A sikerhez vezető út nemcsak a futballon, hanem az oktatáson át is vezet

KIVÁLÓ LEHETŐSÉGET NYÚJT a magyarországi U17-es Európa-bajnokság arra, hogy valamennyire bepillantsunk a kontinens legjobb csapatainak szakmai munkájába, ezért négy nagyobb témakörben kérdeztük a főbb esélyeseket.

Mik az erősségeik az utánpótlás terén?

Hogyan készülnek fel egy-egy nagy tornára?

Miként egyensúlyoznak a játékosok az iskola és a futball között?

Milyen szintű játékosaik vannak ebben a korosztályban?

A mezőnyből talán Spanyolország emelkedik ki a leginkább, a korosztályos válogatott 2002, azaz az U17-es rendszer bevezetése óta háromszor hódította el az Európa-bajnoki címet, a korábbi U16-os szisztémával együtt pedig rekordot jelentő kilencszeres bajnok. A spanyol utánpótlás-nevelés sikerességének kulcsáról Julen Guerrero szövetségi edző a következőket mondta: „A legfontosabb, hogy már ebben a korban meg kell alapozni a győztes mentalitást – fogalmazott lapunk érdeklődésére a korábbi negyvenegyszeres spanyol válogatott játékos, aki 2018 óta vezeti a nemzeti utánpótláscsapatokat. – Ezt a filozófiát követjük minden korosztálynál, és nemcsak a válogatottnál, a klubcsapatainknál is. Emellett persze nagyon fontos tényező, hogy Spanyolországban továbbra is a labdarúgás a legnépszerűbb sportág, és a spanyol futball múltja és jelene több mint erős ösztönzőerőt jelent a fiatal játékosoknak.”

Franciaországban továbbra is kitörési lehetőséget jelent a labdarúgás – ezt már Jean-Luc Vannuchi, a szintén háromszoros U17-es Európa-bajnok, címvédő francia válogatott szövetségi edzője mondta lapunknak, majd így folytatta:      „Emellett abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy óriási a merítési lehetőség, több millió fiatal szeretne volt és jelenkori példaképek nyomdokaiba lépni, tehát a motivációval és létszámmal nincs hiány. Az utánpótlásbázis alapjai az egyesületek és az akadémiák, és ezen a téren is jól állunk, a legnagyobb gondot a bőség zavara jelenti.”

Méretei révén Németországban sincsenek gondok a merítési lehetőséggel, és az sem újdonság, hogy az infrastruktúra kiváló, Christian Wück szövetségi edző mégis egy talán meglepő tényre hívta fel a figyelmünket: „Természetesen kiváló képességű fiatalok kerülnek be a rendszerbe. Egy korosztállyal három éven át dolgozik ugyanaz a szövetségi stáb, ám az U17-esekkel bezárólag nemcsak a futballt tartjuk prioritásnak, hanem a tanulmányokat is. Tehát az utánpótlásban nemcsak labdarúgókat, hanem a civil életre is alkalmas embereket képezünk, mert a nagy számok törvénye alapján a többség a futballon kívül érvényesül.”

A tavalyi U17-es Európa-bajnokság legnagyobb meglepetését Szerbia szerezte, amely korábban nem sok vizet zavart ebben a korosztályban, ám az izraeli tornán csak tizenegyesekkel kapott ki az elődöntőben Hollandiától, és most Magyarországon többek között az igazi nagyhatalom Olaszország előtt végzett a csoportjában, s már a negyeddöntőre készülhet.

„Egészséges bizonyítási vágy hajtja ezeket a gyerekeket, nálunk a játékosok már a legfiatalabb korosztályban is büszkén szeretnék képviselni a nemzetüket, és egyébként a klubcsapataikat is, ez a motiváció az alapja annak, hogy sikeres legyen az utánpótlás, minden szakmai munka csak erre építhet” – mondta Alekszandar Lukovics szerb szövetségi edző, aki két éve vette át a csapatot, azaz, a tavalyi elődöntő már az ő érdeme.

FELKÉSZÜLÉS A NAGYOBB TORNÁKRA

„Az elszántsággal nincs gond, de ezen a szinten már ésszel kell játszani – mondta Lukovics arról, miként készíti fel csapatát egy nagyobb tornára. – Ugyanakkor ebben a korosztályban a csapatok összetétele nagyon sokat változik, ezért nehéz felmérni az ellenfeleket, tehát elsősorban a játékstílusukat vesszük górcső alá, azonban a kiindulási pont, hogy a saját elképzeléseinket legyünk képesek érvényesíteni.”

„Mint említettem, a német utánpótlásban nemcsak a labdarúgás számít, ezért talán meglepő, de nem természetes, hogy ebben a korosztályban itt lehetünk a legjobbak között – fogalmazott Christian Wück edző.  – Persze örülünk, hogy itt vagyunk, és szeretnénk minél tovább itt maradni, ezt pedig úgy tudjuk elérni, ha kiegyensúlyozott lelkiállapotban tartjuk a csapatot. Ez minden sikeres felkészülés alapja.”

A francia válogatottat irányító Jean-Luc Vannuchi szerint a legfontosabb a játékosokban rejlő akarat:      „Ambíció nélkül útnak se induljunk! Emellett persze a legfontosabb, hogy saját játékstílust alakítsunk ki – ezt a selejtezők során kell megtenni –, és a tornán már kész válogatottnak kell helytállnia. Mivel a csapatok összetétele sűrűn változik, a rendszerek és stílusok ellen kell felkészülni.”

Julen Guerrero is a belső motivációt tartja a legfőbb mozgatórugónak a nagyobb tornák előtt: „Győzni akarás kell, különben a legjobb felkészülést is sutba vághatjuk – vélekedett a szakvezető. – Ebben a korosztályban nemcsak a futball alapjaival vannak tisztában a játékosok, hanem a játékrendszerekkel is, ezért mindenekelőtt saját stílust kell kialakítani, továbbá felkészíteni a csapatot, hogy ismerje meg az ellenfél játékmódját és annak ellenszerét.”

TANÁROK IS UTAZNAK A FIATALOKKAL

„Ebben a korosztályban óhatatlan, hogy a tanulmányaikra is odafigyeljenek a játékosok, de szerencsére mind a szövetség, mint a klubok segítik őket abban, hogy egyik kötelezettségük se menjen a másik rovására – mondta az iskola és a futball kapcsolatáról a spanyolokat gardírozó Julen Guerrero.  – A gyerekeknek külön tanárokat biztosítanak, akik ha kell, a csapattal utaznak, hogy a tornák alatt is segítsék a fiúkat.”

Természetesen a francia válogatottnál is segítik a játékosok iskolai előmenetelét.

„A játékosok itt már a tankötelezettség határán vannak, hiszen tizenhat éves korukig kötelező iskolába járniuk, de az a tapasztalatom, hogy majdnem mindenki tanul még ebben a korosztályban – mondta Jean-Luc Vannuchi. – Ez annak is köszönhető, hogy nemcsak a játékosok, hanem a rendszer érdeke is, hogy iskolázott labdarúgóink legyenek, ezért a szövetség külön is segíti a válogatott játékosok oktatását; nemzeti szinten, az egyesületek és az akadémiák szintjén a legjobb feltételeket garantálják, hogy az iskolában is sikeresek legyenek a gyerekek.”

A németek szakvezetője, Christian Wück érdekes tényre és szemléletre világított rá:  „A keretből tizenöt játékosomnak lesznek év végi vizsgái, amelyeket itt, a torna során kell teljesíteniük. A rendszerünk természetesen mindent megtesz, hogy segítse a játékosok tanulmányait, az Európa-bajnokságra is két pedagógus kísérte el a csapatot, ők nemcsak ilyenkor vannak a játékosok mellett, hanem egész évben. Talán ez is meglepő, de az évzáró vizsga a legfontosabb, és csak utána jön az Eb.”

Szerbiában ugyan még nincsenek hasonlóan jó feltételek, de Alekszandar Lukovics edző így sem panaszkodott: „Nálunk is egyre jobbak a körülmények, persze látom, hogy még van hová fejlődni ezen a téren. Szerbiában elsősorban a gazdagabb akadémiák és a nagy belgrádi klubok nyújtják a gyerekeknek a legjobb oktatási feltételeket, de sokan az ország különböző pontjairól érkeznek a válogatottba, olyan csapatoktól, amelyeknél nehezebb megvalósítani mindezt. Szerencsére a magyarországi tornára úgy tudtunk eljönni, hogy a keret minden játékosa lezárta a tanévet.”

MIT KELL TUDNI EZEN A SZINTEN?

„Talán a legfontosabb, hogy itt már karakteres játékosokra van szükség, olyanokra, akik a saját pozíciójuk mellett más poszton is képesek érvényesülni – beszélt a szerb kiválasztás tematikájáról Alekszandar Lukovics. – Az nem kérdés, hogy egy bizonyos technikai szintet meg kell ütni, az is egyértelmű, hogy a taktikai rendszerekkel tisztában kell lenni, a játékszituációkat ugyanis ösztönből kell megoldani, mert a meccsek dinamikája ezen a szinten már nem engedi meg a mélázást.”

A német válogatottnál sem kérdéses, hogy ebben a korosztályban már nem elegendő csak egy poszton kiemelkedni.

„Három-négy játékosom más pozícióban játszik nálam, mint a klubjában, de az egyik legfontosabb alapelv Németországban, hogy a labdarúgók több poszton is bevethetők legyenek  – fejtette ki Christian Wück. – Ezt már tizenkét éves kortól oktatjuk a gyerekeknek, tehát mire ebbe a válogatottba kerülnek, mindenki pontosan tudja, mi a dolga a pályán, játsszon bármelyik poszton.”

A franciáknál nem a kor számít, ugyanis „...az U17-es válogatottba olyan srácok is érkeznek, akik már belekóstoltak a felnőttfutballba, ami mindent elárul a követelményekről – mondta a tehetségekkel kapcsolatos elvárásokról Jean-Luc Vannuchi.  – A technikai és a taktikai tudást ezen a szinten legfeljebb még kicsit csiszoljuk, de már nem úgy oktatjuk, mint az alacsonyabb korosztályokban. Itt már polivalens, azaz több szinten is értékes játékosokra van szükség, olyanokra, akik több poszton képesek a legmagasabb nívójú teljesítményre.”

A spanyol futball jellemzője a technikás, sokpasszos stílus, így nem volt meglepő, amit az ibériakat vezető Julen Guerrero mondott: „Ugyan vannak a mienknél jobb fizikumú válogatottak, de azt az alapelvet követjük, hogy képesnek kell lennünk kilencven percen át a legmagasabb fordulatszámon játszani, lehetőleg minél magasabb labdabirtoklási mutatóval. A spanyol futball erőssége a labdával való játék, tehát azoknak az ifjaknak, akik ebben a válogatottban játszanak, szeretniük kell a labdát.”