A Halálcsillag sem tökéletes – Cselőtei Márk publicisztikája

A tanmeséből tudjuk, farkast kiáltani nem célszerű – már ha azt szeretnéd, hogy higgyenek neked. Valami hasonló történt a Real Madriddal és Kylian Mbappéval is. A villámléptű csatártehetségből évek alatt világbajnok szupersztárrá avanzsáló francia támadó és a világ legsikeresebb klubjának kapcsolata sosem volt közömbös, Mbappé már gyerekként is a királyi gárdáról álmodozott, Cristiano Ronaldo-poszterek terítették be szobája falait, és eltökélt célja volt, hogy pályafutása egy pontján habfehér mezt húzzon. Előbb azonban Monacóból Párizsba, a PSG-hez igazolt, ahol a Bajnokok Ligája megnyerését leszámítva minden csapatsikert elért, a válogatottal két vb-döntőben járt, egyénileg pedig a futballvilág legszűkebb elitjébe ért, miközben évente több hónapon át cikkezett arról a sportsajtó, mikor igazol végre a Realhoz. Hitt a párizsi projektben, ahol nemcsak a pénzt nem sajnálták érte, példátlan hatalmat is adtak a kezébe, így többször is meg tudták győzni, hogy maradjon még egy kicsit… 

Nos, a katari tulajdonú párizsiak vonzóereje 2024-re végleg megkopott, Mbappé pedig úgy döntött, karrierje csúcsán, 25 évesen itt az ideje, hogy Madridba költözzön. A PSG-s szerződés lepörgött, így technikailag ingyen érkezett (fizetése persze gigászi), de még így sem szólt akkorát a transzfer, mint azt néhány éve hittük volna, mert az embereknek mostanra elegük lett a farkaskiáltásból. Hiába vált már júniusban hivatalossá, hogy a franciák szupersztárja a BL-címvédőhöz igazol, a hír már nem lepett meg senkit, aztán jött az Európa-bajnokság és az olimpia, ami végképp elvitte a fókuszt. Így történt, hogy többek között én is csak most, a varsói európai Szuperkupa-meccsen realizáltam igazán először, mit is jelent ez a transzfer a futballvilágra nézve.

Kylian Mbappé az Eb-t követő pihenője után csatlakozott a Real Madridhoz, így nem a teljes felkészülést csinálta végig, de Carlo Ancelotti vezetőedző már kezdőként számított rá a a lengyel fővárosban az Atalanta ellen. A támadósor a régóta várt Vinícius, Mbappé, Rodrygo hármas volt, a kérdés pedig csak az, hogy a trióból ki milyen pozíciót vesz majd fel a pályán, hiszen eredeti posztjuk szerint mindhárman balszélsők. A 2024-es Aranylabda egyik legfőbb favoritja, Vinícius alapvetően kizárólag a pálya bal oldalát favorizálja, de az előző BL-idényben több kulcsmeccsen játszott tízest is, míg az idény elején centerként számítottak rá, sok elmozgással. Ami Rodrygót illeti, ő épp imént említett honfitársa miatt került át évekkel ezelőtt a jobb oldalra, de Karim Benzema távozásával sokszor játszott csatárt is, míg Kylian Mbappé hiába kezdett centerként, és nyújt azon a poszton is világklasszis teljesítményt, a PSG-nél nemegyszer említette, hogy balszélsőként élvezi legjobban a játékot. Ez a bal oldali orientáció sok más edzőnek fejtörést okozna szupersztárjai pályára helyezésében, de nem Carlo Ancelottinak, aki a támadóharmadban már nem szervezi meg csapata minden egyes lépését, sokkal inkább szabadjára engedi játékosait, hogy kedvükre vegyék fel a számukra kedvező pozíciókat és abból produkáljanak valami váratlant. Nos, itt is ez történt, hivatalosan Vinícius volt a balszélső, Mbappé a center, Rodrygo pedig a jobbszélső, de a valóságban ők hárman folyamatosan helyet cseréltek egymással, sokszor mindannyian a bal oldalon kombináltak, de mindenkit láttunk középen is feltűnni.

Ancelotti elmélete, hogy szabadon engedi támadóit, az elmúlt évek alapján előbb-utóbb mindig kifizetődik, de ehhez az kell, hogy a sztárok összeszokjanak egymással, előre tudják a másik gondolatát, azt, hogy a másik éppen milyen pozíciót fog felvenni. Éppen ezért nem volt meglepő, hogy az Atalanta elleni meccsen, majd a Mallorca elleni első bajnoki mérkőzésen is azt láthattuk, hogy Vinícius és Rodrygo érzi egymást, Mbappé pedig néha még idegen test ebben a csapatban. Tömték labdákkal, vállalkozott cselekre, próbálkozott lövésekkel, az Atalanta kapujába még be is talált első tétmeccsén (azzal lett 2–0 a végeredmény), de látszott, hogy ezen a játékon még van mit csiszolni. A Mallorca elleni La Liga-nyitányon a támadóhármas már az összecsapás elején megmutatta potenciálját – sokszor szemet gyönyörködtető támadások közepette –, majd a 13. percben Vinícius gólpasszából Rodrygo a vezetést is megszerezte, de a második félidő hajnalán bekapott egyenlítő gól után az ellenfél visszazárt, a madridiaknak pedig nem volt válaszuk, jött a kapkodás, az erőlködés, aminek csak egy pont lett a vége.

A pályán ott volt a világ egyik legkiválóbb kapusa, a kezével mindenhová odaérő Thibaut Courtois, az Aranylabda-szavazáson is előkelő helyre várt, egy idény alatt BL-t és Európa-bajnokságot is nyerő Dani Carvajal, a középpálya motorja, Federico Valverde, a tavaly 100 millió euróért szerződtetett, az ősszel egyértelműen a világ legjobbjaként számontartott, még mindig csak 21 esztendős Jude Bellingham, a már többször említett félelmetes támadóhármas és még sok más, most méltatlanul nem említett szupersztár, de a világ jelentős része fölé emelkedő keretminőség nem garancia arra, hogy egy csapat minden meccsét meg fogja nyerni, ebben közrejátszik az idény eleji forma, az új ékkő – jelen esetben Mbappé – beilleszkedésének kezdeti csikorgása és a tíz emberrel védekező ellenfél is.

Hiába, a Star Wars-filmsorozatból ismert, elpusztíthatatlannak hitt, örökké rettegett Halálcsillag sem volt tökéletes, egy-egy találkozón a Real Madridot is meg lehet majd fogni, le lehet majd győzni, egy futballidény sikeressége azonban nem az első bajnoki fordulókban, sokkal inkább tavasszal dől el, amikor ez a csapat mindig a maximális fordulatszámon pörög. Koncentráljunk hát arra, amit az Atalanta elleni második félidőben és a Mallorcán lejátszott bajnoki első fél órájában láttunk, mert az egészen félelmetes…

Amellett, hogy a madridiak megvédenék bajnoki címüket a spanyol élvonalban, s ezzel együtt a Király-kupát is elhódítanák (főképp azért, hogy az oly régóta várt triplázás végre összejöjjön), a fókuszt minden bizonnyal ezúttal is az időközben megújuló Bajnokok Ligájára helyezik majd, ahol nemcsak címvédők, hanem utcahosszal vezető rekordbajnokok is, a sorozat koronázott királyai. A Cristiano Ronaldo nevével fémjelzett sikerkorszak összesen négy BL-döntőt és ezzel együtt négy végső sikert hozott a Real Madridnak több mint tízéves, nyolcaddöntős kiesésekkel teli ínséges időszakot követően, s a portugál klasszis 2018-as távozásával sokan attól féltek (vagy éppen abban reménykedtek), hogy hasonló korszak veszi kezdetét Madridban, de a klub Florentino Pérez vezetésével annyira jó szakmai és pénzügyi döntéseket hozott, hogy mindössze négy év elteltével, akkor már egy megfiatalított kerettel és a karrierje csúcsán lévő Karim Benzemával a klub 2022-ben újra felért a csúcsra. Az idén tavasszal már a francia csatár nélkül, Vinícius, Bellingham, Rodrygo és a többi ifjú vezetésével jutott el a Real Madrid a BL-győzelemig, s ebbe, a már most megállíthatatlannak tetsző, sikert sikerre halmozó, még mindig szemtelenül fiatal csapatba érkezett meg a sokak szerint a világ jelenlegi legjobb labdarúgója, Kylian Mbappé.

Amikor az imént említett négyes együtt indult el a kapu felé egy labdaszerzés után az Atalanta és a Mallorca ellen, azt éreztem, ha összeszoknak, nem lehet majd megállítani őket. Ez az ellenfelek számára olyan veszély, amire még nincsenek felkészülve. S ha majd is rá is jönnek, hogyan kell a csúcsformában futballozó Real Madrid-sztárok ellen játszani, a végeredmény a legtöbb esetben nem fog nekik tetszeni.