Halászfiúnak készült, vb-ezüstérmes futballista lett – exkluzív interjú Dirk Kuyttel

– Mit szólt, amikor csöngött a telefonja, és a vonal másik végén egy magyar származású sportigazgató hívta a belga másodosztályból?
– Hogy őszinte legyek, meglepett – felelte lapunknak adott exkluzív interjújában Dirk Kuyt, 104-szeres holland válogatott támadó, aki pályafutása során megfordult többek között a Feyenoordban, a Liverpoolban és a Fenerbahcéban is. – Még úgy is, hogy Csepregi Györgyről egy közös barátunktól már hallottam. Szimpatikusnak tűnt a telefonban, és abban maradtunk, eljön Hollandiába, hogy személyesen is vázolja az elképzeléseit. Két nappal később már egy szállodában ültünk.

– Gondolkodott, hogy elvállalja-e a feladatot, vagy mindenképpen fejest ugrott volna az új lehetőségbe?
– Az első megbeszélést követően még találkoztunk, rögtön megtaláltuk a közös hangot. Addig megnéztem a csapat néhány mérkőzését, tetszett, amit láttam, és úgy éreztem, a Beerschot megfelelő terep nekem, itt kiteljesedhetek.

Három trénertől tanulta a legtöbbet

– Játékoskorában is vonzotta az edzői szakma? Már akkor is tudta, hogy pályafutása befejeztével próbára tenné a tudását?
– Jegyzetfüzetem nem volt, de karrierem utolsó tíz évében már tudtam, mindenképpen a labdarúgás közelében maradok. A pályához a legközelebb pedig, ugye, az edzők állnak.

– Karrierje befejezése után néhány héttel máris a Feyenoord utánpótlásában találta magát. Nem akart pihenni inkább?
– Egykori klubomnál azonnal lecsaptak rám, igazából nem is bántam. A tizenkilenc éveseket kaptam meg, az utánpótlás legidősebb korosztályát, azaz a legutolsó lépcsőfok a felnőttfutball előtt. Olyan játékosaim voltak, mint Orkun Kökcü, akit azóta a Benfica vett meg huszonötmillió euróért vagy Crysencio Summerville, aki a Leeds United játékosa immár vagy éppen Quilindschy Hartman, aki ma már a Feyenoord első keretének tagja. Szóval nem volt rossz csapatom, tehetséges játékosokkal dolgoztam.

– Mégsem maradt sokáig a klubnál. Miért?
– Három év után úgy éreztem, váltanom kell, szeretnék továbbfejlődni, újdonságokat tanulni. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem az utánpótlásában, de érkezett a Den Haag ajánlata.

– Ott viszont tizenhat mérkőzés után menesztették. Nagy csalódás volt?
– Kár lenne szépíteni, nem úgy sült el, ahogyan terveztem… De úgy vagyok vele, a kellemetlen élményekből is lehet erőt meríteni, az ember a saját hibáiból is tanul. A Beerschot a második jelentős munkám a felnőttfutballban, ezért is tett jót a lelkemnek a mostani siker, a feljutás.

– Edzőként ki volt a példaképe? Volt kitől ellesnie ezt-azt, hogy csak három nevet említsek: Louis van Gaal, Rafael Benítez, Guus Hiddink.
– Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen edzőkkel dolgozhattam együtt. Louis van Gaal és Rafael Benítez nálam benne van a top háromban, a harmadik, akit kiemelnék, Bert van Marwijk. A Feyenoordnál és a holland válogatottnál is volt edzőm, a dél-afrikai világbajnokságon vele jutottunk el a döntőig. Zseniális stratéga volt.

– Mit várnak el öntől a Beerschotnál?
– Januárban kezdtük el a munkát, a cél egyértelmű volt, feljutni az első osztályba. Ambiciózus klubhoz kerültem, de részemről a feljutással nem zárult le ez az idény, bajnoki címre vágyom. Két mérkőzésünk van hátra, ezeken egy pontot kell szereznünk, és akkor az aranyérem is megvan.

– A következő idényen még nem is töri a fejét?
– Dehogynem. A Beerschot nagy klubnak számít Belgiumban, rengeteg a szurkolónk, nem kérdés, az élvonalhoz erősítenünk kell a keretünket. A klub vezetőivel már egyeztettünk, tudjuk, mit akarunk, mely pozícióban van szükségünk erősítésre. Nincs kétségem, készen állunk majd az élvonalra.

Szoboszlai Dominikot egyéniségnek tartja

– Számos poszton megfordult pályafutása során. Gyerekkorában is támadó volt?
– Állandóan csatárként játszottam. A játszótéri fociban sem érdekelt semmi más, csak a gólszerzés. Nem zavart, ha gólt kaptunk, a lényeg az volt, hogy én hányat lövök… Még akkor is támadó voltam, amikor fiatalon az Utrechtbe igazoltam. A Feyenoordban aztán klasszikus középcsatár lettem, amikor pedig meghívást kaptam a holland válogatottba, a támadósor jobb szélén számítottak rám. Marco van Basten szövetségi kapitány rögtön az első nap közölte, a gyorsaságomat ott tudom a leginkább kamatoztatni. Pályafutásom vége felé szélső védő is voltam, kis túlzással addigra minden poszton megfordultam, csak a kapuban nem.

– Annak idején Liverpoolba is csatárként igazolt, ám gyorsan a szélre vezényelték. Nem bánta?
– Az első idényben elöl játszottam, én lettem a csapat gólkirálya a Premier League-ben, emlékszem, Aruba szigetén nyaraltam, amikor olvastam, hogy a klub átigazolta Fernando Torrest. A következő idényem pocsékul kezdődött… Meghalt az édesapám, a játék az első néhány hónapban nem úgy ment, ahogyan szerettem volna. Torres és Steven Gerrard kitűnően kezdett, kikerültem a jobb szélre. Végül fokozatosan minden a helyére került, jöttek a gólok és a gólpasszok.

– A Liverpoolnál Fernando Torres és Luis Suárez is csapattársa volt. Melyikük volt jobb csatár?
– Ne kérjen lehetetlent! Voltam olyan szerencsés, hogy akkor lehettem Fernando Torres csapattársa, amikor a pályája csúcsán volt. Szinte minden labda bepattant róla. Luis Suárez teljesen más karakter és más típusú csatár volt. A magánéletben rendkívül nyugodt volt, a pályán azonban teljesen megvadult. Amint elkezdődött a meccs, csak a győzelem érdekelte. Pillanatok alatt megtaláltuk a közös hangot, a családunkkal összejártunk, és ez az összhang a pályán is megmutatkozott, szórtuk a gólokat. Felejthetetlen időszak volt a Liverpoolban eltöltött hat esztendő.

– Tud róla, hogy a jelenlegi Liverpoolnak magyar játékosa is van?
– Naná! Figyelemmel követem egykori klubomat, a közelmúltban szinte az összes Liverpool-meccset megnéztem, és mondhatom, nagyon tetszik Szoboszlai Dominik játéka. Nagyszerű futballista, igazi egyéniség, örülök, hogy a Liverpool megszerezte.

Bárhová költözött, vizet kellett látnia

– A magyar válogatott ellen többször is játszott, ott volt a pályán többek között Amszterdamban is, amikor nyolc egyre intéztek el bennünket. Emlékszik az összecsapásra? Kétezertizenháromban volt…
– Emlékszem, igen. Már csak azért is, mert akkoriban volt a legjobb, legerősebb a válogatottunk. Kétezertízben világbajnoki ezüstérmet szereztünk, négy évre rá harmadikok lettünk, a magyarok elleni összecsapás a két torna között volt. Hemzsegett az öltözőnk a jobbnál jobb futballistáktól. Sajnálom, ha szomorúvá tettük a magyarokat, de mi nagyon élveztük akkoriban a játékot.

– Ki volt a legjobb játékos, akivel valaha futballozott?
– Ha nem gond, említenék néhányat: Xabi Alonso, Steven Gerrard, Wesley Sneijder, Phillip Cocu, Arjen Robben, Luis Suárez és Robin van Persie.

– Nem rossz névsor…
– Szerintem sem. De egyet képtelenség kiemelni.

– Pályafutása legnagyobb csalódása a kétezertízben elveszített világbajnoki döntő?
– Meg a kétezerhétben elveszített Bajnokok Ligája-döntő… Pocsék érzés volt, hogy mind a kettőt elbuktam. A vb-n Spanyolországgal szemben maradtunk alul, a BL-ben a Milan volt jobb nálunk. De azt hiszem, ezek a vereségek is csak erősebbé tettek.

– Családjával Amszterdam mellett, egy óceánparti városban, Noordwijkben lakik. Hogy kerültek oda?
– Szeretem, szeretjük a nyugalmat. Nálam alap, bárhová is költöztem pályafutásom során, valamilyen víz közelében szerettem lenni. Olyannyira, hogy a lakás vagy ház valamelyik pontjáról vizet kellett látnom. Folyót, tavat, tengert, bármit, csak víz legyen. Édesapám halász volt, gyerekkorunkban sokszor hétfő reggel ment el, és csak péntek délután tért vissza az óceánról. A lelkem mélyén én is mindig halászfiú maradtam.

– Van kedvenc hala?
– A capitain. Nem túl nagy, de élvezetes kifogni, nagyon finom. Ráadásul érzelmi szálak is kötnek ehhez a fajtához, hiszen gyerekkoromban édesapám mindig ezt a halat hozta haza péntekenként az óceánról. Hétvégente az volt az ünnepi menü nálunk.

Csepregi György döntött a vezetőedző személyéről

Nem sok magyar sportvezető mondhatja el magáról a nagyvilágban, hogy egy személyben dönt a vezetőedző kilétéről. Csepregi György, a Beerschot sportigazgatója (balra) több mint 25 éve él Belgiumban, klubjában vakon megbíznak benne, így amikor kiderült, hogy az osztrák Andreas Wie­land távozik a kispadról, neki kellett új edző után néznie.

„Három tréner neve volt a fejemben – adott betekintést a kulisszák mögé Csepregi György. – Andreas Wieland váratlanul hagyott el bennünket, szinte villámcsapásként ért a bejelentése, másnap reggel már úgy keltem fel, hogy tudtam, melyik három edző közül szeretnék egyet a kispadunkon látni. Mind a hárommal beszéltem, minden kapcsolatfelvételt követően videóhíváson keresztül egyeztettem a csapat öt húzóemberével. Az a típusú sportvezető vagyok, aki ad a futballisták véleményére. Dirk Kuyt volt a legmeggyőzőbb.”

A Beerschot sportvezetője olyan profilú trénert keresett, aki pályája elején jár, fűti a bizonyítási vágy, és játékosmúltja miatt felnézhetnek rá a keret tagjai. Hogy a közös munka jól indult, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a csapat a hétvégén kiharcolta a feljutást, a következő idényt már a belga élvonalban kezdi. Az Oostende otthonában elért 2–1-es siker után érthetően nagy volt az öröm, az idegenbeli találkozót követően több ezer drukker várta a csapatot a stadionnál, az éjszaka hosszúra nyúlt, s egy helyi szórakozóhelyen ért véget.

„Két mérkőzés még hátravan, az utolsót odahaza játsszuk, arra már nem lehet jegyet kapni, több mint tizenkétezren lesznek a lelátón. Jó lenne, ha addigra nemcsak a feljutás, hanem a bajnoki cím is meglenne. Dirk Kuyt jól kezelte a csapatra nehezedő nyomást, a Liverpool játékosaként és a holland válogatott tagjaként volt ideje megtanulni, miként kell az ilyen helyzeteket menedzselni. Naponta három-négyszer beszélünk telefonon, állandó kapcsolatban állunk.”

Ami a (közel)jövőt illeti, az élvonalba jutó Beerschot három magyart is szeretne magához csábítani, a neveket Csepregi György nem árulta el, annyit lehet tudni, ketten már külföldön futballoznak, egyikük pedig az NB I-ben.

DIRK KUYT – NÉVJEGY
 Született: 1980. július 22., Katwijk (Hollandia)
Nemzetisége: holland
Posztja: csatár
Válogatottság/gól (2004−2014): 104/24
Klubjai profi játékosként: Quick Boys (1998; 2018), Utrecht (1998−2003), Feyenoord (2003−2006; 2015−2017), Liverpool (2006−2012), Fenerbahce (2012−2015) 
Csapatai vezetőedzőként: Den Haag (2022), Beerschot (2023−)
Kiemelkedő eredményei játékosként: vb-2. (2010), vb-3. (2014), Bajnokok Ligája-2. (2006−2007), török bajnok (2013−2014), holland bajnok (2016−2017), 2x Holland Kupa-győztes (2002−2003, 2015−2016), Török Kupa-győztes (2012−2013), angol Ligakupa-győztes  (2011−2012), török Szuperkupa-győztes (2014)