Játékossors: Franck Ribéry már két éve tudja, hogy szeretne edző lenni

– Öt hónap telt el, amióta eldöntötte, befejezi profi pályafutását. Hozzászokott a megváltozott életéhez?
– Hiányzik, hogy a pályán segítsem a csapattársaimat, de mostanra úgy-ahogy sikerült alkalmazkodnom – válaszolta a La Gazzetta dello Sportnak adott interjújában a 39 éves Franck Ribéry, 81-szeres francia válogatott támadó, aki jelenleg Paulo Sousa, a korábban a Fehérvárt is irányító portugál vezetőedző segítőjeként dolgozik labdarúgó-pályafutása utolsó klubjánál, az olasz élvonalbeli Salernitanánál. – Megkönnyíti a helyzetemet, hogy kapcsolatban maradtam a játékosokkal, sokat vagyok a pályán. Játszani már ha akarnék, sem nagyon tudnék, nemrégiben térdműtéten estem át, acéllemezt tettek a lábamba. Most máshogy próbálok segíteni.

– Mikor döntötte el, hogy szeretné magát kipróbálni edzőként?
– Két éve. Azóta más szemmel néztem a labdarúgást, igyekszem minél több újdonságot elsajátítani. Pályafutásom során a legkiválóbb vezetőedzőkkel dolgozhattam együtt, a legtöbbre mindig is Marcello Lippit tartottam.

– A Salernitanánál éppen az ő egyik tanítványával, Paulo Sousával dolgozhat együtt. Milyen a közös munka a portugál trénerrel?
– Az első pillanattól közös hullámhosszra kerültünk. Nagyon jól magyaráz, minden játékosnak világosan a tudtára adja, mit vár el tőle. Az edzéseken fegyelmet követel és kemény munkát. Szavainak súlyt ad, hogy játékosként is sikereket ért el. Remélem, én is hasonló utat járok be, az együtt töltött idő mindenesetre értékes tapasztalatokat ad a munkámhoz.

– Mielőtt a Salernitanához szerződött, a Fiorentinánál futballozott. Mit szól hozzá, hogy két korábbi csapattársa, Federico Chiesa és Dusan Vlahovics a Juventusnál is együtt maradt?
– Számomra ők olyanok, mintha a testvéreim lennének. A Juventusnál mások az elvárások, mint Firenzében, a szurkolók minden mérkőzésen elvárják a gólszerzést és a győzelmet. Federicóban és Dusanban is hatalmas potenciál rejlik, megvan bennük a kellő alázat ahhoz, hogy ezt kihozzák. A Fiorentinánál a szárnyaim alá vettem őket, tanácsoltam nekik, hogy az edzések után végezzenek plusz munkát, és az apró részletekre is fordítsanak kellő figyelmet. A tehetség önmagában nem elég ahhoz, hogy valakiből sztár legyen, éhezni kell a sikerre.

– Gondolja, hogy Dusan Vlahovics felveheti a versenyt a következő tíz évben Erling Haalanddal?
– Teljesen más karakter, mint a norvég csatár, de ugyanúgy topfutballista. Emellett nagyszerű ember is.

– Mit szól ahhoz a megállapításhoz, hogy sokak szerint Ángel Di María, Arjen Robben és ön az elmúlt húsz év három legjobb szélső támadója?
– Mindenképp hízelgő, bár ami rám vonatkozik, azt nem szeretném kommentálni. Ángel Di María és Arjen Robben hasonló karakterek, mind a ketten győztes típusok. Di María nem véletlenül futballozik most is a Juventusban, kevesen tudnak úgy bánni a labdával, mint ő, igazi varázsló a pályán.

– Paul Pogbát jól ismeri, mit gondol, lehet még számára visszaút a francia válogatottba?
– Nagyon jó játékosnak tartom, de mielőtt erről szó lehetne, újra meg kell találnia az örömöt a futballban és folyamatos játéklehetőségre van szüksége. Ha felépül a sérüléséből, még hasznára lehet a válogatottnak, sok van benne. Még úgy is, hogy a posztján ott van Adrien Rabiot, aki az utóbbi időben rengeteg fejlődött, és megbízhatóan játszik.

– Ha egy Serie A-ban futballozó játékost kellene a Bayern Münchennek javasolnia, ki lenne az?
– Victor Osimhen. Elképesztően érzi a kaput, s a játékában nem csupán a gólszerzés hangsúlyos, rengeteget dolgozik a csapatért. Ilyen egy klasszis futballista!