Resztelt máj Hopkins-szósszal

A tengerentúli közönség (és talán az egész világ) egyik legnagyobb kedvence, az Aranyfiú, Oscar De La Hoya (37-4, 29 K. O.-T. K. O.) a kilencedik menetben kiütéses vereséget szenvedett honfitársától, a szurkolók körében sokkal kevésbé populáris Bernard Hopkinstól (45-2-1, 32), így ha tartja magát korábbi ígéretéhez, kudarccal kénytelen lezárni 12 éves karrierjét. A 39 éves (!), De La Hoyánál nyolc esztendővel idősebb Hopkins pedig elmondhatja magáról, hogy ő a középsúly egyeduralkodója, egyszersmind az első olyan ember, akinek a derekát egyszerre díszíti az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség), a WBA (Bokszvilágszövetség), a WBC (Bokszvilágtanács) és gyűjteményét kiegészítendő, a WBO (Bokszvilágszervezet) világbajnoki öve.
Pedig De La Hoya az előzetesen vártnál, illetve a legutóbbi, Felix Sturm elleni mérkőzésén látottnál sokkal többet nyújtott a kaszinóvárosban. Már emlékeztetett egy középsúlyú bunyósra, nem látszott rajta a súlyfelesleg - és mégis. Bebizonyosodott, büntetlenül nem lehet több mint tíz kilót hízni az ökölvívásban. Vagyis lehet, csak akkor nem egy akkora klasszissal kell találkozni, mint Hopkins, hanem, mondjuk, "csak" egy Sturmmal, és ott sem árt támaszkodni a pontozókra.
Amíg pusztán a technikás ökölvívásról és a taktikáról szólt a mérkőzés, De La Hoyának nem voltak gondjai. Az alacsonyabb súlycsoportokban (ne feledjük, egyedülálló módon hat kategóriában is volt világbajnok) megszokott gyors lábmunkával eltáncolt a "Hóhér" elől, közbeszúrásai pedig megültek a favorit fején-testén. A hatodik menetig működött a harcmodor az öreg ellen (Floyd Mayweather Senior, De La Hoya edzője bélyegezte így a riválist a szünetekben), addig, amíg nem kellett a fizikumra is támaszkodni. Mert akkor eljöttek Hopkins pillanatai. Ôt nem viselték meg De La Hoya lejjebb hatásos, középsúlyban viszont nem éppen megrendítő erejű pofonjai, az ő ütései viszont maradandó emlékeket hagytak Golden Boyban.
Egyre inkább a három övvel érkező Hopkins került fölénybe, a nyolcadik menet végén már két pontozónál is ő vezetett (79:73-ra és 78:74-re, míg a harmadik, kissé érthetetlenül két ponttal De La Hoyát látta jobbnak), végül azonban még az általa rettegett bírók (a meccs előtt többször is hangsúlyozta, fél attól, hogy ha pontozásra kerül a sor, a szimpátia De La Hoya oldalára billentheti a mérleg nyelvét) közreműködésére sem volt szüksége. A kilencedik felvonásban egy balfelütés "megült" De La Hoya máján, aki összecsuklott, a mérkőzésvezető pedig Hopkins bukfencbemutatója közepette kiszámolta. A barcelonai olimpia bajnoka először és ha minden igaz, utoljára veszített kiütéssel. Az est első komoly ütése után.
"Mindent megpróbáltam, hogy felálljak, de nem ment. Két ütéssel telibe talált. Sohasem hittem volna, hogy testütéssel vernek meg" - mondta a találkozó után a bukásával is legalább 30 millió dollárt kaszáló De La Hoya. A piaci értékekre jellemző módon világbajnokként és favoritként is mindössze 10 millió dollárt kapó Hopkins öröme viszont nem ismert határokat: "Meg akartam mutatni, ki az igazi bajnok. Megmondtam, hogy én leszek az első ember, aki kiüti Oscar De La Hoyát. Ettől függetlenül minden tiszteletem az övé. Harcolni jött ide, nem pedig rohangálni a ringben. De az is igaz, hogy a nyolcadik menet után nem voltam biztos a győzelmemben. Elkezdtem támadni, testre mentem, és hallottam, amint kimegy De La Hoyából a levegő. Ez resztelt máj volt, Hopkins-szósszal."
Oscar De La Hoya alighanem szívesen kihagyta volna ezt a fogást.