Puskás Ferencék a 7:2-es sikerükkel megtörték a közöny jegét

Legjobb labdarúgóink Bécset leszámítva Luxemburgban játszottak először a Lajtáról nyugatra. Ez még akkor is igaz, ha a vendéglátók nem tekintik hivatalosnak a találkozót, szerintük az egy nappal korábban Belgium B-válogatottja ellen pályára lépő együttesük volt a nagyválogatott. És ha már az 1946-os esztendő: áprilisban legjobbjaink éppen Bécsben szenvedtek 3:2-es vereséget az osztrákoktól, amiért aztán október 6-án az Üllői úton 2:0-s győzelemmel vágtak vissza Puskás Ferencék úgy, hogy nemzeti csapatunkban három újonc (a kapuban a szolnoki Horváth Ferenc, a győri védő, Kovács Imre és a meccsen mindkét gólt szerző SZAC-os Deák Ferenc) szerepelt. Luxemburg ellen a Vasas-védő Tóth Lajos és a ferencvárosi balbekk, Ónody Andor személyében ismét két debütálónak adott lehetőséget Gallowich Tibor szövetségi kapitány, de ne fussunk előre.

A párizsi és luxemburgi találkozókra készülő válogatott keret a MOGÜRT ellen nyert 4:0-ra Szilágyi II Gyula (2), Puskás Ferenc és Mike István góljával, Gallowich kritikaként csupán azt hozta fel: „A második félidőben színtelen volt egy kicsit a játék.” A szövetségi kapitány a sajtóban reagált, miért nem hívta meg a keretbe a már négyszeres válogatott Kispéter Mihályt, akire nagy szükség lett volna védelem bal oldalán: debreceni klubjával éppen faséban volt, játéklehetőség hiányában pedig jó néhány kilót felszedett magára… Ezt követően legközelebb 1947 októberében a románok ellen játszott az A-csapatban.

Az október végi luxemburgi és a november eleji párizsi találkozóra a szövetségi kapitány két együttest állított össze, a fradista Sárosi György azért maradt ki, mert amikor leadták a névsort, még nem lendült formába: „Mostani formájában feltétlenül ott lenne a helye a csapatban” – vélekedett Gallowich, aki Eschben Horváth, Párizsban Henni Géza kapuba állítását tervezte. A keret október 23-án ún. rostán az Újpesti Törekvést győzte le 3:1-re, mindhárom gólt Deák Bamba lőtte, de Puskás is nagyszerűen játszott. Zsengellér mindeközben az Újpest–Csepel (3:2) bajnokin lépett pályára, mi több, gólt is lőtt. Amúgy a tervezett csatársorok roppant erősnek tűntek, nem véletlen, hogy mindkettőben helyet kapott Zsengellér, Deák és Puskás, igaz, Mike is. Az első találkozón Mike, Zsengellér, Deák, Puskás, Egresi Béla, a másodikon Mike, Szusza Ferenc, Deák, Zsengellér, Puskás ötös fogat szerepeltetését tervezték. Ugyanakkor a Népsport megjegyezte: „Nehéz helyzete van Gallowich Tibornak. Ha tőle függne, sokkal több játékost vinne el. Viszont egy játékos útiköltsége 3000 forint. Ez pedig – valljuk be – nagy összeg.” Mielőtt mai szemmel nézve legyintenénk, vegyük figyelembe, a forintot az év augusztus elsején vezették be.

Felvetődik a kérdés, mi volt a helyzet az Újpest korábbi balszélsőjével, a francia születésű Nyers Istvánnal? Helye lett volna a magyar válogatottban, mint ahogyan játszott is az osztrákok ellen az 1946 áprilisában 3:2-re elvesztett találkozón, s gólt is szerzett. Gallowichnál ő volt a balszélsőjelölt, nála mutatkozott be a legjobbak között Románia 7:2-es legyőzése során (1945. szeptember 30., Üllői út), s talán mondani sem kell, góllal. Ugyanakkor tudni kell, 1946-ban a nehéz magyarországi megélhetés miatt a futballisták mellett számos sportoló próbált szerencsét külföldön (még a bokszoló Papp László is Csehszlovákiában, de aztán visszatért, Torma II Gyula már csehszlovák színekben lett olimpiai bajnok), Nyers is közéjük tartozott. Igaz, neki elősorban más miatt kellett költöznie: az újpesti öltözőben pénz eltulajdonításával gyanúsították, ezért oldott kereket még a másodfokú tárgyalás előtt. Felesége bundáját adta a falcolásért a határon Pozsonyba tartva. Tehát a később az olasz Interben páratlan karriert befutott balszélső a Luxemburg elleni mérkőzés időpontjában már árkon-bokron túl volt, rövid ideig a prágai Viktoria Zizkovban rúgta a labdát. Hogy mennyire volt kelendő? Állítólag itt látogatta meg a párizsi Stade Francais szakvezetője, bizonyos Helenio Herrera, s ekkor fixálták, hogy Nyers a francia fővárosba költözik. Mindezt csupán azért illik megemlíteni, mert csapatunk Luxemburg után Párizsba volt hivatalos, ahol november 3-án Budapest válogatottja 2:2-es döntetlent játszott Párizs együttesével, s ezek után talán már nem is meglepetés, hogy az ellenfélnél bizonyos Nyers István (aki Franciaországban, a lotaringiai Freyming-Merlebachban született, mert családja éppen emigrációban élt, onnan költöztek később haza) játszott balszélsőt, a helyiek már nem Istvánnak, Étienne-nek szólították.

A Népsport ezt írta a találkozó(k) előtt: „A luxemburgi játék látszik a könnyebb esetnek, habár az 1924-es olimpián Egyiptomtól elszenvedett váratlan vereség óta észszerűbbnek látszik az óvatosabb jóslás. Mégis bátran állíthatjuk, legfeljebb a túlságos elbizakodottság, vagy egyéb súlyos hiba eredményezhet számunkra Luxemburgban kellemetlen meglepetést.” A szaklap hozzátette, s ebben rejlett a lényeg: „Rés nyílott nyugat felé és a magyar labdarúgók játéka, viselkedése hosszibb időre el fogja dönteni, hogy meghódítjuk-e Nyugat-Európa sportköreit. Ezzel kapcsolatban fog eldőlni az is, hogy a sportkapcsolataink megerősödnek-e Nyugat felé, avagy pedig visszazuhanunk az »elnemismertetés« kellemetlen helyzetébe.” Nem tagadva: „A nyugati úttal kapcsolatos nemzeti szempontjaink ismertek minden magyar sportember előtt. Hazánknak igen nagy szüksége van arra, hogy minden területen, így a sportban is jó eredményeket érjünk el külföldön.”

A keret a Keleti pályaudvarról indult, a sportlap megjegyezte: „1945-ben még zsúfolt teherautókon összegyömöszölve utazott el Budapest csapata Bécsbe, most pedig kényelmes, békebeli hálókocsin teheti meg az utat Bécsbe.” A Népsport tippelt is a párizsi találkozó előtt „bemelegítő” mérkőzésnek nevezett luxemburgi 90 percre: „Jóslatunk 4:1 Magyarország javára.” Mindeközben az is kiderült, villanyfényben játszanak, s az is, hogy a vendéglátók a belgák ellen is kiállítanak egy együttest, a luxemburgiak végül ez utóbbit ismerték el hivatalos válogatott találkozónak.

A 7:2-es győzelmet követően a szaklap a cikket a következőkkel kezdte: „Hatalmas győzelemmel mutatkozott be a Magyar Köztársaság labdarúgócsapata Nyugaton. A felszabadult, új, demokratikus Magyarország válogatott labdarúgói először jelentek meg nyugaton, hogy megtörjék az ellenszenv, s ami még ennél is fontosabb, a közöny jegét. (…) Sok mindenről kell bizonyságot tenni labdarúgóinknak. Be kell bizonyítaniuk, hogy a magyar sport fémjelzése nem fakult meg, hogy a pusztító háború, a nácivész után új életre kelt az ország, s hogy a világ sportkultúrájának értékes tagjai vagyunk ma is, s talán még jobban azok leszünk, mint a múltban.” Rossz pályán, félhomályban is csillogtatta a magyar csapat a tudását, kiemelve: „Puskás ragyogóan játszott ezen a mérkőzésen. Bebizonyította, hogy balösszekötőben van az igazi helye. Rengeteget dolgozott a mezőnyben, hasznosan, ragyogóan épített, néha még a védelem munkájában is kisegített.” A szaklap ugyanakkor nem tagadta: „Scheer igen jó játékos és gyors, mit a villám. Ez a gyorsasága sokszor zavarba hozta a gyorsaságában túlságosan bízó Rudast. Két góllal terhelte meg a magyar csapat hálóját, erre büszke lehet.”

A mieink pedig arra, hogy megtörték a közöny jegét.