1935 – Húsz év különbséggel két olimpián vett részt a polihisztor Manno Miltiades

A mai Szerbia területén fekvő Pancsován egy görög család középső gyermekeként született 1879. március 3-án. Már diákként is több sportban jeleskedett, emellett apja, Manno Demeter gabonaüzletének irodájában már gyermekként is szeretett rajzolni. Hegedüs László festőművész titokban segítette művészi hajlamait kiteljesedni. Azért titokban, mert szülei hallani sem akartak arról, hogy fiuk esetleg nem venné át a családi üzletet. Azt még csak elviselték, hogy bátyja, Leonidas az első újkori olimpián, Athénban a 100 méteres síkfutásban nevezett (végül nem állt rajthoz), azt viszont nehezményezték, hogy segítségével öccse Münchenben fél évig Heinrich Knirr magániskolájában képezte magát, majd 1905-ben felvették a helyi Képzőművészeti Akadémiára. De ne siessünk ennyire előre!

A papa tehát tiltakozott a sportolás ellen, egyszer megtudta, hogy Miltiades a Millenárison futballozik, elment, hogy fülön csípje, de nem látta a pályán, mert fia éppen kerékpárral körözgetett… Demeter egyébként is szigorú volt, anyagilag rövid pórázon tartotta a fiait, a család a Pilvaxba járt, a fiúk kávézhattak, s a hétvégén az öreg rendezte a számlát – egy alkalommal többliternyi kávét tett ki a cech… Ha pedig szó szerint bezárta a sportembereket, összecsomózott lepedőkön másztak ki az utcára.

Bármilyen furcsa, de az 1898 óta a Budapesti Torna Club (BTC) kötelékébe tartozó Manno Miltiades életébe a labdarúgás csupán epizódként ékelődött: evezni, kerékpározni, korcsolyázni jobban szeretett. A honi labdarúgás történetét feldolgozó könyvsorozatban a szerzők fel is teszik a kérdést: „Mi lett volna, ha szeret futballozni?”

Mint all-round sportember, csak a nála alig idősebb Hajós Alfrédhoz – akivel együtt úsztak a Magyar Úszó Egyesületben – hasonlítható, azzal a nem lényegtelen különbséggel persze, hogy kortársa olimpiai bajnok lett. Egy csapatban futballoztak a BTC-ben, mindketten ott voltak a sportág magyarországi kezdeteinél, például együtt a pályán klubjuk Richmond AFC elleni meccsén (1901. április 8., 0:6). A magyar válogatott első mérkőzésén (1901. április 11-én a Millenárison szintén a Richmond volt az ellenfél, 0:4) Manno játszott, Hajós nem. A nemzeti csapat következő találkozóján a Surrey Wanderers ellen (április 12., 1:5) mindketten lehetőséget kaptak. Mégis, Hajóssal ellentétben Manno nem lett magyar válogatott, mert ez a két találkozó nem minősült hivatalos országok közötti mérkőzésnek. Viszont mindketten magukénak tudhatták az első két magyar bajnokság (1901, 1902) aranyérmét, Manno emellett kétszeres gólkirály volt (1901-ben 17, 1902-ben 10 góllal), miután a középfedezet, majd a hátvéd posztja után megtalálta az igazi helyét. A Sport-Világ 1902. január 12-én többek között ezt írta róla. „A legjobb magyar centerforward, gyors és erős játékos, kitűnően helyezkedik, jól lő.” A BTC szeptember 8-án a Csömöri úti pályán cirka ötezer néző előtt egy bécsi vegyes csapatot fogadott, amelyet 4:0-ra elintézett, 0:0-s félidő után Miltiades mesterhármast szerzett.

Manno számára a futball előtt is volt (sport)élet. A Margitszigeten 1895-ben a Rózsaünnepély keretében megrendezett atlétikai versenyen a 100 és 200 méteres futásban győzött. Manno eredményeit felsorolni is nehéz: megnyerte a legrangosabbnak számító hazai kerékpáros-eseményt, a Siófok és Budapest közt 1898-ban rendezett versenyt, 1899 szeptemberében Temesváron győzött az országúti bajnokság 10 km-es versenyében, akárcsak két társával a többülésesek 5000 méteres számában. Gyorskorcsolyázóként az oslói (1903) és a davosi (1905) Eb-n 500 méteren ezüstérmes lett, a stockholmi Északi Játékokon (1905) ugyanezen a távon szintén második. A Budapesti Korcsolyázó Egylet (BKE) színeiben négyszeres magyar bajnok (1903, 1907, 1908, 1909), Klagenfurtban az Eb-n (1908) elért 500-as magyar rekordja évekig megdönthetetlen volt. Legjobb eredménye a szentpétervári vb-n (1903) elért harmadik helye 500-on. Itthon a jégen legnagyobb ellenfele a futballpályán a MÚE együttesét erősítő Wampetich Imre volt, akivel a Pannónia Evezős Egyletben együtt húztak.

Manno Miltiades ugyanis a nyári hónapokban evezett. Üstökösként tűnt fel 1902-ben, ebben az évben lett Ausztria és Csehország bajnoka egypárevezősben, az osztrák bajnokságot még három alkalommal (1903, 1904, 1906) nyerte meg, négyszeres magyar bajnok (1902, 1903, 1904, 1906). Feljegyezték, előfordult, hogy egyre jobb időeredményei miatt nem álltak ki ellene. Be szeretett volna nevezni a brit Henley Royal Regattára, de hiába fizette be a nevezést klubja elnöke és legnagyobb mecénása, Károlyi Mihály, az angolok azzal utasították el nevezését, hogy Magyarország nem tagja a nemzetközi szövetségnek és a regatta szervezőivel sem volt külön szerződése. Manno mégis kiutazott Angliába és kölcsönhajóval állt ki ellenfeleivel a Henley-t követő napokban rendezett nagy versenyeken. Az 1906-ban rendezett Henley-n már indulhatott, mert nemzetközi nyomásra feloldották a külföldi versenyzőkre vonatkozó tilalmat. Ám Manno nem tudott győzni, mert a középfutamban kikapott barátjától és legnagyobb ellenfelétől, a londoni olimpia (1908) későbbi győztesétől, Harry Blackstaffe-től. Végül hatodik angliai versenyén, a Molesey-regattán első lett. A kontinens legjobbjának tartották, egyes források szerint Milti 1907-ig 35 versenyen végzett az élen. Külföldi útjai során kedvenc szórakozása volt, hogy éjjelente kicserélte a különböző boltok cégéreit, amiért aztán időnként megkergették, persze nem érték utol…

A Pannóniából kiválva 1911-ben nagy tervekkel megalakult a Hungária Evezős Egylet – az alapításnál a Manno testvérek mellett olyan közéleti személyiségek bábáskodtak, mint gróf Bethlen István és a kétes megítélésű Tárczay-Felicides Román. A két klub vetélkedésében a Hungária bizonyult jobbnak, 1912. június 8-án a budapesti regattán a négyes, másnap a nyolcas győzelme az olimpiai részvételt jelentette. És ebben a nyolcasban ott húzott a „görög” is. Manno Miltiades 33 évesen a stockholmi játékok indulója lett, ám az egység kiesett az előfutamban. A magyarok jól rajtoltak, vezettek is német ellenfelükkel szemben, de visszarendelték a futamot, az újrázásban pedig nem ment jól.

Már szóba került, hogy Miltit 1905-ben felvették a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, hat éven át dolgozott itt, majd 1912-ben hazatért. Művészeti karrierje kezdetén karikaturistaként, könyvillusztrátorként, festőművészként, illetve sportplakátok rajzolójaként tevékenykedett, életműve legszebb darabjait azonban a sporttól való 1917-es visszavonulása után készítette el. A sportkarrierjének megálljt parancsoló első világháborút huszár századosként befejező Miltiades a harcok során többször is megsebesült, egy géppuskalövedék okozta súlyos bokasérülés miatt a társainál előbb hazatért. Egy pesti építész lányát, Petschacher Máriát 1924-ben vette el feleségül, nagyon szeretett nyergesújfalui kúriáján tartózkodni. Második olimpiai szereplésére 20 évet kellett várni. Los Angelesben (1932) Manno Birkózók című alkotása – amely azóta a honi szakszövetség emblémája – a szobor kategóriában második lett, ezzel Milti az olimpiatörténet művészeti vetélkedé­sében az öt magyar érmes egyike. Élete alkonyán sima szőrű foxterriereket és dobermanokat tenyésztett. Nem vetette meg a bort, sőt, néhány cigarettát is elszívott. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy 1935. február 16-án valószínűleg érelmeszesedésben hunyt el. Egyik méltatója: Keresztes H. István írta róla: „Művészként a legnagyobb sportoló, sportolóként a legnagyobb művész.”

Manno Miltiades katonai pályafutásáról Szakály Sándor írt tanulmányt, megemlítve, hogy az első világháborút népfelkelő századosként befejező katona „az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásának elismeréséül” több kitüntetésben is részesült. Közéleti grafikái, karikatúrái – gyűlölte a Tanácsköztársaságot, a kommün bukása után a tanácsuralom kegyetlenségeit szuggesztív erővel és humorral ábrázolta – jelentek meg a korabeli újságokban. Sport témájú plakátjai, karikatúrái úttörőnek nevezhetők a szakmában, mint például az 1931-ben készült, a Nemzeti Sportuszodát népszerűsítő munkája. Ő tervezte az FTC híres, turulmadaras (karmai közt futball-labdával) jelvényét. A Rövidtávfutó rajtja a TE Alkotás utcai épületében található, a Győztes pedig egy evezőst ábrázol. Manno Miltiades lett 1934-ben a Toldi Miklós Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet művészeti tanára.