Elsőként mindjárt egy komolyabb csoportot veszünk szemügyre, mégpedig a másodéves védőket. Sokszor megfigyelhető, hogy az újoncokat első szezonjukban még csak epizodistaként láthatjuk a pályán, aztán a szezon vége felé néhányan már megcsillantják, miért is választotta őket csapatuk a drafton, és a második idényüktől kezdve már teljes értékű harcosként kápráztatják el a közönséget. Az idén számos ilyen védőt emelhetünk ki az első hetek tapasztalatai alapján.

A sort kezdjük Sean Lee, a Dallas belső LB játékosa említésével. A kiváló LB-képzéséről ismert Penn State egyetem egykori növendéke vezére lett a Cowboys védelmének, eddig 31 szerelés mellett már két alkalommal is elhalászta az ellenfél irányítójának passzát. Pat Angerer már tavaly is sok lehetőséget kapott a sérülésektől sújtott Colts-védelemben, és most a sérültlistára kerülő Gary Brackett helyén bizonyíthat. Bár passz ellen még akadnak hiányosságai, a hétvégi, Pittsburgh elleni derbin egymaga 21 szerelést jegyzett, ami hihetetlen mennyiség egyetlen játékostól. A 49ers LB-sor is újabb névtől hangos, meglepő módon nem Patrick Willis a csapatrész legeredményesebb játékosa, hanem a szintén Penn State alumni NaVorro Bowman, aki eddig 30 alkalommal állította meg az ellenfeleket. Szintén második szezonját tapossa a Green Bay Packers safety játékosa, Morgan Burnett. Ő tavaly súlyos térdsérülés miatt korán kiesett, az idén viszont nemcsak a szereléseket halmozza, hanem három interception, egy sack és négy elütött passz is színesíti a statisztikai lapját. Végezetül egy defensive end kerüljön említésre a csoportból, mégpedig a Giants színeiben játszó Jason Pierre-Paul. A dallamos nevű játékos tavaly 16 meccsen hozott össze 4.5 sacket és 21 szerelést, idén kezdőként három meccs után tart 17 szerelésnél, és máris összehozta a 4.5 irányító-ledöntést.

Ejtsünk pár szót azokról a védőkről is, akik eddig nem hozzák azt a teljesítményt, amit a szezon előtt várhattunk tőlük. Nnamdi Asomugha évek óta a liga legjobb cornerback játékosaként van elkönyvelve, így az Eagles joggal várta tőle, hogy a tavaly gyengélkedő passz elleni védekezés ugrásszerűen javul majd. Ehhez képest a Falcons és a Giants is 4-4 passzolt TD-t hozott össze a Philly ellen, amiből leginkább Cruz hosszú TD-je szárad Aso lelkén. Szintén nem muzsikál eddig túl jól a tavalyi idény egyik kellemes meglepetése, a Patriots CB Devin McCourty. Bár nem találkozott eddig túl könnyű ellenfelekkel, de mind Brandon Marshall, mind Vincent Jackson, mind az éppen aktuális Buffalo WR nagyon csúnyán kifogott rajta, döntően hozzájárulva a New England által kapott rengeteg passzolt yardhoz. Szintén CB poszton küszködik Antonio Cromartie is, neki Darrelle Revis párjaként eleve nem egyszerű az élete, de a rengeteg hiba és büntetés, amit eddigi három meccsén bemutatott, sokba kerülhet a gárdának. A vártnál visszafogottabban kezdte az idényt a Pittsburgh védelme is, részben futás ellen is akadnak gondok, másrészt pedig a megszokott nagy játékok is hiányoznak. A nyáron rengeteg pénzért megtartott Timmons-Woodley páros csak keresgéli önmagát, a tavaly 3 sacket, 2 interceptiont és 2 kikényszerített fumble-t is összehozó Timmons egyetlen elütött passzt tud felmutatni a szerelések mellett, és Woodley 1.5 sackje sem túl acélos.

A védőfalra áttérve a tavalyi évhez képest visszaesett Sedrick Ellis játéka is, bár nagy lett a tumultus a New Orleans védőfalában, de a tavaly 6 sacket szerző DT idén még egyszer sem ért oda az ellenfelek irányítóihoz. Többet vártak a Chiefs vezetői is Kelly Gregg megszerzésétől, aki a tervek szerint egy-két évre megszilárdította volna a védőfal közepét futás ellen, de az eddigi három meccsen meg sem közelíti azt a formát, amit a Ravens színeiben mutatott éveken keresztül. Nagy csalódás eddig Ray Edwards játéka is, aki az Atlanta egyetlen komoly érkezője volt a szabadügynök piacról. Korábban a Vikings védelmében Allen és a Williams-fal mellett tudott villogni Edwards, most viszont egy kicsit gyengébb falban teljesen elszürkült, összesen hat szerelést jegyez, az irányítókhoz pedig egyetlen egyszer sem ért még oda. Többet várhattak a tavalyi fél szezonos tündöklés után Carlos Dunlap idei szezonjától a Bengals hívei is, a sérülésekkel is küzdő egykori Florida játékos tavaly az utolsó nyolc meccsen hozott 9.5 sacket, idén eddig három meccs, nulla sack a produkció.

A szenvedő védőkről egy nagy ugrással térjünk át a szárnyaló támadókra. Nem egy névvel, hanem egy csapattal kezdjük, mégpedig a Buffalo Bills gárdájával. Tündérmese, amit a Bölények az idén előadnak, és ez főleg annak tükrében különösen figyelemre méltó, hogy nem túl neves játékosokból rakták össze a csapatrészt. Ryan Fitzpatrick irányító – aki a hónap támadójátékosa lett az AFC-ben – 7. körös draft pick volt anno, csakúgy, mint az első számú WR, Stevie Johnson. A drafton sem kelt el a kiváló futó, Fred Jackson, vagy a két fiatal WR, David Nelson és Donald Jones. A kezdőcsapat legmagasabban választott játékosa a 4. körös TE, Scott Chandler, illetve igazi „dőzsölés” jellemzi a támadófalat, ahol akad egy 1., 2. és 3. körös választott is. Tavaly nem teljesített túl jól a fal, de idén három meccsen mindössze egy sacket engedtek (ebben persze benne van Fitzpatrick nagyon gyors döntéshozatali képessége is), Fred Jackson pedig döbbenetesnek mondható 6.4 yardos átlagot hoz futásonként.

Szintén kiválóan teljesít eddig a Raiders támadósor, beérni látszik az a fajta felfogás, hogy telepakolták a csapatot rendkívül gyors, minden labdaérintésnél TD-veszélyt jelentő játékosokkal. Darren McFadden futó ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta (jelenleg vezeti a ligát futott yardok terén), már villantott egy 70 yardos TD-futást is. Az új gyöngyszem pedig Denarius Moore WR, aki egy 50 yardos elkapott és egy 23 yardos futott TD-t is jegyez (ez jelentette a győzelmet az esélyesebbnek tartott NY Jets ellen az elmúlt héten).

A csapatok mellett természetesen akadnak figyelemre méltó egyéniségek is. Ilyen Ben Tate, a Houston RB-je, aki a teljes tavalyi szezont kihagyta sérülés miatt, idén pedig Arian Foster nyavalyái a kezdőcsapatba repítették, amit eddig meccsenként átlagosan 100 futott yarddal hálál meg. Az Eagles támadói közül a szezon eddig messze nem Michael Vick vagy DeSean Jackson nevétől hangos, hanem LeSean McCoy futó az, aki a hátán cipeli a gárdát (bár ez egyelőre még kevésnek tűnik a diadalmenethez). Említsük még meg a Packers csapatából Jermichael Finley tight end nevét, aki egy súlyos térdsérülés után visszatérve eleddig 206 elkapott yardot és egy 3 elkapott TD-s meccset tett a közösbe. Ha már TE-ekről beszélünk, nem szabad elfelejtkezni Rob Gronkowskiról sem, aki Wes Welker mellett Tom Brady 2. számú célpontja lett a New England támadósorában. Ez eleddig 281 elkapott yardot és 5 TD-t eredményezett.

Természetesen akadnak olyan csapatok, játékosok is szép számmal, akiktől előzetesen többet remélhettünk. A Tampa Bay támadói tavaly elkápráztatták a ligát hatékonyságukkal, és azzal hogy szinte újonc játékosokra építve tudtak eredményesek lenni. Idén akadozik a gépezet, Josh Freeman irányító a 2010-es 6 interception után idén már három meccs alatt összehozott 4 picket, LeGarette Blount futóátlaga egy egész yardot esett, és az első számú elkapó, Mike Williams is a tavalyi átlagosan 60 meccsenkénti elkapott yardjának éppen a felét, 30 yardot termel összecsapásonként. Szinte csoda (és a védelem dicsérete), hogy a Buccaneers ennek ellenére pozitív mérleggel áll. Ugyanez nem mondható el a St. Louis csapatáról, amely három sima zakóval kezdte az idényt. A tavaly kiválóan bemutatkozó irányító, Sam Bradford és a liga egyik legkreatívabb támadó koordinátora, Josh McDaniels „házasságától” mindenképpen többet vártak, mint a három meccs alatt összehozott két passzolt TD vagy az 50 százalékos passzpontosság (tavaly Bradford labdáinak 60%-a jutott el a címzetthez). A támadófal is megérdemel némi dorgálást, a 11 engedett sack sem könnyíti meg a csapat dolgát. Nagy fordulat kellene ahhoz, hogy a Rams idén is az utolsó fordulóig versenyben legyen a rájátszásért.

Képzeletbeli szégyenpadunk következő szereplője Chris Johnson, a Tennessee futója. A sztár RB nagyjából a teljes felkészülést kihagyta, miután az edzéseknél fontosabbnak érezte, hogy új szerződése miatt cirkuszoljon, majd miután aláírta 53.5 millió dolláros szerződését, három meccs alatt sem volt képes összesen 100 yardot és egyetlen TD-t sem összehozni. Futásonkénti 2.1 yardos átlagára pedig a siralmas jelző sem elég találó.

Képzeletbeli túránk utolsó szereplője egy baloldali tackle, mégpedig a Pittsburgh játékosa, Jonathan Scott. A Steelers támadófalát egyébként sem szokták gyakori dicsérő jelzőkkel illetni, de amit Ben Roethlisberger védelme címén Scott meccsről meccsre előad, azért leginkább az ellenfelek csapataitól várhatna fizetést. Eddig három meccsen 4 büntetést és 3.5 engedélyezett sacket tud felmutatni, ami ilyen ütemben haladva ligacsúcsot jelentő statisztikákat hozhat év végére, Big Ben „nagy örömére”.

Egy ilyen „névsorolvasás” sosem lehet teljes, hiszen a 32 csapat keretében található csaknem 1700 játékos közül inkább csak felvillantani lehet egy-két pozitív és negatív hőst, mintsem alaposan bemutatni mindenkit, aki beférne a fentebb elemzett kategóriákba. Néhány új kedvenc azonban remélhetőleg feltűnt a cikkben, további teljesítményüket érdemes lehet nyomon követni akár álmélkodva, akár bosszankodva.