Aligha kell indokolni, miért Káté Gyula lett a 2003-as esztendő legjobb ökölvívója. Az amatőrök között egészen parádés produkcióval vb-bronzig jutó MTK-s könnyűsúlyú bunyós Kokó 1991-es világbajnoki címe után az első, aki idegenből (hiszen 1997-ben Kovács és Erdei a BS-ben lett világelső) hozott vb-érmet. A profik között persze jó páran vannak, akiknek szép sikereket hozott az esztendő, de se Kótai WBF-világbajnoki címét (amelyet egy szeptemberi vereség is követett), se a különböző interkontinentális bajnoki öveket ne tegyük egy asztalra Káté eredményével.
(Fotó: Árvai Károly)
(Fotó: Árvai Károly)
Ahogyan Rejtő írta: kalapot le előtte, különben lerepül. Káté Gyulát ugyanis ember legyen a talpán, aki megállítja a ringben. Félelmetes a kondíciója, az esetek többségében egyszerűen átgyalogol az ellenfelein, felőrli, megtöri őket, és várja a következő áldozatát. – Nem vagyok túl jól, bár lázam nincs, de valami vírust összeszedtem, le vagyok gyengülve – mondja elhaló hangon Káté. – Kijött az év összes fáradtsága? – Valahogy úgy. Igaz, az idén aztán volt miben elfáradnom. – Kívülről úgy tűnt, szinte hullámvölgy nélkül bokszolta végig az esztendőt. – Nem lehet okom a panaszra. Már az elején a debreceni Bocskain megvertem az Eb-bronzérmes török Aydint, aztán az Eb-ezüstérmes horvát Palicot, később is jól ment, a vébéről nem is beszélve. – Öt meccset bokszolt, kivételesen jó, egyenletes formában. – Bangkok valóban ragyogóan sikerült, igaz, annyi hiányérzetem van, hogy a mindig nehéz első meccsen egy argentin srác ellen kissé elégedetlen voltam magammal, no meg lehettem volna második is, ha nem kubai Kindelannal vagyok egy ágon.
Névjegy
KÁTÉ GYULA Született: 1982. február 3., Budapest Klubja: MTK Edzôi: Fogarasi Mihály, Drechsler Géza Legjobb eredményei: vb-3. (60 kg, 2003, Bangkok); junior-világbajnok (57 kg, 2000, Budapest); kadett Eb-3. (54 kg, 1998, Jurmala); 3x magyar bajnok (2001–03)
– Ezen az alapon az első fordulóban is kieshetett volna, ha ott kerülnek össze. – Végül is igen. De akárhogyan is van, jövőre bepótolom, amit most elmulasztottam, rámegyek még Kindelan skalpjára is. – A februári kvalifikációs Európa-bajnokságon mindenesetre nem lesz ott a kubai. – Tudom, hogy esélyes vagyok, akár az aranyra is, de ezzel nem foglalkozom. Az athéni kvótához négybe kell kerülnöm, az meg külön öröm, hogy ez egyben érmet is jelentene. – Mivel az esztendő rögtön a létező legnagyobb versenyekkel kezdődik, gondolom, az ünnepek sem telnek semmittevéssel. – Mindjárt kezdünk, karácsony után már keményen tréningezni fogok. Nem lehet lazsálni, igaz, én amúgy is melós típus vagyok, folyamatosan edzésben állok. Nem ingyen kaptam a világbajnoki bronzot, rengeteget dolgoztam érte. – Akkor a nagypapa, a legnagyobb szurkolója sem lehet elégedetlen. – Roppant büszke rám, most, az országos bajnokság végén is láttam rajta, hogy mennyire boldog. – Jövőre is az lesz? – Remélem… – Van már elképzelése az olimpia utáni időszakra? – Semmi konkrét, most még Athén áll a célkeresztben. Csak egy biztos: egy súlycsoporttal feljebb megyek, mert tovább már nem tudnék a hatvan kilóval kínlódni. De augusztus végéig, mondjuk az olimpiai döntő napjáig, ha megfeszülök is, hozni fogom a súlyomat.
Immár márkanév a bokszban, korszakos egyéniség, amilyen például Muhammad Ali volt. A szöuli olimpia egyértelműen elcsalt döntője után állt profinak, és mindent elért, amit csak lehet. Volt közép-, nagyközép- és félnehézsúlyú világbajnok, 2003. március elsején pedig olyan tettet hajtott végre, amilyenre több mint száz éve nem volt példa. Középsúlyból indulva meghódította a nehézsúlyt, John Ruiz legyőzésével megszerezte a WBA (Bokszvilágszövetség) vb-övét. Középsúlyból indulva legutóbb Bob Fitzsimmons tudott a királykategóriában is csúcsra érni, 1897-ben. Azóta egyoldalú volt a Dávidok és a Góliátok harca. Az amerikait azonban ez nem érdekelte. Oktatófilmbe illő bunyóval verte meg az első latin származású nehézsúlyú világbajnokot, pontozásos sikerét senki sem merte megkérdőjelezni. A félnehézsúlyban megszokott trükkök ezúttal nem jöttek folyamatosan, a pimasz vigyor azonban megmaradt. Könnyen mosolyoghatott, Ruiz a testsúlyt leszámítva semmiben sem tudott fölébe kerekedni. Jones a találkozó után azt mondta, egyszeri volt a kirándulás, ehhez képest most már egy Tyson elleni mérkőzés összehozásán fáradozik. Kellett ehhez az is, hogy az ősszel kínok között visszafogyott félnehézsúlyba, és ringbe lépett Tarver ellen. Visszavette ugyan az őt megillető öveket, de a böjtnek majdnem meglett a böjtje. A korona ingott a király fején, de rajta maradt. Oda is való.
