Amikor elgurul a gyógyszer – Bobory Balázs publicisztikája

ITT EZ A BRAZIL SRÁC, Vinícius Júnior, aki mindent tud a labdával – bár ez már nem meglepő, a topcsapatok játékosai egytől egyig tökéletesen képzettek, legyen szó balbekkről vagy akár védekező középpályásról. A Real Madrid szélsője viszont olyan képességek birtokában van, ami lassan kiveszik a modern labdarúgásból: gyakran húz váratlant, rengeteg ösztönös megoldást látni tőle, és képes mellőzni az akadémiák által sulykolt sémákat.

Egyáltalán nem meglepő, hogy a spanyol gigász már 18 évesen megszerezte a tinédzser zsenit, jól működött a királyiak kiválasztási rendszere, ráadásul sikeresnek bizonyult a labdarúgó felépítése is. Vinícius fiatal kora ellenére már több mindent nyert meg, mint számos jelenlegi és korábbi klasszis: kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, kétszeres klubvilágbajnok és európai Szuperkupa-győztes, háromszor szerzett spanyol bajnoki címet, egyszeres Spanyol Kupa-, háromszoros spanyol Szuperkupa-győztes. Nagyon sok mindent megélt és rendkívül sok minden áll előtte, valóban korszakos alakja lehet a sportágnak, a képességei erre predesztinálják.

Csak az a fránya gyógyszer ne gurulna el nála egyre többször…

Vinícius a kiismerhetetlen cselek, utolérhetetlen szlalomozások, fineszes tekerések, szemet gyönyörködtető gólpasszok mellett gyakran keveredik zűrbe a pályán. Láthatóan nem tud magában háromig számolni, amikor vélt vagy valós sérelem éri, az igazságérzete nem hagyja nyugodni, azonnal reagál, gesztikulál, támad, és emiatt rengeteg hátrány éri nemcsak őt, a Real Madridot is.

Kezdjük talán a klubbal, amely mindig büszke volt méltóságteljes, emelkedett mivoltára, szereti magát mindenkinél egy polccal feljebb helyezni, nem ismeretlen neki a fény és a pompa, valamint az ezekkel járó kiváltság. Volt már olyan időszak, amikor azért piszkosabb lett a hófehér szerelés, akadtak a Sergio Ramos, Pepe védőpárosnak emlékezetes ámokfutásai egy-egy számukra csúnyább véget érő el Clásicón, akkor azonban a pálya másik térfelén Cristiano Ronaldo és Karim Benzema varázsolt, amely azért elhomályosította a futball csúnyábbik oldalát. Most viszont éppen olyan játékos miatt áll a bál, aki képességeit tekintve tényleg a világ (egyik) legjobbja, a feladata a nézők bevonzása és elkápráztatása lenne, ellenben lassan több szó esik a balhéiról, mint a góljairól. Így egyre nehezebb eladni őt a szponzoroknak, értékesíteni a mezeit, ez a helyzet sem az imázsnak, sem a pénztárcának nem jó.

A brazil pedig egyértelmű vesztese a saját maga által kreált szituációnak. Amikor a támadó a rasszista megnyilvánulások miatt szólalt fel és omlott össze az újságírók előtt, az egész világ kiállt mellette, támogatta harcában a kirekesztés ellen. Az áldozat azonban később egyre többször vált agresszívvá. Egy olyan futballistánál, akinél sokat van a labda, ráadásul döntő hányadában az ellenfél kapujához közel, benne van a pakliban, hogy több „csomagot kap” az átlagos játékosnál. Vélhetően Vinícius nem az elmúlt években ismerkedett meg ezzel a helyzettel, faragták becsülettel gyerekkora óta, ezért magasabban kellene lennie a tűrésküszöbének is. Nem, nem azt írom, hogy egy labdarúgónak mindent el kell viselnie, rengeteg alattomos, mocskos húzással élnek a védők, akik néha nem válogatnak az eszközökben, mindenféle „fenyítést” bevetnek. A brazil támadó viszont átesett a ló másik oldalára abból a szempontból, hogy a szokásosnál több sérelmet akar megtorolni, nem is várja meg a játékvezető reakcióját, egyből maga venne elégtételt. Előfordul, amikor megússza következmények nélkül (lásd a tavaly márciusi BL-negyeddöntőben Willi Orbán torkon ragadása), és akadnak olyan esetek, amikor a fegyelmezni akarót fegyelmezik – ez történt a hétvégén. A Real valenciai bajnokiján a hazaiak kapusa, Sztole Dimitrievszki provokálta Viníciust, aki felkapta a vizet, törlesztett, a játékvezető pedig némi videózás után kiállította a madridit. A piros lap felmutatása után Vinícius neki akart menni a bírónak, le kellett fogni és szinte már csak a kényszerzubbonyt nem adták rá, miközben az öltözőbe tuszkolták. A Real megnyerte a meccset, viszont játékosát eltiltják, és ezzel hátrányos helyzetbe kerül. Vinícius amúgy is kétes renoméjának pedig nagyon nem tett jót az újabb botrány.

Ne feledjük, a brazil a legnagyobb esélyesnek számított a múlt év végén az Aranylabda-szavazáson, végül nem ő, hanem a spanyol Rodri kapta meg a díjat. A France Football hagyományos gáláját emiatt a teljes Real Madrid-küldöttség bojkottálta, nem kis ellenszenvet kiváltva azokból, akik nem hívei a királyiaknak. A bélyeget viszont már rásütötték Viníciusra, és kellett volna legalább néhány hónap, hogy erősen vitatható cselekedetei kissé feledésbe merüljenek, most viszont az ellendrukkerek jogosan mondhatják habzó szájjal: „Tessék, ezért nem kapta meg az Aranylabdát!” És ez vélhetően igaz is, mert az iránymutatás szerint a szavazásnál nemcsak a pályán nyújtott teljesítményt és az adott naptári évben elért eredményeket kell figyelembe venni, hanem a viselkedés és a fair play is fontos szempont. Vinícius nem felelt meg minden kitételnek, másodikként zárt az Európa-bajnok spanyol válogatott motorja és agya mögött, persze ez is óriási vihart és vitát váltott ki.

A Real zsenijével kapcsolatban nekem is ambivalens érzéseim vannak. Tényleg öröm nézni a mozdulatait, ahogy a legszorultabb helyzetből is képes kiszabadulni és helyzetet teremteni magának, nagy szüksége van ilyen egyéniségekre a labdarúgásnak, hogy népszerűsége töretlen maradjon. Sőt, vannak esetek, amikor elítélni sem tudom egy-egy kirohanása miatt; nem szeretem az olyan futballistákat, akik fapofával játszanak végig mérkőzéseket, érzelmeik vagy nincsenek, vagy tökéletesen elrejtik őket, imádom látni a szenvedélyt a sportágat űzőkön. És valóban: néha nem véd meg a VAR, a bíró, és az ember tehetetlennek érzi magát, előfordul, hogy robban is, esetenként ez talán elnézhető.

A rendszeres problémával viszont kezdeni kell valamit, elsősorban a fent taglalt okok miatt; ez senkinek sem jó, a csapat és a futballista csak hátrányt szenved rövid és hosszú távon is. Azt se felejtsük el, hogy az ellenfelek sem hülyék, pontosan tudják, kit érdemes provokálni, és bár nagyon nem sportszerű, biztosan elhangzik egy-egy taktikai értekezleten: meg lehet próbálni a rivális legjobbját kizökkenteni a számára kellemes és megszokott mederből… És akkor ne is beszéljünk a szurkolókról, akik már csak azért is zúdítanak hideget-meleget a kipécézett labdarúgóra, bárhova is megy Spanyolországban vagy Európában.

Vinícius Júnior a hétvégi tettéért szűkszavúan bocsánatot kért, és megköszönte csapatának, hogy kiállítása ellenére is nyert. A FIFA-gálán már legjobbnak megválasztott labdarúgónak most megint van ideje átgondolni (bár e sorok írásakor még nem tudom, hogy pályára lépett-e hétfő este a negyedosztályú Deportiva Minera elleni Király-kupa-meccsen, az eltiltás erre a sorozatra nem vonatkozik, tehát akár etikett-tankönyvbe illően is viselkedhetett), hogyan kellene türtőztetnie magát, miként tudna másként reagálni a különböző esetekre, hogyan tudná kitolni a tűréshatárát, amikor 180-as a pulzusa és 200 a vérnyomása. Személy szerint drukkolok neki, hogy a következő tíz évben még inkább a teljesítménye kerüljön előtérbe, és legyen meg az a fránya Aranylabda is neki, amelyet a rá jellemző széles vigyorral vehet át. A képességei adva vannak ehhez, már csak mentálisan kell rendbe tenni.

Persze olyan nyomás és népszerűség mellett, mint ami a Real Madridnál tapasztalható, ez a legnehezebb.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!