A mai két rövid hír eléggé ellentmondó, és teljesen más témájú. Mindkettőre a "local media" hasábjain bukkantam. Az első arról szól, hogy a City AM nevű gazdasági napilap az Év Embere címre jelölte Mike Ashley-t.A mai két rövid hír eléggé ellentmondó, és teljesen más témájú. Mindkettőre a "local media" hasábjain bukkantam. Az első arról szól, hogy a City AM nevű gazdasági napilap az Év Embere címre jelölte Mike Ashley-t.
(C)Ashley természetesen nem sportvezetői, vagy klubtulajdonosi tevékenységével, hanem megkerülhetetlen üzleti sikereivel érdemelte ki a jelölést. A vetélytársai között szerepel a korábbi mez szponzor Virgin Money tulajdonosa, Sir Richard Branson, és Bank of England új vezetője.
Az újság olyan embernek állítja be, aki a fekete-fehér sáljában issza a sört a meccseken, ahol jobban érzi magát a, mint a tárgyalótermekben.
A hétköznapi ember mögött viszont egy vállalati zseni van, aki forradalmasította a sport áruházláncát, akinek az értékesítése és a nyeresége is az egekben szárnyal.
Ebben persze sok igazság van, de természetesen a Newcastle szurkolók értetlenül állnak a jelölés előtt, és természetesen nem kap majd gratuláló transzparenseket a lelátóról, ha megnyeri a díjat. Mert a többségnek Ashley egy túlzottan rövidtávú profit-orientált, hozzá nem értő figura, aki rossz emberekben bízik meg a klub ügyeit illetően. Sokak szerint pedig maga az ördög...
Az biztos, hogy nem sok anyagi kockázatot vállal a Newcastle-vel, és szigorúan tartja az önfenntartás elvét, azaz hogy a klub csak az egyik cége a sok közül és tanulja meg eltartani magát. Így aztán nem lehet negatív egyenleg az átigazolások terén, és nem lehetnek a PL átlagnál magasabb fizetések. Tulajdonképpen a legnagyobb rizikót Pardew hosszútávú szerződésével vállalta, hiszen ha ki akarná rúgni, akkor rendes bánatpénzt kellene fizetni...
Azért valljuk be, hogy valahol nem rossz dolog, hogy a Newcastle egy stabil lábakon álló (mi az hogy, a TOP 20 leggazdagabb csapat közül egy) klub, ahol nincs káosz a könyvelésben, nem fenyeget a csőd, vagy egy Rangers-féle jövőkép.
Ugyanakkor viszont ilyen óvatoskodás mellett nem lesznek igazán komoly igazolások az Ashley-éra alatt, és tényleg mindennek klappolni kell mondjuk a nemzetközi kupát érő eredmények eléréséhez. Amikor ez nagyon megvolt ötödikek lettünk, amikor nagyon nem, akkor meg majdnem kiestünk.
A mai másik hír pozitív fogadtatása már sokkal egyértelműbb. Szintén a tynandwear.sky.com oldal hozta le, hogy a szeptember 11-én lejátszott jótékonysági gálamérkőzés (poszt itt) bevétele meghaladta a 300.000 fontot.
Az összeget több jótékonysági szervezet (Sir Bobby Robson Alapítvány, Alan Shearer Alapítvány, Newcastle United Alapítvány) és egy gyermek kórház (Great North Children's Hospital) kapta.
Steve Harper newcastle-i búcsúmeccsén tehát a helyszínen szurkoló, több mint 51 ezer ember amellett, hogy igazi legendákat láthatott, még jelentősen hozzá is járult ezen szervezetek munkájához.
A minket régóta nem érintő BL, és az idén már nem érintő EL meccsek hetében nem sok friss hír jött a csapat háza tájáról, igazából mindenki várja a Hull City elleni kötelező győzelemnek (?) bekategorizált hazai mérkőzést.
Hajrá Newcastle!
Mark29