15 éve a kutyának sem kellett, ma ő az NFL legeredményesebbje

A celeb, aki csak a világ számára az

Szupermodell feleség (Gisele Bündchen), a világ minden kincse (azért amikor valaki évi nagyjából ötmilliárd forintos fizetésével az aprót adja hozzá az otthoni költségvetéshez…), GQ-címlapok, divatos ruhák, filmekben/sorozatokban feltűnések (adta a hangját „saját magának” a Simpson családban és a Family Guy-ban, majd a Törtetőkben is magát alakította, de szerepel majd a Ted 2-ben is), ez az, amit a világ lát belőle. Nemrégiben a Sports Illustrated a korábbi csapattársak szemén keresztül bemutatta Brady másik oldalát, a kíméletlen versengőt.

A Ted 2 promója Bradyvel

A rendkívül hosszú anyagban nagy hangsúlyt fektetnek az elképesztő edzésmunkára, hogyan próbál meg szembeszállni az idővel, hogy 37 évesen milyen szinten meg van előre tervezve minden, mert szándéka az elmúlt években sem változott, játszani, tovább. És persze nyerni.

Brady csapattársainak rendre azt mondja, hogy örökké akar játszani, és ez csak részben vicc. Külön személyi edzővel készül, Alex Guerrero szerint pedig bőven 40 évesen is olyan fizikai állapotban lesz, amely ezt lehetővé teszi. Sőt, ő 48 évnél húzta meg a lehetséges határt. Igaz, akinél három évre előre el van tervezve, melyik nap mit eszik, hogyan edz, aki fél kilenckor már alszik és reggel hajnalban kel, aki mindegyik edzésen mindig a maximumra tör, elsőként érkezik és utolsóként távozik, na, annál aligha lehet megkérdőjelezni a játék iránti alázatát.

„Nagyon korán fekszem le, mert nagyon korán kelek fel – nyilatkozta még novemberben Brady. – Minden döntésem abból a célból hozom meg, hogy javítsam a teljesítményemet. Szóval legyen szó arról, hogy mit eszek, milyen döntést hozok, igyak-e vagy sem, minden a futball körül forog. Minden nap a lehető legjobb akarok lenni. Minden héten a lehető legjobb akarok lenni. A legjobb a csapattársaim számára.”

Akin mindig átnéztek

Ehhez nyilván az sem ártott, hogy kis túlzással senki sem akarta a csapatában tudni. A 2000-es játékosbörze előtt Bradyről az volt a szakvélemény, hogy ilyen sovány, törékeny figurának nem lesz keresnivalója az NFL-ben. Ennek megfelelően a vékony, napbarnított kaliforniai legénykén, aki három nővér mellett nőtt fel, vagyis hamar megtanulta, hogy a figyelem legapróbb morzsájáért is küzdeni kell, sokáig mindenki átnézett, 198 játékost is kiválasztottak már, mire ő sorra került.

Brady nem túl lenyűgöző combine-videója


De ez nem szegte kedvét. Amikor az első edzőtáborban pizzát majszolva csörtetett a folyosón, és szembejött vele Robert Kraft, a New England Patriots milliárdos csapattulajdonosa, Brady lerakta a kaját és kezet nyújtott neki.

– Mister Kraft, nem ismerjük egymást, a nevem Tom Brady.
– Tudom, ki vagy, a hatodik körben választottunk ki – válaszolta a tulajdonos, mire Brady bólintott.
– Így van, és ez a legjobb döntés volt a csapata történetében.

Az már egyszer biztos, hogy ezzel vitatkozni teljesen felesleges…

A magabiztos, elszánt, minden felállást és formációt, taktikai elemet kívülről fújó, ráadásul kicsit meg is izmosodó irányítónak azért kellett egy kis idő, meg egy kis szerencse: első szezonját még negyedik számú irányítóként kezdte és alig került pályára, de amikor a 2001-es évad második bajnokiján a százmillió dolláros kezdőjátékos, Drew Bledsoe megsérült, Brady lecsapott a lehetőségre. Előbb a rájátszásba, majd minden idők legfiatalabb irányítójaként Super Bowl-győzelemig repítette az erre a diadalra 41 éve váró Patriótákat – méghozzá az utolsó másfél percben vezetve a győztes támadást.

Pedig John Madden szakkommentátor élesen kritizálta a meccs előtt a fogadóirodáknál 14 pontos hendikeppel induló Patriots együttesét, hogy 1:21-gyel a vége előtt, időkérés nélkül saját 17-eséről nem az idő lefuttatását választotta az első kezdő évét teljesítő irányítóval, és nem a hosszabbításra bízta a meccset. De a New England irányítója higgadt maradt, mezőnygóltávolságba vezette csapatát, Adam Vinatieri pedig 48 yardról eldöntötte a meccset.

Az első Super Bowl, a St. Louis ellen


Az utolsó támadás


Aztán ugyanezt megismételték a két évvel későbbi nagydöntőben – Brady egálnál kedvező helyzetig vitte a csapatot, a befejezést pedig ismét Vinatierire bízták –, 2004-re pedig már háromszoros bajnoknak mondhatta magát.

A Carolina elleni siker


A Philadelphia elleni meccs utolsó negyede


És mégis, ekkor még mindig alulértékeltnek tűnt és olyannak, akin átnéznek, mert valljuk be, azért a mai Russell Wilsonhoz hasonlóan, igencsak kiváló védelem és erős futójáték állt a rendelkezésére. Nem voltak Peyton Manning-szintű számai az alapszakaszban, nem volt kiemelkedő karereje, egy valamit tudott mindenkinél jobban – nyerni.

Aztán jött a híres mondása még 2005-ben, amikor megkérdezték tőle, melyik gyűrűje a kedvenc. A válasz: „a következő”. A mindig a jövőre koncentráló irányító talán maga sem hitte, hogy erre ennyit kell várnia, sőt, az utóbbi években már talán azt sem, hogy lesz még ilyen egyáltalán. De tíz év böjt után ismét felvirradt az ő napja.

Gyerekkor és a nagy hős

Na de ne rohanjunk ennyire előre. Az édesapja révén ír, édesanyja révén lengyel, norvég és svéd gyökerekkel rendelkező fiatal Brady rendszeres látogatója volt a 49ers mérkőzéseinek otthont adó Candlestick Parknek az 1980-as években, nem meglepő módon óriási szurkolója lett az együttessel ebben az időszakban négy bajnoki címet szerző Joe Montanának, azóta is az egyik legnagyobb ösztönzőjének és példaképének tartja. Az 1981-es NFC-döntőn (erre már 1982-ben került sor), amelyen Montana és Dwight Clark összehozták a legendás „elkapást” (The Catch) szintén a helyszínen volt, csupán négyévesen.

Tony Graziani maga is irányított az NFL-ben, de alighanem azzal tette a legtöbbet nevének fennmaradása érdekében, hogy a San Mateó-i tábor vezetőjeként ő tanította meg dobni a kölyök Bradyt.

A Junípero Serra középiskolába járva nem csupán az amerikai futballal foglalkozott, hanem kosarazott és baseballozott is, olyannyira, hogy az 1995-ös MLB (baseball)-drafton (a 18. körben) le is csapott a játékjogára a Montreal Expos, így az egyetem helyett már profi játékosnak állhatott volna. 2004-ben beválasztották a suli atlétikai Hírességek Csarnokába, 2012-ben pedig az iskola vezetősége bejelentette, hogy róla nevezték el a stadiont (Brady Család Stadionnak).

Ő a profi baseballkarrier helyett az egyetemet választotta, egészen konkrétan a michiganit, ahol az első két szezonjában a későbbi NFL-irányító Brian Griese cseréjének számított. Amikor az egyetemre érkezett, még csupán a hetedik számú opciónak számított, és óriási csatát kellett vívnia, hogy egyáltalán egy kis játékidőhöz jusson. Egy ponton Brady felkeresett egy sportpszichológust, hogy segítsen neki megbirkózni a frusztrációval és szorongással, ennek kapcsán még arra is gondolt, hogy Kaliforniába jelentkezik át. Az 1997-es idényben a Michigan Wolverinest veretlenül bajnoki címre vezető Griese távozása után kiküzdötte magának a kezdőirányítói posztot, majd jó pár egyetemi rekordot megdöntve, 25 meccsből 20-at megnyerve elérkezett a 2000-es draft, ahol, mint említettük, 198 játékosnak jósoltak nagyobb jövőt nála a csapatok.

Brady 6


A csoda megtörése, majd az elitté válás

Időbeli hullámvasutazásunkban visszatérünk a 2005-ös szezonhoz, amikor megszakadt egy nagy sorozat: főszereplőnk a Jacksonville elleni 28–3-mal tizedik playoffmeccsét is megnyerte csapatával, a 11. azonban már nem jött össze, a Denver ellen először volt kénytelen gratulálni az ellenfélnek egy rájátszásbeli összecsapáson. Bradynek nem is ment jól, 10–3-as félidei égést követően a rúgólegenda Adam Vinatieri mezőnygóljával közeledett a Pats, majd a denveri célterület torkához ért, amikor Champ Bailey elcsípte a passzát és 101 yardon keresztül hordta vissza. TD ekkor még nem lett Benjamin Watson tight end elképesztő sprintelése miatt, a következő játékból viszont már igen, a negyedik negyed közepén pedig már 24–6-ra vezetett a végül 27–13-ra nyerő Broncos.

Watson elképesztő játéka


Mégis, ebben a szezonban karrierje során átlépte a 4000 passzolt yardos határt – persze ebben nagy szerepe volt a futók sérülésének –, valamint később kiderült az is, hogy decembertől kezdve sérvvel játszott.

2006-ban a kifejezetten gyenge elkapósorral – a 2004-es idény döntőjében az MVP-címet elhódító Deion Branchet elcserélték Seattle-be – a számai is visszaestek, de a rájátszás így sem volt akadály, ahogyan a csoportrivális Jets és a legjobb mérleget elérő Chargers legyőzése sem. Sőt, sokáig úgy tűnt, hogy a Peyton Manning vezette indianapolisi offenzíva ismét kevésnek bizonyul a Patriots ellen, amikor a Colts minden idők egyik legnagyobb feltámadását bemutatva 21–3-as hátrányból fordítva 38–34-re nyert, majd megszerezte a bajnoki címet is.

Ezt már Bill Belichickék sem nézhették tétlenül, és a 2007-es szezon előtt alaposan megerősítették az elkapósort. Az eredmény pedig elképesztő volt. Randy Moss kivirágzott, 23 elkapott touchdownja máig NFL-szezonrekord, Wes Welker szinte ismeretlen játékosból a legjobb slot receiver lett, de még Donté Stallworth is hozzátette a magáét. Brady 50 TD-passzal akkori csúcsot ért el, a New York Jets védelmének kézjeleit lefilmező, emiatt meghurcolt csapat pedig az „egész világ ellenünk” mentalitást elővezetve máig egyedülálló módon mind a 16 meccsét megnyerte az alapszakaszban. A TD-cunami mellett 4806 yardig és csupán 8 interceptionig jutó Brady pedig végleg megérkezett az elit irányítók legszűkebb rétegébe, hogy aztán onnan el se mozduljon.

Az 50 touchdownos szezon


Nem ez volt az első fontos változás ebben az időszakban, az idény előtt – 2007 augusztusában – ugyanis megszületett első gyermeke, John Edward Thomas Moynahan, korábbi párjától, a színésznő Bridget Moynahantől. 2006 decemberétől kezdve ugyanakkor már másért dobogott a szíve, a brazil szupermodell Gisele Bündchenért.

Eli Manning nem Peyton, avagy valami mindig közbejön

Míg a lassan minden létező rekordot magáénak tudó Peyton Manning elleni párbaja kifejezetten kedvezően áll a mai napig, addig a figyelmet magára leginkább az interceptionök termelésével felhívó Eli rendre kibabrált a Hazafiakon.

A Peyton Manning elleni párharc egyébiránt a liga elmúlt másfél évtizedének kimagaslóan legnagyobb rivalizálásra, nincs kétség afelől, hogy a két sztár egymást is folyamatosan jobb játékra sarkallva emelte saját szintjét is egyre magasabbra.

Érdekes módon azután, hogy Brady az alapszakaszban kifejezetten tetszetős számokat kezdett termelni, valahogy egyre kevésbé bírta az igazán éles meccseket, s reagált rosszabbul a hibáira, valamint az ellenfél védőitől érkező nyomásra.

A 2008-as idénynek azzal a céllal vágott a Patriots, hogy az előző idény döntőbeli bukása (lentebb a kulcsjátékoknál lesz még erről szó) után ezúttal már senki se állíthassa meg a csapatot. Aztán az első meccsen térdszalagszakadást szenvedett Brady, és az egész idénye elúszott. A Pats Matt Cassellel is összehozott egy 11–5-ös szezont, de abban az évben ez nem volt végül elég a rájátszáshoz.

A súlyos sérülés


2009. február 26. ismét fontos dátum hősünk életében, ekkor házasodott ugyanis össze Gisele-lel, akitől 2009-ben fia (Benjamin Rein Brady) született.

2009-re visszatért a pályára, de a térdét látványosan féltette, gyakran reklamált a játékvezetőknél az ütések után sárga zászlót is, sokak nemtetszését kiváltva ezzel. Az első mérkőzése ettől függetlenül költőire sikeredett, a Bills ellen két és fél perccel a vége előtt még 24–13-ra égett a végül 25–24-re nyerő Pats. Aztán ott volt még a Tennessee Titans elleni havas meccs, amely során a második negyedben öt TD-passzt adott, az együttes 45–0-ra vezetett a szünetben, majd 59–0-ra nyert, a második félidő nagy részében pihenő Brady pedig végül hat hatpontos átadással zárt.



A Ravens is csatlakozott a mumusok közé

A rájátszás azonban gyorsan véget ért, a Wes Welkert az utolsó fordulóban elvesztő Patriots már a mérkőzés elején nagy hátrányba került a Baltimore Ravens ellen, és végül simán, 33–14-re ki is kapott.

Jött az újabb év, két kiváló célpont (Rob Gronkowski és az azóta már rács mögött pihenő Aaron Hernandez) statisztikailag pedig talán a legjobb Brady karrierjében. 36 TD-passz mellett csupán 4 interceptiont dobott, felállította a leghosszabb sorozatot eladott labda nélkül, és 2007 után második alkalommal is az alapszakasz legjobbjának választották meg (ez a díj amúgy nem hoz szerencsét a győzteseknek…), az év csapatába pedig ellenszavazat nélkül került be. Az idény előtt négy évre 72 millió dollárért hosszabbító irányító október 4-én a történelem során leggyorsabban érte el a 100 győzelmes határt, az ellenfelek pedig valósággal elfelejtették, milyen érzés nyerni a Gillette Stadionban – olyannyira, hogy 2006 novembere óta senki sem tudott nyerni a Patriots vendégeként. Legalábbis az alapszakaszban, mert a rájátszásban a Ravens után a Jets is sikerrel járt, az első kiemelt Patriots, amely nem sokkal korábban 45–3-ra legyőzte a New York-i együttest, 28–21-re kikapott, és egymás után másodszor ért véget egy meccsel a playoffszereplés.

A 2011-es bajnokságban aztán ez megváltozott, főszereplőnk 5235 yardot passzolva jobbat teljesített Dan Marino 1984 óta fennálló rekordjánál, pechjére abban a szezonban Drew Brees még durvább szezont futott (5476). 39 TD mellett ezúttal 12 interception is becsúszott, a Hazafiak pedig 13–3-as mérleggel megint megkaparintották az első kiemelést, és a Denver elleni kiütéssel (45–10) meg is szakadt a rossz széria, hogy egy sokkal pozitívabb vegye kezdetét. A konferenciadöntőben a Baltimore-t ezúttal, ha kis szerencsével is, de legyőzte a csapat, hogy a Giants ellen ismét alulmaradjon a döntőben.

Billy Cundiff közeli mezőnygólja kimaradt, ezzel jutott döntőbe a Patriots


Egy évvel később pár aprócska mérföldkő (első irányító 10 csoportgyőzelemmel, első csapat négy legalább 500 pontos szezonnal) mellett 12–4-es mérleg és ezzel újabb első körös playoffpihenő jött össze, majd egy újabb relatív sima siker a Houston ellen az újabb konferenciadöntőhöz, amelyben a Baltimore ismét megtréfálta a kulcsjátékosokat elhullajtó Bradyéket.

Addigra már háromszoros apukának vallhatta magát, miután Gisele 2012 decemberében életet adott lányuknak, Vivian Lake Bradynek is.

A 2013-as év közel akkora változást jelentett, mint 2007-es, csak ezúttal azért, mert az öt legtöbb yardot hozó célpontból Wes Welker, Danny Woodhead és Brandon Lloyd távozott, Rob Gronkowski megsérült, Aaron Hernandez pedig rács mögé került gyilkossági vádakkal. A szinte csak új arcokból álló támadósor pedig rég nem látott szenvedéssel kezdett, és bár azon rövid időszakban, amikor épp egészséges volt, Rob Gronkowskival együtt szárnyalni látszott a csapat, Brady a 2000-es évek eleje óta nem látott gyenge évet zárt: csupán 25 TD-passz, és 87.3-as irányítómutató. Mégis, a csapat időnként megtörhetetlennek látszott: nyert meccset utolsó másodpercekben szerzett mezőnygóllal (Bills 23–21), touchdownnal (Saints 30–27), 3–17-es félidei állás után (Dolphins 27–17), 0–24-es félidő után (Broncos 34–31, hosszabbítás után), 7–17-es szünet után (Houston 34–31), és úgy, hogy 64 másodperccel a vége előtt még 14–26-ot mutatott az eredményjelző (Browns 27–26). Ez utóbbin azonban ismét megsérült Gronkowski, a gyakorlatilag fél védelmét elveszítő együttes pedig az újabb első körös pihenő plusz sima konferencia-elődöntős siker után a Denver elleni AFC-döntőben már kevésnek bizonyult.

0–24-ről is nyert meccset a Patriots


Szeptemberben még visszavonultatták volna Belichickkel együtt…

Elérkeztünk hát a mostani szezonig, amely szintén nem indult fényesen a Patriots számára, Brady folytatta a szenvedését, és bár az első három fordulóban egyszer sem dobott interceptiont, a Kansas City elleni hétfő esti égés után pocsékul festett a helyzet. A 41–14-es veréshez hasonlót évek óta nem kapott a gárda, Brady 4/2 TD/interception-mutatóval állt, kilencszer sackelték a gyengélkedő fal mögött, a Chiefs ellen pedig az a szégyen is megesett vele, hogy kilátástalan játéka miatt inkább lecserélték.

Az amerikai média egy emberként hozta fel neki a nyilatkozatát: „addig játszom, amíg nem leszek béna”. Belichick vezetőedzőnek is nekiszegezték a kérdés, a biztatóan bemutatkozó Jimmy Garoppolóé lesz-e innentől a csapat, amelyre a médiát semmitmondó nyilatkozataival rendre kiakasztó mester olyan gúnyos félmosolyt eresztett meg, hogy csak na. A New England-i sikerkorszak és a Brady-éra végét firtató kérdésekre egytől egyig ugyanazt válaszolta Belichick.

„A Cincinnatire készülünk.”

Belichick reakciója az irányítókérdésre


A legendássá váló nyilatkozat után pedig a háromszoros bajnok büszkesége rég nem látott formát öltött, a támadófal összeállni látszott, Gronkowski ismét egészségesnek, Brady pedig olyannak tűnt, mint aki vért ivott. A szeptemberi 4/2 után októberben 14/0-val zárt, innentől kezdve pedig nem volt kérdés, korai volt őt temetni, és van még abban a bizonyos tankban…

Az egyre erősödő menetrend ellenére sorban jöttek a sikerek, és az utolsó fordulóbeli, már semmiről nem döntő Bills elleni zakóval is meglett a 12–4 és az újabb első körös playoffpihenés.

Mr. Cool és a Comeback Kid egy személyben

A nagy mumus Ravens ellen kétszer is 14 pontos hátrányba került az együttes, de ezúttal a gárda nem volt hajlandó feladni. Mind a kétszer felállt a csak Brady passzaira támaszkodó együttes, és bejutott a konferencia döntőjébe, ahol aztán a Coltsnak esélyt sem hagytak a Hazafiak, jöhetett a rekordot jelentő hatodik Super Bowl-részvétel.

A Comeback Kid ismét lecsap


A vasárnapi meccsen messze nem játszott tökéletesen, két interceptionje közül az első egy újonctól is csúnya lett volna, a Seahawks pedig a második után ellépett tíz ponttal. Hogy aztán ismét előtörjön a „Cool Brady”, aki a nagy hátrányban a hibái után sem tört meg, és aki a negyedik negyedben szinte hibátlan játékkal vezette csapatát – 28–24-re fordított a Pats. Az utolsó támadás során nyolcból nyolc jó passzal vitte végig a pályán a csapatát, méghozzá a liga legjobb védelme, a Seattle Seahawks hátsó alakzata ellen.

„Láttam Tom szemében, hogy ez most komoly” – emlékezett vissza az egyik csapattárs.

„Őt ezek a pillanatok éltetik” – mondta Bradyről a másik.

A Seahawksnak volt azonban még ideje egy ellencsapásra, egy cirkuszi elkapás után pedig hamarosan a New England egyyardosához jutott a címvédő. Ekkor alighanem minden New England-i szurkolóban előjöttek a 2008-as emlékek, amikor a veretlen szezont egy hasonlóan szürreális játék után tette tönkre a Giants: miután Asante Samuel sztárcornerback elejtett egy meccslezáró interceptiont, a három sackből kilépő Eli Manning átadását David Tyree a sisakjához szorítva szerezte meg, majd a New York-iak megfordították és megnyerték a meccset.

Kearse elkapása


Tyree elkapása


De ott volt a 2012-es eset, amikor Wes Welker ejtette el Brady passzát – Gisele Bündchen elképesztő haragját kiváltva ezzel –, majd Mario Manningham fantasztikus elkapása lendítette be a Giants szekerét, a vége pedig megint csak egy New York-i TD és örömünnep volt.

Manningham elkapása


Ezúttal, vagyis 2015-ben azonban nem: 2. és gólra futás helyett az egyyardosról jött Russell Wilson passza, Malcolm Butler pedig interceptionjével eldöntötte a meccset.



A mérkőzés legjobbjának a 328 yardot és 4 TD-t passzoló Bradyt választották meg, így a Super Bowl-győzelmek (4) és a Super Bowl-MVP-címek (3) számában is beérte a csúcstartó idolját, Montanát – a bajnoki címek számában a szintén négyig jutó Terry Bradshaw-ról se feledkezzünk meg persze!

A meccsen az első TD-jával elérte az ötvenes határt a rájátszásban (elsőként a liga történetében), a harmadikkal pedig megelőzte Montanát a Super Bowlon adott TD-k rangsorában, végül 13-nál állt meg, és ezzel már ő tartja a csúcsot.

Majd jelezte, odaadja a MVP-címhez „járó” csodajárgányt Malcolm Butlernek. Mert az igazi klasszis a pályán kívül is az.

„Tom Brady a legnagyszerűbb irányító, aki valaha élt a Földön” – vélekedett róla a döntőt követően kedvenc célpontja, Julian Edelman.

A 15 éve még gyakorlatilag senkinek nem kellő játékosnál pedig ma már nincs az NFL-történelemben eredményesebb. Persze ez nem jelenti azt, hogy most már elégedetten hátradől és megelégszik ennyivel. A Super Bowl után egyértelműsítette, nem áll szándékában a visszavonulásra gondolni.

„Még egy csomó futball áll előttem. Nehéz ezt a sportot játszani, nagy elkötelezettséget kíván, rengeteg feláldozást. Minden olyan játékosra felnéztem és csodáltam őket, akikkel együtt játszottam a múltban, és most is van számos futballista, akire felnézek, és akit csodálok. Ez óriási kihívás, és hihetetlen élmény már egyszer is megtapasztalni, én pedig voltam olyan szerencsés, hogy játszhattam négy igazán fantasztikus csapatban is, úgyhogy ez valóban kiváltság.”

S alighanem a jelenlegi és korábbi csapattársainak legalább akkora, hogy a Bill Belichick, Tom Brady duó mellett tölthettek el hosszabb-rövidebb időt…

FRISSÍTÉS

A New England Patriots a Super Bowlok történetének legnagyobb fordítását bemutatva 2017 februárjában újra bajnok lett, Tom Bradyt pedig negyedszer is megválasztották a döntő legértékesebb játékosának.

FRISSÍTÉS 2.

A New England 2019-ben újra felült a trónra, a Los Angeles Rams legyőzésével Brady megszerezte a hatodik bajnoki címét is.