Kovács István a Magyar Ökölvívó-szakszövetség elnöke. Magától értetődő, vagy volt némi kétség a végeredményt illetően?
Abból, hogy riválisomra, Kassai Lászlóra végül nem is lehetett szavazni, már látszik, milyen borzalmas állapotban van az alapszabályunk – mondta megválasztása után Kovács István. – Hiszen két jelöltből elég egyértelmű volt, hogy csak az egyikünk kaphatja meg a szükséges ötven százalékot. Így viszont nem is lett a végén választás, ezen is dolgoznunk kell, hogy a jövőben az egész procedúra sokkalta demokratikusabb legyen. De azt hiszem, a magyar ökölvívás családjának az akaratát így is egyértelműen megmutatták a számok.
Honnan jött éppen most az elgondolás, hogy belevág, és pályázik az elnöki posztra?
Nagyon sokszor felvetődött már, hogy lehetnék elnök, és bevallom, volt olyan időszaka az életemnek, amikor én is így gondoltam. De olyan is, amikor nem, mert ezzel a közeggel nem akarok foglalkozni, mert akkoriban egyszerűen nem értették, hogy mik az én elképzeléseim. Aztán az elmúlt néhány évben láttam, hogy a sportág egyre nyitottabb a gondolataimra, és egyre inkább szeretné, hogy segítsek. Én pedig tényleg nagy örömmel mondtam igent, ráadásul olyan elnökségi tagokat sikerült egy csapatba szerveznem, a teljesség igénye nélkül Varga Lajost, Bolla Szilárdot, Fischer Józsefet, Turbucz Gábort vagy Mádi Tamást, akikkel nagy öröm lesz együtt talpra állítani a magyar ökölvívást. Ugyanakkor kőkemény meló is, de hiszem, hogy hamarosan már lesznek látható jelek a gazdálkodás átláthatóságát, a szakmai döntéseket, no meg a magyar ökölvívás jövőjét hosszú távon meghatározó folyamatként az új világszövetséghez csatlakozást illetően is. Jövőre százéves a szövetség, 2026-ben pedig Papp László születésének lesz a századik évfordulója, lesz tennivalónk bőven.
Teljes béke és konszenzus a magyar bunyóban viszont aligha, de mennyire érzi nehéznek lecsillapítani az örökös, ma is érzékelhető ellentéteket?
Kassai úr a végén sportszerűen gratulált, és az elnökségi tagságra is visszavonta a jelölését, amit nem igazán értettem, dacára annak, hogy az utóbbi napokban azért ki voltam téve a részéről nemtelen támadásoknak. A közgyűlés úgy döntött, ennek a feladatnak a megoldására én és a munkatársaim a legalkalmasabbak, de mindenkire számítunk, az általános támogatást élvező Varga Lajos például az árkok betemetésének lesz az egyik garanciája.
Egy alapszabályt módosítani kívánó, végül napirendre sem kerülő javaslat szerint az elnök csak fizetség nélkül végezhette volna a munkáját. Erről mi a véleménye?
Nem miattam történt így, ugyanakkor nem is értek vele egyet. Ráadásul éppen azok kezdeményezték, akik miatt néhány éve az ellenkezője bekerült az alapszabályba… Be kell látni, hogy a mai magyar sportban ez egy főállású munka, rengeteg idővel, energiával, és nem is várja el senki, hogy ezt tiszteletdíj nélkül csináljam. De nem a pénz az elsődleges, ha az lenne, maradtam volna Svájcban az IBA főtitkára. Úgy fogom fel, hogy ez egy roppant populáris kampánystratégiai elem volt, azt pedig ép ésszel senki sem gondolhatja, hogy ha valaki felelősséget visel és számon akarjuk kérni rajta a tevékenységét, azért cserébe társadalmi munkát kérhetünk.
Nem lényegtelen kérdés: a WBO, a hivatásos Bokszvilágszervezet európai elnökeként miként harmonizálható a munkája a MÖSZ élén betöltött pozícióval?
Szerintem tökéletesen kiegészíti egymást a kettő. A WBO-nál a feladatköröm nagy részét én osztom be, ott olyan támogatottságom van, hogy szólhatok, a közeljövőben személyesen ne nagyon számítsanak rám, mert Magyarországon van tennivalóm. Ezzel nem lesz baj, az már egy bejáratott munka, sok újdonságot nem tartogat. Ellenben idehaza mostantól csupa újdonsággal találkozom, eleve amikor hétfőn bemegyünk a MÖSZ-be, akkor derül ki, hogy van-e pénz a kasszában, mit és hogyan tudunk tervezni, a ránk váró munka nem egy prosperáló cég átvétele lesz, és erre a kollégáim figyelmét már jó előre felhívtam. De remélem, nem kell mindenre rácsodálkoznunk, és például a néhány hét múlva esedékes országos bajnokság is rendesen elő van készítve…