Nyelte a könnyeit, és szólt az orgona – Európa legjobbjaként sem kapott becenevet a magyar bokszoló

Felcsendült a magyar himnusz... Illetve dehogy, ez így, mondhatni, soványka, súlytalan szó, mert a 200 regiszteres, 15 133 sípból felépített grandiózus orgonából óriási hullámokban ömlöttek ki a hangok a hatalmas térben, és csaltak könnyet a szemébe. Nem sokkal korábban még a bemondó szájára szegeződött tekintete, izgatottan figyelte, mikor mozdul meg, vajon az ő nevét kezdi-e formálni az a száj. S úgy látta, vagy inkább érzékelte, igen, mintha Frigyest akarna mondani a két ajak, aztán csak kipattant:  „Sieger, nach Punkten, Frigyes, Ungarn!”     

Ott állt a világ egyik legkülönlegesebb, leginnovatívabb, 1913-ban átadott építményében, a wroclawi (németül, magyarul: breslaui, boroszlói) Centenáriumi Csarnokban (2006 óta a világörökség része), amelyben a földkerekség akkori legnagyobb orgonája eregette nemzeti himnuszunk hangjait. Nem csoda, hogy az 1942-es – háborús – ökölvívó Európa-bajnokságot a pehelysúlyúak között megnyerő Frigyes Dezső elérzékenyülve nyilatkozott a Nemzeti Sportnak:

 „Meleg hullám öntötte el egész testemet, olyan boldog voltam, hogy boldogságomban akár össze is estem volna. De felzengett az orgonán a Himnusz... A könny fojtogatott, nyeltem, egyre csak nyeltem a könnyeket, de határtalanul boldog voltam. Ez volt életem talán legboldogabb pillanata!”     

Csaknem napra pontosan nyolcvan éve, 1942. január 25-én csapott össze a döntőben a rendező város szülöttjével, a német Artur Büttnerrel. A finálé délelőttjén elment imádkozni a templomba, és persze a lelki ráhangolódás mellett a taktikát is megtervezte. Csakhogy megbukott a terve, miután – számításai ellenére – Büttner nem jött ütőtávolságba, valamint nem állva várta a támadásokat, hanem folyamatosan mozogva. S mert a hegy nem ment Mohamedhez, Mohamed ment a hegyhez – és Frigyes sikeresen meg is mászta a magaslatot, hogy aztán elolvadjon az eredményhirdetés alatt...

Akkor még nem sejthette, hogy a világháború után a nemzetközi szövetség (AIBA) nem hivatalossá nyilvánítja a wroclawi kontinenstornát, egyúttal törli az eredményeit. Vagyis a „legszebb stílusú magyar ökölvívó”   nem ebbéli elkeseredettségében hagyott fel szűk két hónap múltán, 28 évesen az amatőr versenyzéssel, hanem...

„Egy kicsit keserű is maradt a szám íze a csb után. Nem tudom miért, de sohasem voltam a közönség kedvence. Még becenevem sem volt sohasem. Úgy, mint a többieknek... Nekem nemcsak az ellenféllel, hanem a közön­ség ellenszenvével is harcolnom kellett. Legutóbb Boroszlóban Európa-bajnokságot nyertem. (...) Az életemet adtam volna a győzelemért. És sikerült. Sírtam, mint egy kisgyerek, amikor felcsendült a Himnusz. Boroszlóban... S most a csb-n csupa ellenszenv vett körül. A közönség az én kiütésemet kívánta s hiába győztem – azt hiszem megérdemelten –, mégis ellenem tüntetett. Hát, egy kicsit ezért is hagyom ott a szorítót...”   – mondta az 1928-ban már 15 évesen ifjúsági bajnokságot nyerő Frigyes.

Érdekes módon a korabeli magyar sajtóban (és később sem) lelhető fel, hogy pontosan mikor és milyen indokkal semmisítette meg a wroclawi Európa-bajnokság eredményeit a nemzetközi szövetség. A válasz ugyanakkor kézenfekvőnek tűnik. Az 1942 elejéig sikereket arató, a háború megnyerésében még okkal bízó náci Németország igyekezett átformálni a nemzetközi sportot, hogy ő vagy az iránta lojális országok irányíthassák. Német hatás alatt alakultak nemzetközi sportszervezetek, sőt Hitler a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra is tervezte rátenni a kezét. Ami az 1942-es boksz Eb-t illeti, a világháború akkori állása, így például az egyes országok megszállása miatt nem lehettek ott Wroclawban (Breslauként a német birodalom része volt) az angol, ír, skót, belga, lengyel, valamint a balti államokat képviselő bokszolók, míg a tengelyhatalmak, tehát Németország, Olaszország, Magyarország minden súlycsoportban két, vagyis összesen 16-16 versenyzőt indított.

A szurkáló harcmodort képviselő Frigyes addigra gazdag pályát futott be. Az 1934-es budapesti Eb-n is pityergett, de akkor bánatában, miután a német Otto Kästner legyőzte. Az 1936-os berlini olimpián erőnyerő volt az első fordulóban, majd dán és kanadai vetélytársát felülmúlva jutott az elődöntőbe, amelyben a későbbi aranyérmes argentin Oscar Casanovas megálljt parancsolt neki – a bronzmeccsen a német Josef Miner az első menetben egy jobbkezes ütéssel földre vitte, a másodikban is térdre került, és hiába igyekezett a harmadikban, lemaradt az éremről. Élete legnagyobb élményének nevezte az 1936. őszi amerikai utat, a tengerentúlon az olaszokból és magyarokból álló Európa-válogatott tagjaként bokszolt, a New York-Chicago vegyes elleni párharcban legyőzte a színes bőrű Bernie Millert. Orrtörés miatt a 1937-es milánói kontinensviadalon nem tudott elindulni, ugyanakkor nyert négy magyar bajnokságot, úgy, hogy az első diadalát követő három évben, 1935–1937-ig nagy riválisa, Szabó Gyula triplázott.

Ahogy említettük, a wroclawi Európa-bajnoki eredményeket utólag annullálták, miként a Centenáriumi Csarnok égig hatoló hangokat árasztó instrumentumát is eltávolították a második világháború után. Három részre szedték, a legnagyobb „darabjából” született meg a wroclawi székesegyház hatalmas hangszere, amely 150 regiszterével és 13 207 sípjával ma is Lengyelország legnagyobb orgonája – és amelyből 66 év múltán ismét előcsalogatták a magyar himnusz hangjait.

Merthogy Frigyes Dezső özvegye és fia, ifjabb Frigyes Dezső 2008-ban Amerikából Lengyelországba utazott, felkeresték a nagy tett színhelyét, a világörökség részét képező csodaépítményt, sőt mindenképpen hallani szerették volna az orgona hangját is, amely 1942 januárjában könnyekre fakasztotta a kemény öklű bokszolót. Beszéltek a székesegyház (itt imádkozott a finálé délelőttjén Frigyes Dezső) kántorával, aki nem ismerte a magyar himnusz dallamát, de miután a közeli szökőkútnál ifjabb Dezső eldúdolta neki, hallás után egy szalvétára felskiccelte a kottát – így a szakrális térben végül felcsendülhetett a dallam, amely 66 évvel korábban talán a Centenáriumi Csarnok vasbetonját is felpuhította.

 FRIGYES (Fritsch) Dezső     
Született:  1913. november 27., Budapest
Elhunyt:  1984. július 18., Cleveland
Sportága:  ökölvívás
Súlycsoportja:   pehelysúly (57 kg)
Klubjai versenyzőként:   Bp. Vasutas SC (1928–1935. január), BSzKRt (1935. február–1942), profi pályafutás (1942. július–1944), Előre SC (1946–1947)
Klubjai edzőként:   Előre SC (1948–1949), Győri Vasas ETO (1949–1956), válogatott (1943, 1954–1956 – szövetségi edző)
Legjobb eredményei:    olimpiai 4.   (1936), Eb-2.  (1934), 4x egyéni magyar bajnok   (1934, 1938, 1939, 1941), 2x csapatbajnok   (1933, 1942)
Megjegyzés: Frigyes Dezső 1942-ben megnyerte a wroclawi (háborús) Európa-bajnokságot, ám a világháború után a nemzetközi szövetség nem hivatalos kontinenstornának minősítette a viadalt. Győri edzősége alatt tanítványa, Szabó László félnehézsúlyban és nehézsúlyban két-két bajnoki címet szerzett, amit mestere külföldre távozása után még öt arannyal toldott meg.