Tökéletes választás – hiteles életrajzi könyv a Fekete Gyöngyszemről

1940: Európában dúl a világháború, Dél-Amerikáig a fegyverek zaja sem hallatszik el. Októberben a brazil Nascimento családnak gyermeke születik a Minas Gerais állambeli Tres Coracoes nevű településen, a szülők csak Dicónak hívják a csöppséget, aki hamar barátságba kerül a labdával. 1940: Európában dúl a világháború, Dél-Amerikáig a fegyverek zaja sem hallatszik el. Októberben a brazil Nascimento családnak gyermeke születik a Minas Gerais állambeli Tres Coracoes nevű településen, a szülők csak Dicónak hívják a csöppséget, aki hamar barátságba kerül a labdával.

Németországban egy regensburgi illetőségű labdarúgó az SpVgg Fürth játékosa; néhány év múlva voltaképp az életét menti meg az a tény, hogy ő is tagja Hermann Graf Luftwaffe őrnagy repülős vadászszázadának, amelynek futballcsapatában, a Rote Jägerben együtt játszik mások mellett Fritz Walterrel (edző: Sepp Herberger) – ahelyett, hogy kikerülne a frontra. Dicóból híres labdarúgó lesz, akit Pelé néven ismer meg a futballvilág, a szerencsés német pedig Fritz (Friedrich) Hack, aki a háború után belevág az edzősködésbe és az újságírásba is.

Hogy kerül a csizma az asztalra? Nos, úgy, hogy Pelé és Hack életútja az ötvenes-hatvanas években keresztezte egymást, aminek nyomán egy könyvecske született, amely magyarul is megjelent három évvel a nyugat-németországi első kiadás után.

Hacknál hitelesebben kevesen írhatták volna meg a brazil csodagyerek korai életrajzát. Csaknem húszéves játékosmúlt állt a szerző mögött, aki 1955 és 1967 között tizenkét évig élt Dél-Amerikában. Sportújságíróként jelen volt az 1954-es, az 1958-as és az 1962-es vb-n is, az utóbbi két tornán személyesen találkozott Pelével. A Buenos Aires-i sportakadémián edzői oklevelet szerzett, miközben az argentin metropolisz német bevándorlók által alapított futballklubját is edzette egy ideig. Az elejétől kezdve nyomon követte kiválasztottja pályafutását – amit nem írt meg 1963-ban Peléről, nem is volt fontos.

Fritz Hack csaknem tökéletesen időzített: dél-amerikai tartózkodása hároméves csúszással a brazil labdarúgás csúcskorszakára (1958–1970) esett, amikor a selecao tizenkét éven belül háromszor szerzett világbajnoki aranyérmet. A választása viszont már tényleg perfektnek bizonyult, a 2022-ben elhunyt Pelé ugyanis nemcsak minden idők legfiatalabb egyszeres, kétszeres, sőt háromszoros világbajnokának, hanem az egyetlen háromszoros világbajnok labdarúgónak vallhatta magát.

Ami a könyv fotókkal gazdagon illusztrált, 134 oldalas magyar változatát illeti, majdnem hat évtizeddel a megjelenése után is megállja a helyét. A szöveg fordítója az egykori labdarúgó, akkori ifjúsági szövetségi kapitány, neves – későbbi Feleki László-díjas – sportújságíró, Hoffer József volt. A fordítást az Idegen Nyelvek Főiskoláján végző Regős Sándor ellenőrizte, aki többek között német tolmácsként és fordítóként, majd az NDK Rádió budapesti irodájának műsorszervezőjeként is dolgozott addigi pályája során. A kötetet Vitár Róbert szerkesztette.

A bennfentes információkban bővelkedő mű bizonyára sok futballbarát könyvespolcán helyet kapott a hatvanas-hetvenes években egy olyan világban, amely nagyon más volt, mint a mostani. A tömegtájékoztatást, hírfogyasztást tekintve legalábbis: egy mindennapos tévézéstől és (tv-s) sportközvetítésektől mentes, az internetet és az okostelefont hírből sem ismerő világ.

(Fritz Hack: Pelé, a fekete gyöngyszem; Sport, Budapest, 1966)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. december 16-i lapszámában jelent meg.)