A boksz mindig is vonzotta a szurkolókat: történelmi nézőrekordok

Tom Cribb–Tom Molineaux
1811. szeptember 28., Thistleton Gap, Leicester

Becslések szerint 25 ezer szurkoló vonult ki, hogy megnézze a két nehézsúlyú bunyós közötti visszavágót. Az első meccset egy évvel korábban Cribb nyerte meg 55 perc alatt 39 menetben, míg ez alkalommal csak 20 perc és 11 menet kellett neki. A legyőzött Molineaux-ról annyit kell tudni, hogy a színes bőrű amerikai egykoron rabszolga volt. Hogy fogalmunk legyen, mit is jelentett akkoriban 25 ezer ember: 1809-ben a győri csatában Napóleon ellen a magyar nemesek ennyi főből álló hadsereget állítottak ki az 55 ezres túlerővel szemben. Sportnyelven fogalmazva: kikaptunk...

Tom Spring–Jack Langan
1824. január 7., Worcester

Ebben a nehézsúlyú párosításban – még mindig a csupasz öklű korszakban – kétszer csaptak össze a felek, és mindkétszer Spring nyert, ez alkalommal 2 óra 20 perc alatt, 75 menetben.

De ami érdekesebb, a hatalmas érdeklődés miatt ez volt az első bokszmeccs, amelyhez lelátót építettek. Megérte: mintegy 30 ezren verődtek össze. (Az utolsó nehézsúlyú címmérkőzést, amelyet csupasz ököllel vívtak, 1889-ben rendezték.)

Jack Dempsey–Georges Carpentier
1921. július 2., New Jersey

Ez volt az első olyan meccs, amelyen a belépőjegyekből egymillió dollárnál nagyobb összeg (1 789 238 dollár) folyt be. A nehézsúlyú Dempsey a 4. menetben kiütötte Carpentier-t, s megvédte a világbajnoki címét. Az összecsapást bizonyos Tex Rickard hozta tető alá, és zseniális reklámhadjárata eredményeként 80 183 néző volt jelen – a bevétel nemhogy meghaladta az 1 millió dollárt, de egyes források szerint ennek dupláját is elérte. Dempsey állítólag 300 ezer, a vesztes 200 ezer dollárt kapott, Rickard tehát nem volt szűkmarkú menedzser.

Jack Dempsey–Gene Tunney
1926. szeptember 23., Philadelphia

Tunney győzött tízmenetes mérkőzésen, de az igazsághoz tartozik, hogy a nagy meglepetésben az is szerepet játszott, hogy Jack Dempsey hároméves kihagyás után tért vissza a ringbe, s jó lábmunkájú ellenfele kipontozta.

A szemerkélő eső ellenére 120 757 fős közönség jött össze szabadtéren, ez egyben nézőrekord is. Ennél többen nem láttak helyszínen ökölvívó-mérkőzést.

Rocky Marciano–Archie Moore
1955. szeptember 21., New York

Marciano a 9. menetben kiütötte Moore-t, de az összecsapás a számok tekintetében több szempontból is nevezetes: Rocky 32 évesen, a találkozót követően, 49 győzelemmel a háta mögött – vereség nélkül – visszavonult.

Az Öreg mongúznak becézett Moore 39 esztendősen állt ki, 144 meccsből 120 győzelme volt. A két veterán a Yankee Stadionban csapott össze. Párharcukra 61 574 drukker volt kíváncsi, a bevétel pedig 950 ezer dollárra rúgott.


George Foreman–Muhammad Ali
1974. október 30., Kinshasa, Zaire

Rumble in Jungle. Ali ezúttal „csak” kihívó volt, és Foreman nagy esélyesként lépett ringbe, de a párás hőségben kifárasztotta őt Ali, aki szinte el sem mozdult el a kötelek mellől. Big George kimerült az ütésekben, a meccs második felére elvesztette az erejét. A 8. menetben Ali a kötélről indulva két ütéssel leterítette ellenfelét. A boksztörténet egyik nagy küzdelmét csak azért látták a helyszínen mindössze 30 ezren, mert több néző nem fért be a stadionba.



Muhammad Ali–Joe Frazier
1975. október 1., Manila

A Manilai thriller. A mérkőzésvezető Ali győzelmét kihirdetve a 14 menetben véget vetett a küzdelemnek, amely a boksztörténet egyik legnagyobb ütközete volt.

Ahogy a múlt század első felében Tex Rickard mozgatta a szálakat a meccsek szervezése terén, úgy a század utolsó negyedében bizonyos Don King bukkant fel a szorítók körül. Neki is köszönhető, hogy a Philippine Coliseumban ugyan „csupán” 28 ezer néző látta a bunyót, de televízión 650 millióan nézték az eseményt.

Leon Spinks–Muhammad Ali
1978. szeptember 15., New Orleans

Muhammad Ali már túl volt a fénykorán, de hatalmas akaraterővel újra és újra összeszedte magát. Első összecsapásuk alkalmával Spinks győzött, ám Ali be akarta bizonyítani, hogy másodszor is van visszatérés. Korábban azt tartották, hogy „never come back”, de Floyd Patterson bebizonyította, hogy van, és vissza lehet ülni a világbajnoki trónra.

Kétszer azonban még senki sem szerezte vissza a nehézsúlyú bajnoki címet. New Orleansban, ahol az 1892-es John L. Sullivan–James J. Corbett találkozó óta nem rendeztek nehézsúlyú vb-címmérkőzést, 63 ezer néző volt kíváncsi Ali győzelmére.

Larry Holmes–Gerry Cooney
1982. június 11., Las Vegas

Noha a Holmes diadalát hozó nehézsúlyú címmérkőzés is érdekes volt, a helyszín még inkább. A Las Vegas-i Caesars Palace autóparkolóját alakították át, és a ring mellett, illetve a felhúzott lelátókon 32 ezer néző követhette figyelemmel a mérkőzést. Las Vegas egyébként ezekben az időkben nőtte ki magát, mint a profi boksz egyik fellegvára. Ami a nézőszámot illeti, David Beckham amerikai csapatának, az LA Galaxynek otthont adó Carson (Los Angeles elővárosa) stadionjába nagyjából ennyi néző fér. Ezt pusztán azért említjük meg, mert Oscar De La Hoya bokszolt ebben a létesítményben – akárcsak a Caesars Palace-ben.

Joe Calzaghe–Mikkel Kessler
2007. november 3., Cardiff

A 2008-ban 46 győztes csatával a háta mögött veretlenül visszavonuló walesi legenda, Joe Calzaghe a Millennium Stadionban ezen a májusi napon 50 150 szurkolója előtt bokszolt, a tét a WBO, a WBA és WBC világbajnoki címe volt. Joe egyhangú pontozással győzött.