Vurstli; Drogba, a hentes; Glazer szomorú vasárnapja

 

HAVEROK, BULI, TAMPA

A nem angliai lakos, még ha nem is először jár az országban, számára mindig hiányzik valami vagy valaki, amikor a repülőtérről megérkezve beleveti magát a városi forgatagba. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az autók maguktól mennek, nem vezeti őket senki. Aztán persze az ember „akklimatizálódik", eszébe jut, hogy a gépjárművezetőket itt bizony a másik oldalon kell keresni. A bulit pedig a Trafalgar téren. Cuba Gooding jr-ral (neki „virította a lóvét" Tom Cruise a Jerry Meguire című filmben), a Tampa Bay rendkívül csinos (otthon ezért kikapok...) cheerleadereivel és persze a nem annyira csinos, de annál legendásabb Jerome Bettisszel. Idén is szenzációs volt a hangulat.

 

CHICAGO – OTTHON LONDONBAN

Lovie Smith, a Chicago főedzője még pénteken elmondta, hogy úgy érzi, mintha ők lennének hazai pályán, s Londonban sétálva bizony mi is azt tapasztaltuk, hogy hozzávetőleg öt macimezes emberre jutott egy Tampa-szimpatizáns. Nem hiába, a Chicago nagy népszerűségnek örvend Angliában. A sportág megismertetése a szigetországgal nem sokkal a Bears 1986-os Super Bowl-győzelme (szegény New England bánta a döntőben...) elé tehető, amikor is a brit televízió 45 perces bő összefoglalót közölt a forduló legjobb, legérdekesebb összecsapásáról. A tömörített akció, a gladiátorok ütközete, az űrtechnikát idéző öltözet pedig egyből megfogta a hagyományokat mindig tisztelő, de azért úgy látszik még formálható angolokat. És aztán a Bears 86-ban egy előszezon-mérkőzésre tiszteletét is tette a ködös Albionban – a szerelem bevégeztetett.

MINDENKI URLACHER

Brian Urlacher nyerte meg a versenyt. Egy ideig számoltuk, hogy a Buckingham Palota vagy éppen a Wstminster Apátság közelében hányan és milyen mezben sétálnak mérkőzésre érkező turisták, de nagyon hamar beláttuk, hogy nincs értelme: a Chicago linebackerének szurkolótábora a legnagyobb. Ezen a napon még Tom Brady legendás New England-i „12-esében" is kevesebben feszítettek, mint a pénteken még krikettező Urlacher 54-esében. Ha már a mezeknél tartunk! Láttunk olyan Green Bay-szerelést, amelyen Aaron Rodgers neve szerepelt – Magyarországról érkezve ez kuriózumnak számit. Otthon a Packers-mez a négyes számmal és Brett Favre nevével forrott egybe...

VURSTLI AMERIKAI MÓDRA

Még mielőtt beértünk volna a stadionba, az amerikai életérzéssel már a Wembley előtt találkoztunk. Az Egyesült Államokban oly népszerű tailgating party keretében együtt hangolódtak, ettek, ittak Európa szülöttei. Amerikában már jóval a meccsek előtt a piknik és a vurstli egyfajta sajátos keverékével szórakoztatják magukat a parkolókba érkezők, az autók platóit (innen kapta a nevét) lehajtva megy a dinom dánom, múlatják az időt a „fanok". Aki pedig nem részegedik le totálisan, az még a mérkőzésre is bemehet.

DROGBA, A HENTES

A mérkőzés előtt nagyon egyszerűen meg lehetett állapítani a Wembley-stadion sajtószobájában, hogy melyik újságíró érkezett Európából és ki a tengerentúlról a mérkőzésre. A kickoff előtt két órával még jó páran kortyolgatták italukat, a háttérben a tévében a Queens Park Rangers-Chelsea labdarúgó-mérkőzés ment. Az európai sajtósok fél szemmel nézték, ahogy Didier Drogba páros lábbal leszántja Adel Taarabtot (legtöbbje még örült is, amikor az elefántcsontpartit kiállította a játékvezető), míg az amerikai kollégák rendre háttal ültek az eseménynek. „Gömbfoci és/vagy tojásfoci?" - tanakodunk mostanában a kedves olvasókkal az NSO-n. Mi minden esetre mind a kettőt szeretjük...

 

MÉGIS A BUCKS VAN OTTHON?

Dehogyis. A Buccaneers szakemberei persze mindent elkövettek, hogy a floridai együttes érezze a hazai pálya előnyeit. Félelmetes látvány volt, amikor a Tampa-játékosok bevonulásakor (Josh Freemannél a királynőt se ünnepelték volna jobban - na jó, ez nem igaz...) 76 ezer ember lengette az előre odakészített kis Buccaneers-zászlót. Alig volt hátborzongatóbb, mint a Hungária körúton egy MTK-bajnoki felvezetése.

EGY NEHÉZ NAP ÉJSZAKÁJA – MALCOLM GLAZER

„Tényleg hat?" Kérdezett vissza az európai foci iránt azért egy kicsit mégis érdeklődő amerikai kolléga a mérkőzés előtt. „Tényleg" – hangzott a válasz. A Manchester City gyakorlatilag bucira verte a városi rivális MU-t az Old Traffordon. Ez pedig általános megdöbbenést váltott ki a sajtószobában az NFL-meccs előtt. Már ekkor biztos volt, hogy Malcolm Glazernek nem lesz könnyű estéje. A Manchester Unitedot és a Tampa Bay Buccaneerst is birtokló üzletembernek azonban volt még egy esélye a nyugodt(abb) alvásra: ha a Bucks legyőzi a Bearst.

Az első három negyedben azonban a „Tampa" játékát az idézőjelbe tett szó egy betűjének megváltoztatásával lehetne jellemezni. Freemanék szinte a pályán sem voltak, a Chicago könnyedén tett szert nagy előnyre. LaGarrette Blount nem játszhatott, Earnest Graham pedig nagyon hamar megsérült, így a Bucksnak kihalt a futójátéka. Matt Forte és Ryan Williams touchdownjára mindössze egy safetyvel érkezett válasz a másik oldalról, majd a harmadik negyed végén már 21-5-re vezetett a Chicago.

A Bears azonban mindent elkövetett, hogy ne ürüljön ki a stadion jóval a meccs vége előtt. Kihagyott mezőnygól, Cutler-interception és impotens támadójáték jellemezte a Bearst az utolsó negyedben. A szenzációs negyediknegyedbeli fordításairól elhíresült Josh Freemannek pedig így megvolt az esélye az újabb „comebackre", az utolsó drive-ban azonban 37 másodperccel a rendes játékidő vége előtt a chicagói D. J Moore kezébe dobta a labdát.

Szomorú vasárnap ez a jó öreg Malcolm Glazer számára...

A többi mérkőzésről szóló cikkünket itt olvashatja.

AZ NFL TÖRTÉNETÉNEK ÖTÖDIK LONDONI ALAPSZAKASZMECCSÉRŐL A NEMZETI SPORT HÉTFŐI SZÁMÁBAN EGÉSZ OLDALAS HELYSZÍNI BESZÁMOLÓT OLVASHAT.