Volt idő, amikor megutálta az úszást – Hosszú Katinka útja

– Vedd fel a szemüvegedet!

– Nem veszem!

– Te most viccelsz, ugye?

– Nem fogom felvenni, süt a nap, nem akarok úgy lebarnulni, hogy ott a szemüveg nyoma az arcomon.

– Újból kérdezem: te ugye most viccelsz?

– Nem, komolyan mondom.

– Edzőtáborban vagyunk, mindjárt itt a pekingi olimpia, és neked tényleg az a legfontosabb, hogyan barnulsz le?

– Nem veszem fel a szemüvegemet!

Kínkeserves rábeszélés, hosszas győzködés és némi kiabálás után csak felvette. De ami ott, abban a durbani edzőtáborban zajlott valamikor 2008 elején, mindent elmond arról, hogyan állt akkor az úszáshoz Hosszú Katinka. Merthogy ő szépen lebarnulni akart Dél-Afrikában. Frászt akart ő akkor már úszni! Utálta az egészet, elege volt abból is, hogy éveken keresztül csak azt hallotta, hogy „Ez a lány mennyire tehetséges!”, meg azt „Ebből a kislányból még olimpiai bajnok is lehet!”, a háta középére kívánta az uszodát, a napi több ezer méteres edzéseket – telítődött. Mindennel.

AMERIKAI ÁLOM

Hátat akart fordítani az egésznek.

Annyira persze nem volt nekikeseredve, hogy sutba dobjon mindent, amit addig elért, amiért addig dolgozott.

Hála Istennek – mondjuk ezt ma már, Katinka viszont mostanáig és különösen a 2008 és 2012 között eltelt időszakban megélt egyet s mást. Hullámhegyek és hullámvölgyek jellemezték az életét, no meg az, hogy az „Utálok úszni!” kijelentését már 2009 elején elfeledhette.

Elfeledtették vele az egyetemi úszótársak, az egyetemi versenyek, az amerikai élet, az amerikai mentalitás.

Merthogy Hosszú Katinka már ott, abban a dél-afrikai edzőtáborban tisztában volt azzal, hogy valahogy „letudja” a pekingi olimpiát – és aztán meg sem áll az Egyesült Államokig.

A Dél-kaliforniai Egyetemen kezdett el pszichológiát tanulni – meg úszni.

Az ottani edző, Dave Salo kifejezetten okos pedagógusként állt a magyar lányhoz, ennek volt köszönhető, hogy Hosszú néhány hónap elteltével ismét szeretett úszni, élvezte az egyetemi úszóversenyek hangulatát, képes volt újra küzdeni-szenvedni a medencében, az meg kifejezetten imponált neki, hogy Salo hamar mély vízbe lökte: előfordult, hogy egy-egy váltóban ő volt a befejező ember, egy-egy viadalon rajta múlott, hol végez az egyetemi úszócsapat. Katinka újra imádta a téthelyzetet, megküzdött a terhekkel – egyre inkább a csapat vezéregyéniségévé nőtte ki magát.

Azért ebben közrejátszott az is, hogy rögtön az első edzésen az egyes pályára osztotta be Dave Salo. Egy amerikai fiú mellé.

Ez a srác pedig nagyon hamar beleszeretett Hosszú mosolyába.

Katinka ezt viszonylag hamar észre is vette – ennél tovább azonban nemigen jutottak egy ideig, merthogy Kaliforniában kiderült: az angol érettségi nem biztos, hogy hosszabb társalgásokat is megenged…

„Randizol velem?“ – kérdezte tőle az amerikai fiú.

A jelenet aztán megismétlődött.

Majd még egyszer.

És még egyszer.

Katinkát egyre jobban érdekelte, mit kérdez a fiú – a fiú viszont ekkorra már kezdte azt hinni, hogy a magyar lányt nem érdekli, mit akar. Azért mosolyog olyan szépen, mert nem akarja megbántani azzal, hogy kikosarazza…

Aztán Katinka csak megkérdezte, mit is kérdez az az amerikai fiú. Nem magától az illetőtől – Katinka a szobatársához fordult, és amikor meghallotta és megértette, mire is vonatkozott a kérdés, repesett a szíve a boldogságtól.

Hiszen az a fiú bizony nagyon is tetszett neki!

A történetet innen már ismerjük: Hosszú Katinka és Shane Tusup érzelmei olyan komolyak voltak, hogy 2013 augusztusa óta immár férjként és feleségként élik a mindennapjaikat.

A nem mindennapi mindennapjaikat.

IGAZI TÜNDÉRMESE

Minden a londoni olimpián változott meg.

Hosszú Katinka „csak” negyedik lett 400 méter vegyesen a nyári játékokon. Egyszerűen képtelen volt uralni a finálét, nem tudott reagálni a vetélytársak iramváltásaira, és az az igazság, iszonyatosan összezavarta, hogy a kínai Je Si-ven annyira gyors. A kínai úszónő elképesztő tempója még az ugyanezen a távon a férfiak között aranyérmet szerző Ryan Lochte-t is megdöbbentette – nem véletlenül, hiszen gyorsabban úszta le az utolsó százat, mint Lochte…

Katinka meg kizökkent a saját ritmusából, és utólag bevallotta: már ott, a fináléban úszva elengedte a londoni érmet. Az aranyat nagyon hamar, de azzal, hogy csak a kínaira figyelt, csak azon kattogott az agya, mi is történik a medencében, még a dobogóról is lemaradt.

Hála Istennek – tesszük hozzá ismét a történethez. Most, a jelenben.

Akkor nagy volt a keserűség, a csalódottság, és néhány percig újra felerősödtek Katinkában a korábbi érzések: „Én nem akarom már ezt! Én befejezem!”

A csudákat fejezte be!

Akkor kezdte csak el igazán!

Leginkább az amerikai fiúnak köszönhetően.

Shane Tusup egy sérülés miatt feladni kényszerült úszópályafutását, így Dave Salo mellett tüsténkedve sok mindent ellesett a mestertől – Salo és Katinka kapcsolata ekkorra már úgyis teljesen kifulladt, az edző az amerikai tanítványaira figyelt inkább, Katinka meg már egyáltalán nem bízott a trénerben.

Tusup viszont tettre kész volt – tele becsvággyal, ötletekkel.

Önbizalma, lelkesedése magával ragadta Hosszút is, az meg, hogy kedvese Magyarországon képzelte el a folytatást, tovább fokozta jókedvét.

„A legjobb dolog, ami velem történhetett, hogy a londoni olimpián negyedik lettem négyszáz vegyesen!” – született meg akkor az azóta jó néhányszor megismételt mondat.

És valóban.

Ami ugyanis ezek után következett, olyan, mint egy tündérmese.

Vérrel-verítékkel, kemény munkával, lemondásokkal íródott ugyan, a valóságban játszódik, de – tündérmese!

Ehhez kétség sem fér.

Dave Salóval ugyan Katinka nyert a 2009-es római világbajnokságon egy arany- (400 vegyes) és két bronzérmet (200 vegyes, 200 pillangó), és még a 2010-es, margitszigeti kontinensviadalon is brillírozott (3 arany, 1 ezüst), utána viszont megtört valami. És hiába mondták a hazai a szakemberek, hogy jöjjön vissza Magyarországra, mert egy amerikai edző nem fogja normálisan felkészíteni az olimpiára a sajátjai ellenfeleként, Hosszú nem hallgatott senkire, csak a megérzéseire.

Azok meg azt súgták: rendben lesz minden.

Nem lett.

Vagy mégis?

Ma már örülünk a történéseknek, akkor Hosszú egyértelműen kudarcként fogta fel a londoni szereplést.

Ma már ő is másként lát mindent – onnantól más tintával íródott tovább egy nagyszerű pályafutás.

Onnantól íródott csak igazán!

VILÁGCSÚCSOKAT DÖNTÖGETVE

– Menjen már arrébb, és leginkább: itt ne ugráljon!

– Miért ne?

– Mert ez a lelátó…

– És itt nem lehet szurkolni?

– De, lehet…

– Akkor maradhatok?

– Fiatalember, ne olyan vehemensen! Úristen, beszakadt a padló! Most már tényleg menjen arrébb!

A fiatalember meg arrébb ment. És ugrált tovább.

Hogyne ugrált volna, hiszen a felesége (és a tanítványa) éppen a medencében úszott – úton volt harmadik világbajnoki címe felé. Az elsőt ugye Dave Salónak köszönheti Hosszú Katinka, ez a másik kettő már a nagy duó, a Shane Tusup, Hosszú Katinka páros érdeme!

A barcelonai elsőt, a 200 vegyes győzelmét akkorra már feldolgozta valamelyest a lelátón ugráló fiatalember, ám a 400 vegyes aranyérméért még éppen küzdött Hosszú!

Shane Tusup meg show-t csinált a lelátón! A kamerák egy része nem is a vízben történteket vette, hanem az amerikai srácra figyelt, aki nemcsak ugrált, hanem csapkodott és iszonyatos hangerővel kiabált.

Üvöltött. Közben meg megjelentek az első könnycseppek a szemében.

Katinka beért a célba. Elsőként, naná, hogy elsőként – az első dolga pedig az volt, hogy megkeresse szemével a férjét a lelátón. Ökölbe szorult a kéz – a lelátón és a medencében is.

A padlót még javították a barcelonai uszoda lelátóján, Shane Tusup viszont ezzel nem foglalkozott, rohant a feleségéhez: átugrott a vegyes zóna két oldalát elválasztó palánkon, és a magasba emelte a világbajnokot.

Az akkor már háromszoros világbajnokot.

„Úristen, tényleg beszakadt alattad a padló a lelátón? El sem hiszem…!” – mondta a férjének.

Mi meg azt nem hittük el, amit láttunk!

És a java még ezután jött!

Hogy két évvel később, a kazanyi világbajnokságon Hosszú megvédte mindkét címét, tulajdonképpen már fel sem tűnt – papírforma volt. Mondjuk, azt azért érvényesíteni is kell…

Az elsőt, a 200 vegyest világcsúccsal (2:06.12) sikerült!

„Nekem a világcsúcs többet jelent, mint az olimpiai aranyérem. Mert azt mutatja, nemcsak a legjobb vagyok abban a számban, hanem azt is jelzi, még soha senki sem úszott nálam gyorsabban” – jelentette ki a kazanyi vegyes zónában Hosszú. Persze csak azután, hogy jól kisírta magát – az ötvenes medencében elért világrekord volt ugyanis álmai netovábbja.

Rövid pályán többször átélte már az érzést, Rióba pedig úgy utazott ki, hogy a 25-ös és az 50-es medencében rendezett vegyesúszó-számok közül négyben övé a világrekord! Már csak a nagymedencés 400 vegyes világcsúcsa hiányzott – egészen vasárnap hajnalig…

TELJESÜLT A GYEREKKORI ÁLOM

Hosszú Katinka a 200 és 400 vegyes egyértelmű esélyeseként érkezett a riói olimpiára. Az elmúlt négy évben rengeteget versenyzett, megtapasztalt sok mindent, sőt, valójában nincs olyan, amit nem. Ez volt ugyanis az egyik cél – az, hogy bármi váratlan történik Rióban, ne zökkentse őt ki. Hosszú versenyzett betegen, volt, hogy hányt két versenyszám között, úszott egy nap minden számban egy-egy viadalon, variálta a programját, vállalt megméretést több időzóna átrepülése után majdhogynem egyből, és a nagy világversenyeket leszámítva szinte nem akadt olyan viadal, amelyen ne edzett volna a délelőtti előfutamok és a délutáni döntők között.

Mindenre felkészült tehát.

Hála annak, hogy „csak” negyedik lett 400 vegyesen a londoni olimpián.

Nyilvánvaló volt, hogy Rióban ennél sokkal többet szeretne.

Az első célját az első napon el is érte – fő számában, 400 vegyesen elképesztő világcsúccsal győzött.

Ezzel egyszersmind valóra váltotta gyerekkori álmát, amelyet valamikor a kétezres évek elején a tévékamerának fogalmazott meg: „Olimpiai bajnok akarok lenni!”

#HUN swimmer Katinka Hosszú broke the world record in the 400 women's swimming IM & won gold!#Olympics #Rio2016 pic.twitter.com/BVdXDEi8Bz

— Def Pen Sports (@DefPenSports) 2016. augusztus 7.