Véget ért a döntetlensorozat!

Végre megszakadt az a bosszantó döntetlensorozat, ami hónapok óta keserítette a Roma szurkolók életét. Csak az a baj, hogy nem úgy, ahogyan mi képzeltük: Roma-Sampdoria 0-2 és tényleg nincs minek örülni.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy most teljesedett ki az a negatív játék, amit hónapok óta láttunk a csapattól. A vérszegény, súlytalan támadójátékunk most végre megbosszulta magát, a lehető legrosszabb módon.

A legszomorúbb az egészben, hogy egy olyan meccsen kaptunk ki, ahol az első félidőben, legalábbis az elmúlt hónapokhoz képest, valamivel jobban játszottunk és sikerült kialakítani egy pár gólhelyzetet. De inkább ne csapjuk be magunkat és legyünk realisták, a döntetlenhullámunk eddigi ellenfeleinek a többsége gyenge volt, vagy elég rossz formában játszott velünk. Most kifogtunk egy feltörekvőben lévő, fegyelmezett Sampdoriát és megtörtént a baj, még akkor is, ha szerény, cseppet sem mérvadó véleményem szerint, ezúttal talán többet érdemeltünk volna.

De térjünk rá konkrétan a mérkőzésre, így álltak fel a csapatok:

ROMA (4-3-3):De Sanctis; Torosidis (72' Ljajic), Yanga-Mbiwa, Astori, Cholevas; Pjanic, Keita, Florenzi: Gervinho, Totti (63' Verde), Iturbe (67' Doumbia).

SAMPDORIA (4-3-3):Viviano; De Silvestri, Silvestre, Romagnoli, Regini; Obiang (63' Duncan), Palombo, Soriano; Eto'o,Okaka (75' Muriel), Eder (90' 2 Wszolek).

A meccs úgy kezdődött, hogy Totti meglepetésre mégis tudta vállalni a játékot és bekerült a kezdőbe. Garcia, DDR és Nainggolan hiánya miatt, átrakta a középpályára Florenzit, pedig mindenki arra számított, hogy Paredes fog kezdeni.

Az elején talán a Sampdoria kezdett jobban, de a Roma lassan magára talált és egy idő után átvette a játék irányítását Gervinho futásaival és Torosidis megindulásaival a szélen. A Roma többnyire jobboldalt veszélyeztetett, ahol Etoonak kellett volna segítenie a védelmet. Pjanic-é volt az első kapura lövés a 12-ik percben. Keita szerzett egy lesgólt is a 18-ik percben, Florenzi szabadrúgása után, de a bíró teljesen jogosan nem adta meg.

A 28-ik percben Gervinho és Iturbe körbecselezték a Sampdoria védelmét, végül Totti lőtte el a labdát, de Viviano jól védett. Aztán Regini pillanatai jöttek, a 41-ik percben először röviden adta haza a labdát és Vivianonak kellett mentenie az érkező Gervinho elől, majd a 44-ik percben majdnem szerzett egy öngólt. A félidő vége előtt Gervinho került helyzetbe Totti jó passza után, de Viviano megint jól védett.

A második félidő úgy kezdődött, hogy Totti majdnem szerzett egy gólt, de ahogy teltek a percek a Roma egyre gyengébb lett, kiesett a ritmusból, elvesztette az egyensúlyát. Aztán a 60-ik percben Etoo szétzilálta a Roma védelmét, megverte Iturbét és Pjanicot, majd betette a labdát a római tizenhatos közepén dulakodó játékosok tömegébe, a labdába beleért Romagnoli is, csak, hogy ne hiányozzon a volt romanista lába nyoma se és De Silvestri megszerezte a Sampdoria vezető gólját. Javítsatok ki ha tévedek, de azt hiszem, hogy ez volt a Sampdoria első, többé-kevésbé értelmes támadása.

Garcia megpróbált belenyúlni a meccsbe és becserélte Verdét, Doumbiát és végül Ljajicot, a Roma megpróbált támadni. De ez avval is járt, hogy hátul megnőtt az üres terület a Sampdoria számára és jöhettek a genovaiak kontrái. Először Eder fölé lőtt, majd Muriel először lőtt egy kapufát, de a labda visszapattant a pályára, páran beleértek, majd visszakerült Murielhez, aki ezúttal eltalálta a kaput és eldöntötte a meccset.

A 81-ik percben egy Roma szögletnél a bíró adott egy sárgalapot Keitának, aki látványosan megtapsolta és egyből megkapta a második sárgalapját is, ezzel végleg megpecsételődött a Roma sorsa, nem mintha a kiállítás előtt lett volna reális esély a kiegyenlítésre. Jó lett volna, ha valaki elmagyarázza Keitának, hogy a Rómában ez nem fér bele, ha már arra volt idő, hogy kapitányt csináljanak belőle. Ez a kiállítás azért is "nagyon jó", mert Pjanic is kisárgult a következő meccsről. Végül Palombo még mentett egyet Astori próbálkozásánál és véget is ért a meccs.

A mai meccsen megint az öreg Totti volt a legjobb játékosunk, talán az egyetlen aki igazán dicséretet érdemel és azt hiszem, hogy ez minősíti az egész klubot.

Röviden összefoglalva ez egy olyan meccs volt, amin megint láttuk a semmit, amit a csapatunk támadósora hónapok óta képvisel. Itt a klubnak muszáj lenne hallatnia a hangját, különben sehova sem fogunk menni. A kérdés csak az, hogy ki fog berontani az öltözőbe és ordibálni a játékosokkal? Eljön Pallotta Bostonból? Esetleg megint magával hozza Mia Hammet is? Vagy szerveznek egy videokonferenciát? Csak azért lenne fontos, mert Baldissoni és Sabatini eddig is ott voltak és látjuk, hogy mennyit ér a jelenlétük.

Ja és közben érik Garcia mester távozása, a meccs után tett egy nyilatkozatot, ami kísértetiesen emlékeztet a "néhai" Luis Enrique egyik régi megnyilvánulására a sokadik elveszített meccse után: "Nem leszek a klub terhére. Majd a szezon végén számolunk". Kár.