Az évtized igazolása

Manapság már a klubok döntő többségénél a csapatépítés nem a saját kútfőből érkező fiatalok beépítésével és kinevelésével történik, hanem pénzügyi tranzakciókon alapuló igazolásokkal. Láttunk már rossz koncepció miatt összeomló klubokat, horribilis összegeket sikertelenül elherdálókat és okosan apránként felépített sikeres projekteket is. Most már szinte minden klubnál ezen feladatok kizárólagos ellátásáért egy külön stáb felel.

Az Inter igazolásokért felelős csoportját ma Piero Ausilio sporttitkár, Marco Branca technikai igazgató és Ernesto Paolillo ügyvezető igazgató és vezérigazgató alkotja, legutóbbi valószínűleg csak érintőlegesen veszt rész a munkában. Sokáig idetartozott Gabriele Oriali aki tanácsadóként dolgozott, de Ő távozott Rafael Benitez érkezésével mivel Benitez stábjához tartozott Amedeo Carboni aki szintén tanácsadóként dolgozik. Oriali egyébként a kezdetekben volt a Bologna és az UEFA-kupa győztes Parma sportigazgatója is. Az Internél volt egy kisebb botránya is, Alvaro Recoba hamis útlevelével kapcsolatos incidens az Ő balhéja volt. Jelenleg Roberto Mancininek dolgozik, a Manchester City alkalmazásában áll.

Marco Branca, Amedeo Carboni és Piero Ausilio

Gabriele Oriali, David Suazo, Marco Branca és Ernesto Paolillo

A stáb központi figurája egyértelműen Marco Branca. Labdarúgó pályafutása alatt eléggé vándor madár volt, 11 klubban szerepelt az Udinesében és a Sampdoriában kétszer is. Az Interben 96-98 között játszott, talán ez a legsikeresebb állomása 52 mérkőzésen 23 találatot jegyez, egyébként támadó volt. Mindössze 3 olimpiai válogatottságig vitte, 1999-től tartozik az Inter szakmai stábjához. Nehéz lenne pontosan megmondani mikortól kezdve is számít igazán mérvadónak az Ő munkája, de talán Roberto Mancini korszaktól kezdve került egyre többet reflektor fénybe. Teljesség igénye nélkül: Julio Cruz, Dejan Stankovic, Edgar Davids, Sinisa Mihajlovic, Esteban Cambiasso, Juan Sebastian Verón, Santiago Solari, Julio Cesar, David Pizarro, Nicolas Burdisso, Walter Samuel, Luis Figo, Fabio Grosso, Olivier Dacourt, Andrade Maxwell, Douglas Maicon, Patrick Vieira, Hernan Crespo, Zlatan Ibrahimovic, Christian Chivu, Nelson Rivas, Luis Jimenez, David Suazo.

José Mourinhónak határozott elképzelései voltak, Amantino Mancinit és Ricardo Quaresmát is személyesen megnevezve mint célpontokat és Sulley Muntari is az Ő kérésére érkezett. A 2009/2010es történelmi szezonban Mourinho egyértelműen főszereplő volt, de Marco Branca érdemei is vitathatatlanok, aki a portugál felemásra sikeredett bemutatkozó szezonja után már egy kicsit önállósította magát és a nagy vonalakban felvázolt igazolási koncepcióval a hóna alatt elindult. A Milito-Motta duót már év közben tető aláhozta, Milito leigazolása szükséges volt mert egyszerre hagyta el azon a nyáron Adriano, Julio Cruz és Hernan Crespo is a klubot. Gólerős csatár, cserének Ibrahimovic mögött, mellett elfér, gondolta mindenki. Thiago Motta sem feltétlen volt égető, viszont remek szezont futott Genoában, senki nem várt tőle igazából semmi különlegeset.

Középhátvéd poszton az ismét régi önmagát produkáló Walter Samuelnek viszont nem volt igazi párja. Materazzi már idős volt, Córdoba pedig megbízható ugyan de sosem volt klasszis. Mourinho Ricardo Carvalhót szerette volna mindenképpen, de Branca inkább a Bayern Münchentől elvágyódó hamarosan lejáró szerződésű Luciót szerezte meg szinte bagóért, 6-8 millió euróról szóltak a hírek.

Az Inter keretéből már nagyon régóta hiányzott egy kreatív ember Mourinho a már öregedő Decót szerette volna, de Branca itt is felülbírálta az öntörvényű vezetőedzőt és a Real Madridnál újabb galaktikus bevásárlás áldozataként perifériára került és kissé megtépázott megítélésű Wesley Sneijdert szerezte meg 16 millió euróért.

Zlatan Ibrahimovic már év közben elkezdte szellőztetni elvágyódását amire a Barcelona rá is ugrott, Aleksander Hleb és Pep Guardiola által nem kívánatosnak tartott Samuel Eto'o mellett mintegy 40 millió eurót kínáltak a svéd-bosnyák támadóért. Végül létrejött az üzlet, de Hleb nélkül aki visszautasította az ajánlatot így nyílt meg az út Sneijder felé.

Januárban a már a zeniten jócskán túllévő Patrick Vieira helyett McDonald Mariga érkezett 5 millió euróért és Luis Jimenez kölcsönadásért cserébe a Parmától. Továbbá a Lazio belső viszályainak következtében szerződés nélkül maradó Goran Pandev érkezett ingyen.

A történelmi triplázó szezon után a klub vezetőség nem akart erősíteni, a botrányairól elhíresült Mario Balotelli volt számottevő távozó, az érkezők között lehetőséget szerettek volna adni a kölcsönben de ígéretesen szereplő fiatal Ludovic Biabianynak és a nagyon tehetséges fiatal brazilnak Philippe Coutinhónak. Mivel Rafa Benítez vezetőedzőként megbukott és a rengeteg sérültnek és formahanyatlásnak köszönhetően a vezetőség újabb igazolásokra szánta el magát. Az egész szezonra megsérülő Walter Samuel helyére az ígéretes fiatal olasz védő Andrea Ranocchia került 12 millió euróért cserébe illetve Giampaolo Pazzini érkezett enyhíteni a csatárgondokat szintén 12 millió euróért illetve a várakozáson alul teljesítő Ludovic Biabiany játékjogának beszámításáért. Továbbá Houssine Kharja érkezett kölcsönbe a szezon végéig kivásárlási opcióval.

Érdekesség, hogy Branca nagyon ügyesen manipulál kevésbé értékes játékosok jogának beszámításával. Tavaly a Milito-Motta transzfernél a mai napig képtelenség pontos összeget találni mennyit is fizetett az Inter a két játékosért de biztos, hogy a megállapított összegnél jóval kevesebbet az üzletbe bevont fiatalok(Aquafresca, Bolzoni, Meggiorini, Bonucci, Fatic) miatt. A tavalyi bravúros nyári igazolások után a most téli átigazolási ablakban is nagyon húzott Ranocchia és Pazzini méltányos áron való megszerzésével. Marco Branca munkája önmagáért beszél.