Dübörgő Zidane-kultusz, brazil „csodatinik”– helyzetjelentés Madridból

Madridban jól megférnek egymás mellett a három nagy klub termékei (Fotók: Farkas Máté)

Real Madrid, Barcelona, Atletico Madrid: furcsa, de jól megférnek egymás mellett

Ahogy azt már a római helyszíni jelentésünkben is írtuk, a nagy európai városokban egyre jellemzőbb az a trend, hogy a turisták igényeire szabott kínálat felülírja a szurkolói rivalizálást. Mint Rómában az olasz csapatok esetében, Madrid belvárosában is megszokott látvány az egymás mellett kiállított Real-, Atlético- és Barcelona-zászló, sőt, az éttermekkel és szuvenírboltokkal telezsúfolt utcákban a Sergio Ramos- és Hazard-mezek mellett kötelező kellék Lionel Messi dressze is. Mindezt talán tetőzi, hogy néhány boltban Cristiano Ronaldo új, zebracsíkos szerelése is kapható, ami bár elsősorban a turistáknak szól, azért azt is jelzi, hogy a portugált igencsak tisztelik a városban.

A szürreális kirakatokért persze nem a klub felelős, ezek az üzletek a helyiek által üzemeltetett vállalkozások. A „sufnituning” persze sokszor megmosolyogtató megoldásokhoz vezet. Mivel az átigazolási piac történéseit gyakran felülírják a készletgazdálkodási szempontok, Antoine Griezmann „matracos” meze még mindig rengeteg helyen kapható, és Marcos Llorrente vagy Keylor Navas realos autogramkártyája sem került le a kínálatból. A spórolásra épített helyi üzletpolitika ugyanakkor felveti a kérdést: kire céloznak ezekkel a termékekkel, és ki az, aki akár még hónapokkal a játékos klubváltása után is megveszi ezeket az árucikkeket?

Hivatalos Real Madrid shop: profi, mint a plázában

A mérkőzés előtti napokban ellátogattunk a csapat Bernabéuban található márkaboltjába is. A klub és a hivatalos mezbeszállító által kötött megállapodás értelmében ezt a bizniszt a német cég vezeti, így nem meglepetés, hogy az elrendezés patikamérlegen ki van számolva, és az ember inkább egy profi plázaüzletben érzi magát, semmint egy szurkolói szentélyben – egyből kiderül, hogy itt az értékesítés az elsődleges szempont, aki a madridizmus érzését kívánja jobban átélni, az inkább regisztráljon a stadiontúrára.

A földszintre belépve a biztonsági őrök száma tűnik fel először, minden emeleten három-négy, fekete öltönybe öltözött elegáns „szekus” figyeli a rendet még akkor is, ha épp nem a meccsnapon térünk be a boltba. A biztonsági személyzet reprezentáltságát az árakat látva egyből meg lehet érteni: egy átlagos, név nélküli replika mezért 90 eurót, egy adott játékos nevével ellátott verzióért 105, míg a legmagasabb árkategóriájú trikóért (elvileg ezt a légáteresztő anyagot hordják magukon a játékosok is) 137 eurót kérnek most el. A bolt legkülönlegesebb része az alagsor: itt tényleg a keret minden egyes tagjának mezét megtaláljuk Areolától kezdve Rodrygón át Lucas Vázquezig. Ez a kulcstartókra is érvényes, a csapatcímer és a stadion mellett szinte az összes játékosból készített verziót is lehet választani. Az alagsorban demokrácia van, mezszám szerinti a rendező elv, de jól látszik, hogy az az igazi sztár, aki felkerül a földszintre: itt jelenleg kiemelten Sergio Ramos, Modric és Hazard szerepel, mellettük pedig Marcelo, Courtois, Benzema, Kroos, Bale és Casemiro kapott helyet. Fontos még kiemelni a Zidane-kultuszt is: a klublegenda által aláírt mez és az általa hordott cipő ki van állítva az emeleten, valamint a mester nevével ellátott új, erre a szezonra kiadott dresszek is kaphatók.

„Rangadók közt”: megfizethető jegyárak, kedélyesen szelfiző szurkolók

Az Osasuna elleni mérkőzés egy különösen feszített program közepére került, a Sevilla ellen győzelemmel megvívott idegenbeli találkozó után, de még az Atlético elleni városi derbi előtt rendezték meg. Szurkolói szempontból nézve ugyanakkor mégiscsak egy otthoni meccsről van szó, ahol a Real toronymagas favoritként léphet pályára. Az elmúlt idényben viszont sokszor ezek az összecsapások sikerültek igencsak szenvedősre, hiszen hazai pályán szokatlanul sok, öt vereséggel zártak Ramosék. Biztosra menni tehát most sem lehet, de legalább a jegyárak tükrözik a kevésbé neves ellenfél jöttét: a negyedik emeletre már 30 eurótól lehetett belépőt váltani, a pálya mellé 110, a legjobb helynek számító tribünre 130 euróba került egy tikett.

A stadion környéke már a meccs előtt egy órával kezdett megtelni, a kezdő sípszó közeledtével pedig csak fokozódott a nyüzsgés. A kinti árusoknál a mérkőzésre szóló sálak jelentették a legkelendőbb portékát, de a tavalyi, „leakciózott” mezgarnitúra is jól fogy: nem csoda, hiszen a két mez együttesen 25 euróba kerül, ami az új szettek áraihoz képest igencsak jutányos ajánlat. Az aréna közelében a legváltozatosabb megoldásokat láthattuk: felvonult Ramos, Benzema és Modric elmúlt öt évben hordott trikójának szinte mindegyik fajtája, mellettük pedig itt volt például Cannavaro és a brazil Ronaldo egy fanatikusa is. A nem reprezentatív, rögtönzött kutatást ugyanakkor mégis a „Fenomén” portugál kollégája nyerte meg, rengetegen érkeztek Cristiano Ronaldo hetes szerelésében.

A stadion átépítési munkálatai miatt igazából mindössze két-három olyan fotópont áll rendelkezésre, ahol elkészülhetnek az elmaradhatatlan szelfik. Ez pedig nem várt üzleti lehetőséget tartogat a szurkolók szórakoztatására kivezényelt Real-mezes Disney-„kabaláknak”: vigyázat, az egészen furcsán festő, Sergio Ramos-trikóba öltözött Miki egér, vagy a szurkolókkal pacsizó és ölelkező Elmo is saját zsebre dolgozik, a közös fotó után mindkettőnek pár eurós borravalót kell adni.

Real-szurkolók: edzőkérdés van, de időt kell adni Zidane-nak

A mérkőzés előtti hangulatot illetően tehát a hangos vonulás helyett kedélyesen beszélgető, vidám társaságokat lehetett felfedezni. A Bernabéu környékén található bárok megteltek, a VIP-szektor mellett helyi hírességekkel is fotókat készítettek még az Osasuna-szimpatizánsok is. Tévhit ugyanakkor az, hogy a Real hazai meccseire már többnyire külföldiek, és legfőképpen ázsiaiak járnak. A nézők többsége továbbra is spanyol, de mivel Spanyolország az egyik leglátogatottabb turisztikai helyszín, a csapat pedig az egyik legnépszerűbb klub a világon, természetesen több ezer ember érkezik külföldről is. Emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a város földrajzi fekvése miatt (Madrid szinte az ország közepén van) bármelyik spanyol városból elérhető, így sokan jönnek „vidékről” is a hazai összecsapásokra.

Ebbe a csoportba tartozik Jorge is, aki Sevilla mellől látogatott el a találkozóra, és a közös metrós utazásunk közben szívesen beszélt nekünk kedvenc csapatáról. Jorge elmondta, a három Bajnokok Ligája-siker után természetes, hogy van egy nagyobb visszaesés az eredményeket illetően. Zidane visszatérésének nagyon örült, és Hazard-ban is bízik, úgy gondolja, nemsokára a csapat húzóemberévé fog válni a belga támadó. Az elnökkel sem kritikus, szerinte az elmúlt évek eredményei őt igazolták, Florentino Pérez maga egy „intézmény”, és visszavonulása után olyan tisztelettel fognak róla beszélni, mint Santiago Bernabéuról. Az egyetlen kritikát a csapat fizikai állapotával kapcsolatosan fogalmazta meg: szerinte a sikerekben döntő szerepet játszott a formaidőzítés, és hogy a legfontosabb meccseket sokkal jobban bírták erővel, mint a szezon végére általában elfáradó ellenfelek.

Jorgéval szemben Carlos tősgyökeres madridi lakos, bérletesként a legtöbb mérkőzésen ott van. Ő már kevésbé festett ilyen kedvező képet a klub jelenlegi helyzetéről. Megemlítette az átigazolási szezonban elkövetett hibákat, várta, hogy Bale és James eladása után újabb húzóembereket szerződtet a klub. Szerinte ugyanis a legnagyobb probléma az, hogy nem elég éhes az együttes a sikerre. A csapatot győztesek alkotják, de több friss erő kellett volna. Zidane így most „abból főz, amije van”, ám nincs túl sok variációs lehetősége. Ráadásul nincs csapatépítési tapasztalata, hiszen a legjobbakkal dolgozhatott, a csúcson lévő játékosokból hozta ki a legtöbbet, és nem kellett nevelnie, kész sztárokat kapott a célok eléréséhez. Ez most másként van, sőt, a sztárok közül több olyan is akad, aki már önmagához képest is kevesebb munkát tesz bele a közösbe. Ha Zidane képes lesz ezt megváltoztatni, és újra mindenkit kiemelten motiválttá tenni, jöhetnek a sikerek – viszont az eddig látottak alapján ebben most kételkedik.

A harmadik megszólított interjúalany a feleségével Los Angelesből érkező Brian volt, aki tizenöt éve cserediákként szeretett bele a „galaktikusok” játékába. Hihetetlennek gondolja, hogy az akkor kedvenc játékosaként ünnepelt Zidane-t most edzőként láthatja viszont a pályán. A gárda szerinte is kemény időszakon megy át, és úgy gondolja, hogy a francia mesteren a saját korábbi eredményessége miatt is extra nyomás van. A szurkolók többsége újabb BL-győzelmeket vár el tőle, de ezt lehetetlen lesz megismételni, és most elsősorban a csapatépítésre kellene figyelni. Tudja, hogy edzőkérdés van, azonban szerinte csakis Zidane képes arra, hogy visszavezesse a Realt a győztesek útjára. A kérdés szerinte csupán az, hogy ehhez megkapja-e a szükséges időt.

A stadionba való belépést követően már a kezdő tizenegy is tanulmányozásra érdemes volt, hiszen Zidane majdnem az összes alapembert pihentette ezúttal. Bekerült viszont Luka Jovics és Vinícius Júnior is, a védelemben pedig Militao, Odriozola, illetve Nacho balhátvédként való szerepeltetése is érdekességeket tartogatott, csakúgy, mint Areola kezdőbe nevezése. A legnagyobb sztároknak (Ramoson kívül) a publikum most csak a meccs előtt tapsolhatott: a hétfői FIFA-gálán a FIFPro Év csapatába bekerült Marcelo, Hazard és Modric sem lépett aznap pályára. A Real himnuszával kísért bevonulásnál persze mindenkit megtapsoltak, a hangulatra pedig nem lehetett panasz, az első percektől kezdve énekelt és buzdított a kapu mögötti ultracsoport.

Ami az Osasuna-drukkereket illeti: körülbelül száz, pirosba öltözött szimpatizáns ült az egyik felső sarokban, így szervezett vendégszurkolásról nem nagyon lehetett beszélni. Az első tizenöt percben inkább várakozó álláspontban kezdtek a felek, a labdajáratás volt jellemző mindkét oldalon – a 18. percben aztán Luka Jovics került óriási ziccerbe, kihagyta. A közönség mindenesetre megtapsolta, úgy tűnik, még vele szemben is él a türelem. A 20. perctől kezdve érezhetően fokozta a nyomást a Real, az egyik Osasuna-játékos ápolásánál Ramos, Militao és Casemiro is kiment frissíteni, miközben taktikai utasítást kaptak Zidane-tól. A mester feltűnően együtt élt a játékkal, folyamatosan a technikai zónát elhagyva magyarázott a csapatnak, közvetlenül az oldalvonal mellől. Neki, úgy látszik, ezt is szabad: a játékvezetők közül senki sem intette rendre, a tekintélye ebben az esetben is működik. A 28. percben aztán kihívta magához az oldalvonal mellé Odriozolát is, akitől ennek köszönhetően a félidő végéig több elfutást is láthattunk a jobboldalon, a helyére pedig folyamatosan Lucas zárt vissza.

Habár az általuk bejátszott jobboldal volt sokkal aktívabb, a gólt az addig csak a bosszantó labdavesztéseivel jelentkező Vinícius Júnior lőtte: fantasztikusan tekert a hosszú sarokba, a találata után pedig elérzékenyült, a közönség nagy része felállva tapsolta az ifjú tehetséget. A góljától pedig mintha szárnyakat kapott volna: mert cselezni, jó megoldásai voltak, egy mellre vételnél pedig „magához ragasztotta” a labdát, amit a publikum ismét tapssal és jó értelemben vett felhördüléssel jutalmazott.

Ami Jovicsnak három ziccerből sem ment, Rodrygo egy perc alatt megoldotta

A második félidőben Jovics a harmadik ziccerét már gólra váltotta, ő is megtörte végre a jeget, de a bíró közbeszólt, következett a VAR-check. A magyar–szlovákon is közreműködő Mateu Lahoz heves bólogatással és feltartott karral mutatta a reklamáló futballistáknak, hogy türelem, éppen vizsgálják az esetet. A közönségnek körülbelül húsz másodperc alatt esett le, hogy Jovics gólja nem érvényes, ekkor hangos füttykoncert vette kezdetét. A Bernabéuban kihelyezett két kivetítő egyike sem jelezte, hogy éppen tart a vizsgálat, csak a késleltetett középkezdésből és Lahoz viselkedéséből tudtak következtetni a szurkolók arra, hogy éppen mi történik. A sajtó részére sincs visszajátszás a kis televíziókon, csak pár percre rá érkezett egy kép a behúzott lesvonalról, amin körülbelül három centiméteres különbség látszik a csatár javára.

Ami a szerb támadónak háromból sem jött össze, a 71. percben beszálló Rodrygónak azonnal sikerült. Egy remek átvétel után a kapus mellett helyezett a hosszú sarokba, a találatból azonnal látszott, hogy a 18 éves srácnak hihetetlen sebessége, irányváltási képessége és labdaérzéke van. A hátralévő időben az Osasuna továbbra sem tudta veszélyeztetni a hazai győzelmet, és tulajdonképpen James beállítása sem kavarta fel az állóvizet. Ami pedig Zidane-nak is jó hír: senki sem sérült meg a vasárnapi városi derbi előtt.

A sztárok aratják le a babérokat, de az alázatosak mennek ki a közönséghez

A lefújás után a játékosok közötti kézfogások és a közönség megtapsolása következett, az ugyanakkor feltűnő volt, hogy viszonylag hamar, három-öt perc alatt szinte mindenki beszivárgott az öltözőbe, a stadion pedig tíz percen belül teljesen kiürült. Az ultrákhoz Lucas Vázquez ment oda, és dobta ki a mezét, mellette Odriozola maradt kint legtovább. A Real sajtósa ekkor egy trükköt is rögtönzött: mivel a televíziós társaságnak nyilatkozó Lucas már félmeztelen volt, a jobbhátvéd egy csapattárstól kölcsönzött trikóban nyilatkozott a riporternek. A mérkőzés után a vegyes zónában egyedül Rodrygo állt a sajtó rendelkezésére: a fiatal támadó gondosan tűrte a kérdéseket, a tévétársaságokkal tizenöt, a rádiósokkal körülbelül újabb tíz percet töltött el. A pulpituson állva az utolsó kérdéseknél már megfigyelhető volt egyfajta kényelmetlenség, de a mondandójában nem akadt hiba. Kiemelte, hogy nagyon érzelmes és különleges pillanat a Real Madrid mezében gólt szerezni, és hálás azért, hogy a debütálásai alkalmával rendszerint szerencséje van. A stadion elhagyását követően, körülbelül egy órával a meccs után még az autogramvadászokkal lehetett találkozni – a játékosok által is használt autókijáratnál várakoztak, lesben állva egy-egy sztár pillantására, hogy elkészíthessék életük képét.

Pérez üzleti terve működik, de a pályán most a tehetségek ideje jöhet

A túra alatt tapasztalt élmények alapján elmondható, hogy az elnök által képviselt irányvonal, a sztárokra épített üzleti modell sikeres, a „hősképzés” mindig is a klub része marad, a Real Madrid nem maradhat olyan ikonok nélkül, mint Zidane, Ronaldo vagy Sergio Ramos. A globális piacon értük rajonganak, ők a siker letéteményesei, és biztosak lehetünk abban, hogy még tíz év múlva is sokan fognak a portugál nevével ellátott hetes mezben szurkolni – lehet, hogy éppen a 28 éves, csúcson lévő Rodrygónak. A spanyol szurkolókkal és újságírókkal való beszélgetések, valamint a pályán látottak alapján Zidane dolga ugyanakkor nem is lehetne most nehezebb: a tehetségek beépítése mellett a kész játékosok motiválása is az ő feladata, miközben az aréna felújítása miatt a klub nem költekezhet ki mindenáron.

A kényszerhelyzetből egyelőre a bajnokságban jól jött ki a francia mester, a feladat most az, hogy állandósítsa a csapat a javuló formát a BL-ben is. Ha erre képes lesz, biztosak lehetünk benne, hogy a közönség imádatát és az ezzel együtt járó csillagászati bevételeket még tovább tudják fokozni. A kérdés már csak az: új, feltörekvő hőst avatnak a jelenlegi évadban, vagy a régiek közül fog újra ragyogni valaki? A biznisz fenntartásához ugyanis előbb-utóbb az eredményesség is kelleni fog.

SPANYOL LA LIGA
7. FORDULÓ, SZOMBAT
13.00: Athletic Bilbao–Valencia (Tv: Spíler2)
16.00: Getafe–Barcelona (Tv: Spíler2) – élőben az NSO-n!
18.30: Granada–Leganés (Tv: Spíler2)
21.00: Atlético Madrid–Real Madrid (Tv: Spíler2) – élőben az NSO-n!