(Szarka)lábjegyzet: A Változások Kora

Kisebb kihagyás után jelentkezem, aminek természetesen nem a gyenge szereplés az oka. A csapat borzalmas teljesítményt nyújt, de ettől még szeretjük, és nem hagyjuk magára. Az elmúlt napok eseményei alapján egy dolgot állapíthatunk meg biztosan: nyáron a 2009-eshez és a 2011-eshez hasonló gyökeres változások várhatóak a Newcastle United életében.

Az angol pletykalapok szerint nem is kell ilyen sokáig várni az első nagyobb változásra, ugyanis ha nem nyer a csapat vasárnap az Aston Villa ellen, akkor Alan Pardew-t kirúgják. Erre azért én nem vennék mérget, főleg annak ismeretében, hogy AP mennyi krízist élt már túl az előző szezonban, sőt elvileg idén a bajnokság elején egyszer már beadta a lemondását, amit a vezetőség nem fogadott el. Egy szó mint száz, Pardew nyárig biztosan marad, az azonban könnyen lehet, hogy tényleg nem fogja kitölteni a 2020-ig szóló szerződését.

A vezetőség

Hogy miért is távozna akkor Pardew? A válasz egyszerű: Mert Mike Ashley esetleg távozik. A tulaj 2007-es érkezése óta másodszor szaporodnak el azok a feltevések, miszerint a londoni üzletember túl akar adni a klubon.

Először a kiesés éveben lehetett hasonlókat hallani, de igazán reális esély a tulajdonos váltásra csak akkor lehetett volna, ha bent marad a csapat. A kieséssel elég sokat zuhant a Newcastle piaci értéke, és mivel jó eséllyel egy szezon alatt vissza lehet kerülni a nagy lóvé (azaz PL) közelébe, gyorsan visszakerült a "nem eladó" tábla.

A közutálat is csökkent, hiszen a Championship-et nagy fölénnyel nyertük, és újoncként sem vallottunk szégyent a 12. helyen zárt szezonnal. (Főleg, hogy ha nem lesz 3:0-ról 3:3 az utolsó fordulóban a WBA ellen, akkor 9-10. helyen végeztünk volna)

A 2011/2012-es szezon 5. helye remek teljesítmény volt, talán itt volt a legnagyobb népszerűsége a vezetőségnek, igaz nem sokáig. Nyáron egyetlen igazolást sikerült véghez vinni, így az EL és a bajnokság kettős terhelése miatt télen kieséi gondokkal is számolni kellett. Azóta az "Ashley takarodj" rigmus teljesen megszokott a szurkolók körében, és a jelenleg futó szezonban is talán csak addig halkultak el ezek a hangok, amíg sikerült egy jó sorozattal bebetonoznia magát a csapatnak a középmezőnybe.

Mostanában pedig egyre több riport jelenik meg a brit sajtóban arról, hogy Ashley el akarja adni a Newcastle-t, és hogy körülbelül 300 millió fontot akar a klubért. Nyárig szinte biztosan várni fog, hiszen a jelenleg futó szezonért járó TV-s pénzt le akarja nyelni, de hogy utána mi lesz, az tényleg jó kérdés.

A pénzember alaptétele egyértelmű. Önellátó klubot, sőt nyereséges klubot akar, akár a középszerűség árán is. Nem hajlandó vállalni azt a kockázatot, hogy esetleg a befektetett milliók nem térülnek, amire természetesen meg van az esély. Nincs garancia arra, hogy ha megvesz 100 millió fontért 4-5 TOP játékost, akkor bajnok lesz a Newcastle. De hát ez a PL kérem, itt ilyen befektetésekkel is küzdeni kellene a BL-ért, nem hogy a bajnoki címért.

Ez tehát az egyik vezérfonal, a vezetőség. Ha ők mennek, akkor alapból minden megváltozik, viszont most úgy néz ki akkor is, ha maradnak.

A játékosok

A Newcastle United közelmúltjában két alkalommal végeztek jelentős nagytakarítást a játékosok között. Volt egy agresszív és egy nyugisabb váltás is, szerintem most bármelyik bekövetkezhet.

2009-ben már télen távozott Shay Given és Charles N'Zogbia, majd nyáron követte őket Michael Owen, Oba Martins, Mark Viduka, Damien Duff, Habib Beye, Sebastien Bassong és Claudio Cacapa.

A radikális takarítás bevált, az átalakított csapat pedig tarolt a másodosztályban és magabiztosan teljesített a következő évben is. Talán túl magabiztosan is. Kialakult egy egy elég komoly klikk, akik túl nagy befolyással bírtak az öltözőben. A Nolan vezette brancsban volt természetesen Joey Barton, Alan Smith és Steve Harper is, és Alan Pardew a vezetőség jóváhagyásával úgy döntött megbontja ezt a talán már túl domináns magot.

Megkezdődött tehát a következő átalakítás, igaz több lépésben. A hangadó játékosok közül először a kapitány, Kevin Nolan távozott, akivel nem tudtak megegyezni a szerződéshosszabbításról. Állítólag Nolan belement volna még a fizetése csökkentésébe is, amennyiben kapott volna egy 4 éves szerződést. A Newcastle azonban ragaszkodott hozzá, hogy csak 2 évre írjanak alá az akkor 30 éves játékossal. Őt követte másik két hangadó, José Enrique és Joey Barton. Itt megállt Pardew, mert valószínűleg tudta, hogy még több takarítással megzuhannának. Ettől függetlenül Alan Smith és Steve Harper is parkolópályára került. Az idő a vezetőséget igazolta. Gondoljunk csak bele, hogy abba az 5. helyre eljutó csapatba hova fért volna be ez az öt játékos? A Jonas-Tioté-Cabaye-Ben Arfa középpálya nagyon jól működött, és Santon is helytállt hátul, a bal szélen. A Harper-Krul práhuzamot meg eleve nem erőltetném.

A második lépésre egy évvel később került sor, amikor az Alan Smith, Danny Guthrie, Peter Lövenkrands, Leon Best négyestől is elbúcsúzhattunk.

Hogy a képességeik alapján jobb vagy rosszabb játékosok-e ők, mint akik jelenleg a keretet alkotják, azt most hagyjuk. Egy azonban biztos: Abban a 12. helyen befejezett szezonban volt az az igazi tűz és küzdőszellem jelen a csapatban, amit azóta is sokan hiányolnak. Egy évvel később persze jobban ment a játék, és meglett az 5. hely, ez igaz. De az akkori eredményeknek már nem volt közük a szenvedélyhez.

Ezek után mi várható nyáron? Az egyöntetű vélemény, hogy Yohan Cabaye távozása után több francia is szedheti a sátorfáját.

Gyermekkori barátja Mathieu Debuchy mellett több honfitársa is elhagyhatja a klubot, úgy mint Gabriel Obertan, vagy Sylvian Marveaux, de akár Hatem Ben Arfa távozására is esély van.

HBA eléggé hullámzó, és bár tényleg ő az aki bármikor el tud dönteni egy-egy mérkőzést, ezt a képességét tavaly alig bizonyította, illetve ebben a szezonban is csak az első egy-egy meccsen. A novemberi menetelés során például (amikor a hónapban mind a négy meccsét megnyerte a csapat) vagy nem is lépett pályára, vagy csak perceket kapott. Az utóbbi meccseken pedig semmit nem csinál, totálisan beleszürkül a mezőnybe.

A szerződése 2015 nyarán jár le, és ha nem hosszabbít vele a klub, akkor nyáron vagy legkésőbb januárban el kell adni.

Ha már lejáró szerződések. Idén nyáron szabaddá váló játékosaink közül sem Dan Gosling, sem pedig Shola Ameobi esetében sem zárhatjuk ki, hogy szabadon távozhatnak nyáron.

Ha nem is szabadon, de szintén könnyen lehet, hogy Fabricio Coloccini is hazatérhet végre. A kapitány immár több mint egy éve vergődik, és bár 2016 nyaráig aláírt, lehet, hogy jobb lenne közös megegyezéssel elengedni.

Rajtuk kívül simán bepróbálkozhatnak Davide Santon és Papiss Cissé megvásárlására, utóbbi esetében a Rubin Kazany állítólag pár napon belül ajánlatot tesz, így tehát Cissé távozására nem is biztos, hogy várni kell nyárig. Hogy a mostanában darabosan mozgó fiatal olaszt meg kellene-e tartani? Az utóbbi pár meccs alapján elbizonytalanodtam.

Rajtuk kívül szinte biztosan lesznek akik meg akarják szerezni Tim Krul-t és Cheick Tioté-t is.

Kihagytam valakit? Ott van még Loic Rémy, akinek a maradásával kapcsolatban nem táplálok hiú reményeket. Nyáron visszamegy a QPR-hez. Beköszön, majd továbbáll egy BL induló csapathoz.

Összességében persze nincs ezzel baj. Menjenek akár mind! Volt egy erős francia dominancia két éven át, és ez most lehet, hogy lecseng. Rendben. Csak a tulaj (Ashley vagy bárki) nyissa ki a pénztárcáját, hogy legyen miből újjáépíteni a csapatot. Csak a TV-s pénzeket költsék játékosokra.

Várom már kicsit a nyarat, mert szerintem ez a szezon elment. Most úgy gondolom, hogy a tavasz elég vergődős lesz és a 10-14. helynél előrébb nem fogunk végezni. Az elmúlt hetekben látottak alapján a hátralévő 12 meccsből három maximum 4 győzelemnél többre szerintem kevés az esély. Aztán persze nem bánom, ha rám cáfolnak a fiúk, főleg a francia idegenlégió zsoldosai.

Hajrá Newcastle!

Mark29