Egy világbajnokot ennyire nem szoktak megverni tizenkét menetben. Sőt, majdnem csak tizenegy lett belőle, az utolsó előtti felvonás végén ugyanis Madár valami csodás finist mutatott be, és ha van még néhány másodperc, González talán a padlón fejezi be. Nem ott fejezte be, meglehet, azért, hogy tizenkétszer három percig tartson a varázslat.

Erdei Zsolt címmérkőzése Hamburgból és Budapestről is sokakat vonzott Karlsruhéba. A csarnok környékén, a büfében és a lelátón senki sem kapta fel a fejét a magyar szóra, mert annyi volt belőle.

Három évvel ezelőtt Kovács István lett az első világbajnokunk, más kérdés, hogy csak fél évre. Akkor úgy tűnt, hogy totális átrendeződés küszöbén áll a magyar sport. Azóta sem tart előrébb.

Kokó az eredeti terveinek megfelelően a ring közelében maradt, és a WBO supervisoraként elkezdett emelkedni a ranglétrán. Első önálló feladataként Erdei Zsolt és Jim Murray WBO-interkontinentális bajnoki címmérkőzésén működött közre, majd jöttek a további "kisvilágbajnoki" ütközetek.

Bár debreceni versenyző nem verekedte be magát a Bocskai István-emlékverseny döntőjébe, a mini-világbajnokságnak is beillő viadal fináléján mintegy kétezren voltak.

Arra persze ne vegyünk mérget, hogy Madár ma este megveri Julio César Gonzálezt, de& Szóval, legyünk tisztában azzal, amit kissé méltatlanul alig-alig tud ez a minden jót gyanakodva fogadó és minden negatívumot azonnal lelkesen felnagyító ország: Erdei Zsolt ragyogó ökölvívó.

A bevonulózene alighanem téved. Hiszen nem igaz, hogy Erdei Zsoltnak semmi más nem kell, mint hogy a Hold ragyogjon, na meg a Nap az égen, kifejezetten szeretné ő a WBO félnehézsúlyú világbajnoki címét is.

Az Universum vezetői Erdei Zsolt mellett még egy címmérkőzést vívó ökölvívójukért szoríthatnak, Regina Halmich ugyanis ismét kockára teszi a WIBF légsúlyú világbajnoki övét.

Magyar szempontból  mondhatni  a papírforma szerint alakultak a péntek délutáni elődöntők a Bocskai István nemzetközi emlékversenyen. Előzőleg a Főnix-csarnokban mintegy másfél méterrel arrébb helyezték a ringet. Hogy miért volt erre szükség?

Délután két órakor kezdődött és kis híján az éjszakába nyúlt a Bocskai-emlékverseny második napi eseménysorozata. A nemzetközi viadalon 36 pár lépett volna szorítóba, de négyen  az ellenfelek sérülése, illetve betegsége miatt  mérkőzés nélkül juthattak tovább.