és az amerikai és a kanadai szövetség vívott a kegyeiért.

A 39 éves Ben Foster is kihozott mindent a tehetségéből, ugyan nem lett a Manchester United legendája, de 9-szeres válogatott, nyolc kölcsönjátéka közben megjárta a 2014-es vb-t, a Watford, a Birmingham City és a West Bromwich színeiben évekig védett a Premier League-ben, összesen 390-szer. Pár hónapja kapott egy jó ajánlatot a Newcastle Unitedtől, de a kapus nagy meglepetésre nem írt alá a „szarkákhoz”, mondván, inkább a családjával szeretne lenni, és tartalmakat gyártani a közösségi felületeire...

A 34-szeres török felnőtt válogatott Mevlüt Erdinc a Sochaux neveltje, játszott a PSG-ben és a francia korosztályos válogatottakban, a francia negyedosztály átigazolásai között találtuk meg, hogy visszavonult a Racing Besancon csapatából. 2008-ban kezdett az Eb-n, a végén a harmadik helyen zártak; a karrierje során 22.9 millió eurót fizettek érte, például a Guingamp, a St.-Étienne és a Hannover, de több török csapatban is megfordult.

Szinte el is felejtettük azokat az időket, amikor nem is egyszer pályára lépett a német válogatottban a Szovjetunióban született Andreas Beck (35, kilencszer volt a nationalelf tagja), a VfB Stuttgart, a Hoffenheim, a Besiktas és a KAS Eupen korábbi védője, 2009-es U21-es Eb-győztes.

Ha már rohanó idő: tudjuk, most sok harmincas-negyvenes olvasót elszomorítunk, de jelentjük, 34 éves korában visszavonult az Ankaragücüből Tiago Pinto, aki a bolondos portugál csatár, Joao Pinto legidősebb fia. 41 éves most Mark McNulty, aki 2003-ban írt alá Cork Cityhez, és aligha hitte akkor, hogy ott játszik majd egészen 2023 elejéig. Sokkal ismertebb labdarúgó nála a brazil Hilton (45), a Marseille és a Montpellier gránitszilárdságú bekkje, aki a francia negyedosztályú Sete-ben rúgott utoljára a csatárokba. Az olasz Domenico Criscito (35) a Juventus, a Genoa és a Zenit díjazása mellett „szívta az ellenfelek vérét”, 26 válogatottságára jutott 2010-ben egy nagy torna is, a Torontóból vonult „nyugdíjba”. A nála két évvel idősebb középső és bal oldali védő, az uruguayi Álvaro Pereira Kolozsváron, Szereden, a paraguayi Riverben, az Internazionalében, az FC Portóban, négy argentin klubban, a Sao Paulóban, a Getafében, a Cerro Portenóban, a Nacionalban és a venezuelai Estudiantesben is légióskodott, mondhatni, nyughatatlan lélek volt. A klubváltásokat két vébével, két Copával (egyszer meg is nyerte a sorozatot) és egy Konföderációs Kupával dobta fel, ma már a Defensores de Cambaceres mestere. Az argentin ötödosztályban. De ismerve akaraterejét (nagyon véresnek kellett már lenni a fejének, hogy engedje, hogy lecseréljék) felküzdi magát innen egészen magasra.

37 és fél éves a 20 válogatott meccsén 9 gólt szerző Graziano Pelle, aki a Southampton, a Parma, a Feyenoord és a Sampdoria kiszolgálása után a lehető legjobbkor három és fél évet légióskodott Kínában, havi egymillió eurós nettó bérért. Legutóbb 2021 tavaszán lépett pályára, a Parma színeiben, egy évre rá feleségül vette Varga Viktóriát. Utolsó idényében már nagyon nem ment neki, így nem kapkodtak érte a nagyobb csapatok. A válogatottal megfordult a 2016-os Eb-n.

Nuri Sahinnak 52 török válogatottság jutott, játszott a Feyenoordban, a Real Madridban, a Dortmundban, a Liverpoolban, a Werder Bremenben, ma már utolsó klubja, az Antalyaspor vezetőedzője. Korosztályos Eb-k és vb-k egyéni díjai után a felnőttek között már „csak” egy sima Eb-szereplés volt az osztályrésze, és 2011 után csupán egy idényt tudott végigjátszani a sérülékeny középpályás.

A 22-szeres válogatott Nacho Monreal (36) legszebb éveit az Arsenalban élte meg, de ő is rengeteg kisebb-nagyobb sérülést szenvedett, így a maximumot ő sem hozhatta ki magából. Utolsó klubja a Real Sociedad volt, az előző vb-n még szerepelt. Szerencsésebb alkat a szerb Alekszandar Kolarov, 94 válogatottságán balhátvédként 24 kanadai pontot szerzett, és neki két világbajnokság „jutott”. Éveken át a Serie A egyik legjobbja volt a maga szakterületén, az Inter, a Lazio és az AS Roma (!) között hét évet húzott le a Manchester Cityben. Két éve 1.5 milliót fizetett érte az Inter, de nem sokat játszott Milánóban, rendre felvetődött, hogy az edzői stábba igazol át. Itt a lehetőség…

Sokat mesélhet a sérülésekről a Dortmund egykori védőkettőse, Neven Szubotics és Marcel Schmelzer. Szubotics még csak 34 éves, de másfél éve játszott utoljára, az osztrák Altachban, előtte a BvB mellett a Mainzban, a St.-Étienne-ben, a Denizlisporban és az Union Berlinben kereste a kenyrét, majd egykori önmagát. Az amerikai korosztályos válogatott után felnőttként a szerbeket erősítette, de német állampolgár is. 2009-ben úgy tűnt, világklasszis védő lesz, ám két komolyabb sérülését egy nagyon súlyos követte. Utána már csak egyszer műtötték, ami miatt fél évet kellett kihagynia, volt egy negyedéves kihagyása is még ezt követően, utána már „csak” egy-egy hónapokra dőlt ki... Nem csoda, hogy bár 36-szoros válogatott, egy nagy torna, a 2010-es vb jutott neki. Schmelzer a Transfermarkt adatai szerint 55 (igen, ötvenöt) alkalommal dőlt ki a sorból 2008 ősze óta, ennek ellenére 2020-ig egy komolyabb sérülése volt – aztán 2020 nyarán olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy a hosszas lábadozás, rehabilitáció ellenére már nem léphetett pályára a profik között. A 16-szoros válogatott, 2012-es Eb-harmadik középső és bal oldali védő 2022 nyarán vonult vissza, utolsó mérkőzése után 25 hónappal.

Kollégái közül Fabian Delphnek húsz válogatottság, a Manchester Cityvel hét trófea, a háromoroszlánosokkal egy 2018-as bronzérem lett a „jussa”. A Leeds Unitedben és az Aston Villában szerepelt a City előtt, 2014 óta nem játszott végig egy idényt, az Evertonból vonult vissza a sokadik sérülése után és miatt, alig túl a harmincon.

Nagyon sokoldalú volt egészségesen

Elkapta az „Arsenal-átok” az 55-szörös válogatott Laurent Koscielnyt (37) is, több néhány hetes sérülés mellett egyszer két hónapra, egyszer 200 napra dőlt ki a sorból, de ha éppen játszott, azt nagyon hasznosan tette. 12.5 millió euróért vették a Lorient csapatától, kilenc év, 353 meccs (és az azokon szerzett 27 gól) után 5 millióért adták el a Bordeaux-nak, ahol volt még két jó idénye. A háromszoros FA-kupa-győztes védő két Eb-b és egy vb-n húzhatta magára a címeres mezt.

Világklasszis megmozdulásokra volt képes

A szlovák védőfejedelemnek, Martin Skrtelnek 104 válogatottság volt elég egy vb- és egy Eb-szerepléshez, a Zenitben négy, a Liverpoolban kilenc idényen át játszott, a Fenerbahce és a Basaksehir között 2019-ben részese lehetett volna az Atalanta nagy felfutásának, de Bergamóban pályára sem lépett, mert egyáltalán nem tudott beilleszkedni a csapatba. Utolsó klubja a Nagyszombat volt Skrtelnek, aki négyszer választottak meg hazája legjobb futballistájának.

TOVÁBBI ISMERTEBB VISSZAVONULT JÁTÉKOSOK II.

NÉV/ÉLETKOR/NEMZETISÉG/VÁLOGATOTTSÁG/GÓL/LEGISMERTEBB KLUBJAI/UTOLSÓ KLUBJA/LEGNAGYOBB SIKEREI, ÉRDEKESSÉGEK

Javier Pinola (39), argentin, 2/0, Atlético Madrid, River Plate
Jimmy Briand (37), francia, 5/0, Lyon, Bordeaux
Roberto Jiménez (36), spanyol, Atlético Madrid, Benfica, Olympiakosz, Valladolid, 3x görög bajnok
Guillaume Gillet (39), belga, 22/1, Anderlecht, Olympiakosz, Beveren, 4x belga bajnok
Adam Federici (37), ausztrál, 16/1, Nottingham, Macarthur, 1x vb-résztvevő
Leandro Castán (36), brazil, 2/0, Sampdoria, Roma, Torino, Guarani
Thiago Neves (37), brazil, 7/0, Flamengo, Hamburg, Sport Recife, 2x az Év játékosa Brazíliában
Sztaniszlav Manolev (37), bolgár, 52/5, PSV, Fulham, Dinamo Moszkva, Piri
Rodrigo Millar (41), chilei, 37/3, Colo Colo, Atlas, Coquimbo Unido, 1x vb-r.
Carlos Carmona (35), chilei, 51/1, Atalanta, Atlanta, Coquimbo Unido, 2x vb-r.
Mergim Mavraj (36), albán, 50/3, Hamburg, Türkgücü München, Eb-r.
Lee Grant (39), angol, Manchester United
Scott Brown (37), skót, 55/4, Celtic, Aberdeen, 10x skót bajnok, 6x Skót Kupa-gy., 2 x az Év játékosa Skóciában
Sebastian Prödl (35), osztrák, 73/4, Werder Bremen, Udinese, 2x Eb-r.
Mikael Lustig (36), svéd, 94/6, Celtic, AIK Solna, 8x skót b., 3x Eb-r., vb-r.
Ola Toivonen (36), svéd, PSV, Rennes, Malmö, Eb-r., vb-r.
Aaron Hunt (36), német, 3/0, Werder Bremen, Hamburg, 2x Német Kupa-gy.
Bryan Ruiz (37), Costa Rica-i, 147/29, PSV, Santos, Sporting CP, Alajuelense, 3x vb-r.
Álvaro Saborío (40), Costa Rica-i, 111/36, Bristol City, Saprissa, DC United, San Carlos, a klubvilágbajnokság gólkirálya (2005), vb-r., 2x Copa América-r., az MLS legjobb újonca (2010)
Gonzalo Castro (35), német, 5/0, Dortmund, Leverkusen, Bielefeld, U21-es Eb-győztes
Okubo Josito (40), japán, 60/6, Wolfsburg, Cerezo Oszaka, német b., japán aranylabdás, 3x japán gólkirály, 2 vb-r.
Karim el-Ahmadi (37), marokkói, 53/1, Feyenoord, Aston Villa, al-Ittihad, vb-r.
Munir el-Hamdaui (38), marokkói, 15/3, Ajax, Fiorentina, Tottenham, DHSC Utrecht, holland gólkirály, az Év játékosa a holland bajnokságban
Antonio Rukavina (38), szerb, 59/0, Partizan Beograd, Dortmund, Villarreal, Asztana, 2x vb-r.
Édgar Barreto (38), paraguayi, 60/3, Atalanta, NEC, 2x vb-r., olimpiai ezüstérmes

Első meccs, gólrekord

Reza Gucsannedzsad (35), iráni, 43/17, Charlton, PEC, 2x vb-r.
Eyong Enoh (36), nigériai, 56/2, Ajax, 2x vb-r.
Zlatko Junuzovic (35), osztrák, 55/7, Werder Bremen, RB Salzburg, 4x osztrák bajnok és kupagyőztes, 1x az Év játékosa Ausztriában, Eb-r.
Andraz Kirm (38), 71/6, Wisla Kraków, NK Bravo, 1x vb-r.
Markus Fjörtoft (28), norvég, Seattle Sounders, Ayr United, Jan Aage Fjörtoft fia

AZ IDEI VISSZAVONULTAK-SOROZAT ELSŐ RÉSZÉT ITT OLVASHATJA EL!