Tiki, taka nélkül – focival átitatott, megindító történet Regős Mátyás első könyve

 

Azt gondoltam, hogy 1981-es születésűként már én is utolsó mohikánja vagyok azoknak a fiúknak, akiknek az általános iskolai nyarait a foci, a gombfoci, a sportújságok és az indiánregények tették ki, de az 1994-ben született Regős Mátyás a bizonyság rá, hogy abból a nemzedékből sem mindenki kütyünyomogatás közepette nőtt fel. Legalábbis, amennyiben önéletrajzi ihletése van – és nyakamat rá, hogy nagyon is van – első regényének, a Tikinek. Mesélője hatodikos-hetedikes kőbányai kisfiú, és a történet a 2006–2007-es tanévben, illetve az azt követő nyáron játszódik (ez abból derül ki, hogy ez volt az első idénye az NB I-ből kizárt Fradinak a másodosztályban), márpedig a Kőbányához közeli, ferencvárosi születésű szerző is akkor volt 12-13 esztendős.

A Tiki nem futballregény, távolról sem. Viszont a szöveg folyamatosan át van itatva a focival, szinte minden második-harmadik oldalon kitér arra az egyes szám első személyben mesélő Erdős Vili, hogy éppen mit játszott a Fradi, mit olvasott a Futballrajtban (lapunk színes magazinja, amely hagyományosan a magyar bajnoki idény kezdetére jelenik meg), vagy milyen focis posztert tett ki a falára. A hasonlatok is többnyire a labdarúgás szakszókincséből táplálkoznak, de például felrúgni egy bogarat a zánkai táborban csakis Roberto Carlos-módjára lehet, egyedül elintézni valamit pedig úgy, ahogy Zidane tette a brazilokkal 1998-ban.

Vili okos, ám konok, kissé magának való fiú, aki megvetéssel nézi a felnőttek világát, nemigen sikerül beilleszkednie új iskolájában. Egy nap, amikor az osztályfőnöke, Kenéz tanár úr elveszi tőle a Futballrajtot, és éppen a gyűlölt Újpestnél nyitja ki, meglátja, hogy oda van írva: „Kenéz a gyíkfaló, Kenéz büdös és buzi.”  Ezért kirúgathatná az iskolából, de sokkal nagyobb merényletet követ el a fiú ellen: mivel a magyartanárnője szerint tehetségesen fogalmaz, írnia kell egy dolgozatot „élete legjobb és legszebb történetéről.”  Hogy a gyerek finoman szólva sem rajong az ötletért, jelzi a megfogalmazás is, ez a nyelvi stílus egyébként végig jellemzője a könyvnek: „Csak a száját figyeltem, úgy láttam, moslék dől rám a nyílásból, ezt nem kérheti, turkáljon a kutya seggében (...) Amint kimondta Kenéz az utolsó szót, kirohantam a teremből, elszabadult bika, rohantam a harmadik emeleti fiúvécébe, ott már amúgy is szétverték a nagyok a budiajtót, és egy-kettő-három, vertem az öklömmel a csempét, a tartályt, az ajtót, remegett a mellkasom, az arcom meg csuromvizes lett, dőltek a szememből a könnyek, a kurva életbe, a rohadék életbe az egészet.”

Vili tehát gyűlöli a feladatot, de gyorsan letudja, ír egy történetet Tikiről, aki egy kissé különc, apa nélkül felnőtt fiú, de egyszer megmentette attól, hogy megverje Feri, a legerősebb gyerek az osztályban, és egyébként is ő focizik a legjobban, továbbá mindig ő nyeri a mezei futóversenyeket, és Vili valósággal bálványozza.

Kenéz tanár úr nincs elragadtatva az írástól, de elfogadja penitenciaként. Ám miután Vili ezután is többször rossz fát tesz a tűzre, büntetésként újra és újra folytatnia kell Tiki történetét. Vili pedig azon kapja magát, hogy egyre szívesebben, hosszabban és elmélyültebben ír legjobb barátjáról, a mesélő története és a dolgozatban kibontakozó sztori mind jobban egybemosódik. A tanár úr egyre többre és többre értékeli a fogalmazásokat, de mindig megjegyzi, hogy biztosan tud ennél jobbat is írni Vili, hiányzik a történetből az igazi dráma.

Aztán megkapja a drámát Kenéz tanár úr, akkor világlik meg az olvasónak, hogy ezek az írások vélhetően nem is büntetések voltak, sokkal inkább terápiás gyakorlatok...

„Nagy dolog a gyerekkor” – ezzel a Radnóti Miklóstól vett idézettel vezeti fel a szerkesztő a könyvet, és ezt a tézist valóban erősíti Tiki története, még drámaiságában is. Eredeti és megindító könyv Regős Mátyás első regénye, élethű karakterekkel és erős mondatokkal, várjuk a másodikat és az azt követőket, akár még több focis kikacsintással.

(Regős Mátyás: Tiki. Kiadta a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. az Előretolt Helyőrség Íróakadémia program keretében, Budapest, 2020)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. szeptember 10-i lapszámában jelent meg.)