Szóljunk a cigónak, baszki!

Mire elkezdtük volna sorra venni, kiket látnánk szívesen, kik lennének szerintünk jó választások az Inter vezetőedzői posztjára, Massimo papa már le is adta a drótot, hogy ne verjen minket a víz, semmiféle edzőváltás nem lesz. Kösz, öreg. Hát ez finoman szólva sem aratott osztatlan sikert. Most már szinte reszketünk, kapálózunk, hogyan tudnánk elkerülni a végzetünket. Pedig sokszor, sokkal egyszerűbb a probléma mint ahogyan az ember azt hinné. Erre teszünk egy bizonytalan kísérletet, azért mert viszont biztos forrásból tudjuk, hogy az F.C. Internazionale vezetősége rendszeresen olvassa a blogunkat. Csak sajnos még nem sikerült kivívnunk a megfelelő respektust, hogy hallgassanak is ránk, pedig már annyiszor, de annyiszor megmondtuk.Mire elkezdtük volna sorra venni, kiket látnánk szívesen, kik lennének szerintünk jó választások az Inter vezetőedzői posztjára, Massimo papa már le is adta a drótot, hogy ne verjen minket a víz, semmiféle edzőváltás nem lesz. Kösz, öreg. Hát ez finoman szólva sem aratott osztatlan sikert. Most már szinte reszketünk, kapálózunk, hogyan tudnánk elkerülni a végzetünket. Pedig sokszor, sokkal egyszerűbb a probléma mint ahogyan az ember azt hinné. Erre teszünk egy bizonytalan kísérletet, azért mert viszont biztos forrásból tudjuk, hogy az F.C. Internazionale vezetősége rendszeresen olvassa a blogunkat. Csak sajnos még nem sikerült kivívnunk a megfelelő respektust, hogy hallgassanak is ránk, pedig már annyiszor, de annyiszor megmondtuk.

A segédedzői poszt fontossága elég régóta nyilvánvaló. Nyilván nehéz a témából evolúciós előadást tartani és pontosan behatárolni az adott egyén funkcióját sé feladatkörét. Nyilván minden klubnál más és más, továbbá valószínűleg edzőfüggő is, de sok esetben láttuk már, hogy olykor vízválasztó is tud lenni. Az egyik leglátványosabb példa Brian Clough és Peter Taylor kapcsolata volt, ők a legendás kétszeres BEK-győztes Nottingham Forest élén dolgoztak együtt. Brian Clough korának legjobb brit edzője volt, mikor is az akkoriban csúcson lévő, de a válogatott miatt addigi edzőjét elveszítő Leeds Unitednél kapott munkát. Ide különböző okokból származó nézeteltérések miatt Taylor nem követte. Óriási bukás lett belőle, addig a Derby County élén brillírozó Clough súlytalan és erőtlen lett. El is küldték annak rendje és módja szerint, hogy a Notthingam Forest élén újra összeállva, történelmet írjanak.

Sok esetben jellemző, hogy a vezetőedzőnél, tanultabb és képzettebb asszisztensek, komolyabb babérokra ácsingóznak. Viszont valamiért a első emberként nem úgy funkcionálnak, mint azt segédedzőként végzett munkájuk predesztinálná. Jó példa erre Carlos Queiroz, aki Sir Alex Ferguson mellett dolgozott asszisztensként, remek munkát végzett, kimondottan taktikai jellegű feladatai voltak, főleg a védelem megszervezésével kapcsolatban. Neki is lehet részben tulajdonítani, hogy Ferguson meg tudott újulni, tudta tartania lépést a korral. Munkásságát számtalan eredmény fémjelzi, többek között a 2008-as BL-győzelem. Viszont Queiroz vezetőedzői karrierjét a bukás jellemzi. Óriásit bukott a Real Madrid élén és legutóbb a portugál válogatott szövetségi kapitányaként sem tudott semmit felmutatni. Egyébiránt érdekes, hogy az elmúlt évtizedben felbukkant portugál edzők mennyire képzettek taktikailag, jól értenek a védekezéshez, ami nálunk idén ordító hiánycikk volt. José Mourinho, Carlos Quieroz, Jesualdo Ferreira, Domingos Paciencia, André Villas-Boas.

Másik oldala, hogy sokszor kézzel fogható űrt hagynak maguk után, ugyanis a vezetőedzővel tökéletesen kiegészítették egymást. Az idei év erre elég látványos példát szolgáltatott. A Chelsea szinte napra pontosan, Ray Wilkins elbocsájtása után kezdett el cefetül akadozni. Nehéz megmondani, hogy Wilkins távozásának pontosan mekkora szerepe volt ebben, de eléggé egybeestek ezek a fejlemények. Másik hasonló eset Frank Rijkaard és a Barcelona összeesése, mikor a szintén szakmai agytröszt Henk Ten Cate távozott. Szinte kártyavárként dőlt össze az addig BL-győztes csapat, szintén nehéz megítélni mekkora része volt ennek Ten Cate távozása, de több mint gyanús a dolog. Frank Rijkaard pedig egészen a török bajnokságig sodródott és ott sem aratott zajos sikert, sőt, konkrétan elzavarták. Viszont Ten Cate is született assistant coach. Vezetőedzői karrierje szintén elhanyagolható. A Barca után az Ajax vezetőedzőjeként vallott gyorsan kudarcot, mindössze egy szezont töltött Amszterdamban. Majd jött a felkérés, hogy a frissen eltávolított José Mourinho helyére kinevezett sportigazgató, Avram Grant mellé kellene egy segédedző. Kvázi egy ember, aki ért a szakmához. Grant és Ten Cate házasságából lett mind máig egyetlen BL-döntője a Chelsea-nek, ami még előtte az isteni Josénak sem sikerült 3 szezon alatt. Nehéz szintén meg mondani Ten Cate pontos érdemeit ebben, az viszont biztos, hogy Avram Grant azóta két csapat élén is kizúgott a PL-ból. Először az anyagilag is csődbement Portsmouth élén, idén pedig a már évek óta a kiesés elől menekülő West Hammel. Mindenesetre újabb virtuális vállveregetést Henk Ten Caténak, mert a moszkvai BL-döntő mindenhogyan el lett veszítve csak szakmailag nem. Na már most. Van nekünk egy gyámoltalan és a futballvilág veszélyes sikátoraiban meztelenül álló Leonardónk és van egy jelenleg szabadúszó, féloldalas felkészültségű vezetőedzőket csúcsra juttató taktikai zseni, Henk Ten Cate. Hozzuk már össze őket, Massimo papa, hátha az egyikből pont az hiányzik,mint ami a másikban megvan. Az egyik született motivátor, a másik pedig a játék elméleti oldalát nyesi kegyetlen mód. Tudnánk értékelni, ha esetleg kineveznék Leo mellé, ugyanis akkor lenne reális sansz arra, hogy megmeneküljünk jövőre az újabb gyalázatos bajnoki rangadóktól és BL-vereségektől. Henk, sok szeretettel várunk!