Valamiért Ismerős Arcok 15. rész – Az 1969-es VVK kupagyőzelem

A sorozat mai része a Newcastle United egyetlen jelentős nemzetközi kupagyőzelmét eleveníti fel, ami elég markánsan hazai vonatkozású, tekintve, hogy az ellenfél az Újpesti Dózsa csapata volt. Az évszám 1969, és mindkét csapat szurkolói elmondhatják, hogy sajnos kedvenceik ennyire azóta sem kerültek közel jelentős európai serleg megszerzéséhez.Újpesti Dózsa csapata volt. Az évszám 1969, és mindkét csapat szurkolói elmondhatják, hogy sajnos kedvenceik ennyire azóta sem kerültek közel jelentős európai serleg megszerzéséhez.

Tavasszal lesz 44 éve, hogy az Európa Liga „nagyapja”, az UEFA kupa „apja”, azaz a Vásárvárosok Kupája (röviden VVK, angolul Inter-Cities Fairs Cup) a Tyne partjára került. Ez a bejegyzés megemlékezik a győztesekről, és a magyar vesztesekről is, akik a döntőig tulajdonképpen alig ütköztek ellenállásba. Ami volt, azt meg elintézték…

Út a döntőig

A VVK azévi küzdelmei még 1968 szeptemberében kezdődtek, és mondhatni mindkét csapat számára elég könnyedén. A Newcastle 4:0-ra verte a Feyenoord-ot az első meccsen, így a visszavágón belefért egy 2:0-ás zakó is. Az Újpest még ennyire sem izzadt meg, az US Luxemburg csapatán lejátszott mérkőzések nélkül jutottak tovább.

A második körben a Newcastle már rágósabb falatot kapott, a portugál Sporting csapatát, és egy idegenbeli 1:1 után sovány 1:0-ás győzelemmel mentek tovább. A Dózsa ezzel szemben a görög Arisz-t semmisítette meg. Szalonikiben 2:1-re, Budapesten pedig 9:1-re nyertek a lilák, elérve ezzel az egész sorozat legnagyobb 11:1-es gólarányú továbbjutását.

Következett a harmadik kör, ami mindkét gárda számára a leginkább húzósnak bizonyult. A Newcastle a Real Zaragoza vendégeként 3:2-es vereséget szenvedett, azonban hazai pályán 2:1-re nyert, így 4:4-el, idegenben lőtt góllal jutottak tovább. Az Újpest Varsóban 1:0-ra legyőzte a Legia-t, a Megyeri úton pedig 2:2-t játszottak a lengyelekkel.

Elérkezett a negyeddöntő, ahol a Szarkák ismét egy portugál csapatot, a Vítoria de Setúbal-t kapták. A St. James’ Park-ban 5:1-re gázoltak a geordie-k, így simán belefért az idegenbeli 3:1-es vereség is. Az Újpest még ennél is magabiztosabb volt, kapott gól nélkül jutottak túl a Leeds United-en. Angliában 1:0-ra, itthon pedig 2:0-ra nyertek.

A legjobb négyben a Newcastle-t az addig magabiztosan menetelő Glasgow Rangers várta. A skótokkal idegenben egy 0:0-ra futotta, de a második meccsen elért 2:0-ás győzelem azt jelentette, hogy lehetett készülni a döntőre. Baróti Lajos tanítványai ezalatt érdekes helyzetbe kerültek. A negyeddöntőből érkező ellenfelük a Göztepe A.S. – Hamburg párosítás győztese lett volna, de a németek visszaléptek a küzdelmektől. Az Újpest tehát a gyengébb (vagy legalábbis kevésbé nagy nevű) ellenfelet kapta meg, viszont egy olyan csapatot, akik két meccsel pihentebben vágtak neki az elődöntőnek. A Törökországban elért 4:1-es, majd a visszavágón produkált 4:0-s Újpest sikerre visszatekintve a lilák nem jártak rosszul, hogy nem a HSV jutott nekik.

A finálé

Kialakult tehát a döntő párosítása. Külön pikantériát adott az összecsapásnak, hogy egy évvel azelőtt szintén egy angol és egy magyar csapat között dőlt el a döntő. Akkor a Leeds United az Elland Roadon 1:0-ra megverte a Fradit, és a Népstadionban játszott 0:0-val az angolok elhódították a kupát. Az Újpest félig már elégtételt ősi riválisáért, (fura leírni, hogy az Újpest megbosszulta a Fradit…) hiszen a Leeds-et magabiztos játékkal fosztották meg a címvédés lehetőségétől, de azért az igazi diadal a végső győzelem lett volna.

A Newcastle ezzel szemben tulajdonképpen egy hosszabb csapatépítési folyamat végére ért el ezzel a döntővel. A már játékosként is hírnevet szerző Joe Harvey irányításával újra olyan gárda futott ki a gyepre, akikre – az 50-es években három FA kupát nyerő fiúk után – büszkék lehettek a szurkolók.

Érdekesség, hogy a két összecsapáson tulajdonképpen összesen 23 játékos szerepelt. A Newcastle ugyanazt a játékost cserélte be mindkét alkalommal, míg az addigra már magyar bajnok Újpestben ugyanaz a 11 ember játszotta végig a kétszer 90 percet. Az összeállítások:

Newcastle United: McFaul, Craig, Clark, Gibb, Burton, Moncur, Scott, Robson, Davies, Arentoft, Sinclair.

Csereként beállt Foggon, az első meccsen Sinclair, a másodikon Scott helyére.

Újpesti Dózsa SC: Szentmihályi, Káposzta, Bánkuti, Dunai III., Solymosi, Noskó, Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó

(A kis képek a csapatokról kattintással normál méretűek lesznek)

Az első összecsapásra a St. James’ Park-ban került sor 1969. május 29-én. Több, mint 59 ezer néző előtt gól nélküli első félidő után a csapatkapitány, és addig a Newcastle színeiben egyetlen gólt sem szerző Bobby Moncur a 63. és a 72. percben is betalált, majd végül a 83. percben született Jim Scott találattal alakult ki a 3:0-ás végeredmény.

Ezek után az angolok talán kicsit félvállról vették a visszavágót, de gyorsan kaptak két kijózanító pofont. 1969. június 11-én a Megyeri úti Stadionban 30 ezer néző előtt rendezték a második összecsapást, amin az első félidőben az Újpest rendesen bekezdett, és a 31. percben Bene Ferenc góljával már 1:0-ra vezettek. Ezután még a félidő vége előtt, a 44. percben Göröcs Titi (fehérben) is betalált, és ökölvívó hasonlattal élve csak a „gong-szó” mentette meg a Newcastle-t a kiütéstől. Úgy gondolom, hogy ha nem jön a szünet, akkor Baróti Lajos tanítványai simán ledolgozták volna az első meccsen összeszedett hátrányukat. Az öltözőben azonban történt valami. Hogy pontosan mi, azt nem tudhatjuk, de Joe Harvey fiai felfogták, hogy ha nem változtatnak, akkor bedarálja őket a Dózsa. A második félidőben aztán 5 perc alatt eldöntötték a kupa sorsát. Bobby Moncur a kezdés után szinte azonnal, a 46. percben szépített, Benny Arentoft pedig az 50. percben kiegyenlített. Teljesen érthető módon az addig hősiesen küzdő Újpestiekben megtört a lendület, és tudat alatt már le is mondtak a kupáról. A 74. percben aztán megint jött Jim Scott, és kialakította a 3:2-es végeredményt.

És most a szavak után jöjjön mindez mozgóképen:

Az első meccs,

és a visszavágó.

A Newcastle tehát folytatta az angol csapatok VVK győzelmeinek sorozatát. Előttük a Leeds nyert, majd utánuk az Arsenal és végül megint a Leeds, ami az utolsó volt az ezen a néven futó sorozatok közül.

Azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindkét oldal szurkolói örülnének, ha csapatuk most is hasonló sikereket közelében lenne. Az Újpestiek gondolom már annak is, ha lennének Fazekas, Göröcs, Bene vagy éppen Dunai szintű játékosai. A Newcastle előtt elvileg ott a konkrét lehetőség, hogy felérjenek a nagy elődökhöz, persze a realitásról majd holnap, az Európa Liga legjobb 32 csapatának összesorsolása után érdemes beszélni.

Ők voltak a Valamiért Ismerős Arcok 1969-ből. A blog természetesen jelentkezik újabb részekkel, de a Boxing Day és az átigazolási időszak kezdete miatt könnyen lehet, hogy csak februárban.

Köszönöm a figyelmet!

Hajrá Newcastle!

Mark29