A pecázó kapus, aki nagy lábon él - Interjú Hruby Tamással

Ne kapjon a szívéhez, ne lapozza át az elmúlt évek jegyzőkönyveit és ne essen mély depresszióba senki, ha esetleg nem ismerős számára Hruby Tamás neve. Ugyanakkor az is igaz, hogy a talán kevésbé nagy ismeretség ellenére szó szerint kiemelkedett a PLL mezőnyéből tavasszal. Az újoncként a harmadosztályban induló, és onnan kis híján feljutó Keverton dunaújvárosi kapusa bravúrosan védett debütáló szezonjában, amivel a 3. osztály álomcsapatába is helyet követelt magának, de az igazi feltűnést 216 centiméteres magasságával keltette. Interjúsorozatunk második alanya szintén kapus (a visszavonuló Legendával, Tóth Mátéval készült beszélgetést ITT olvashatjátok), de ez nem jelenti azt, hogy csak a hálóőrökre fókuszálok (bár meg kell hagyni, személyes érintettségemből fakadóan számomra különösen kedvesek), a következő hetekben ígérem, leszállok a kapusokról. Addig azonban Hruby Tamás értékeli a szezont, mesél múltról, terveiről és kedvenceiről, valamint azt is megtudjuk, a West End sem feneketlen kincsesbánya... Jó szórakozást kívánok!!!

Hogy kerültél a Pázmány Labdarúgó Ligába, és mit kell tudni a KEVERTonról?

A PLL-ről egy dunaújvárosi barátomtól hallottam, akit még januárban ismertem meg foci miatt, ő mondta nekem, hogy Ruff Peti, a KEVERTon csapatkapitánya, aki szintén dunaújvárosi, hívta őt egy ligába játszani, és hogy kéne egy kapus is, nincs-e kedvem védeni. Természetesen volt. Így kerültem ebbe a ligába, vicc az egészben, hogy a barátom, aki beszervezett, 2 fordulót kihagyott, így kikerült a csapatból. A KEVERTon több játékosa játszott már korábban együtt forrásaim szerint. Én, mint friss hús nem tudtam, hogy ki volt a mag, és ki jött velem együtt a csapathoz, nem is látszott volna, hisz a csapat nagyon összetartó, egységes játékot mutatott a bajnokságban, és a meccsek után a Bródy sörözőben.

Milyen tervekkel vágtatok neki a szezonnak?

Nem volt konkrét cél, csak játszani, amit tudunk. Aztán amikor sorra jöttek az eredmények, nyertük a meccseket, már nem tűnt elérhetetlennek a bajnoki cím, azért kezdtünk el küzdeni. A Celtic elleni győzelem az osztályozót jelentette, ezen a meccsen lélekjelenlétből ötösre vizsgáztunk, hiszen komoly hátrányból fordítottuk meg a meccset. Az osztályozó vége sajnos nem a terveink szerint alakult, pedig nagyon bíztunk a feljutásban.