Nikitscher Tamás: Még tizenöt bajnokit rendeznek, ez tizenöt döntővel ér fel számunkra

– Az első élvonalbeli spanyol bajnokiján még csereként kapott körülbelül húsz percet, a másodikon viszont már kezdő lehetett, sőt a Rayo elleni, egy nullára elveszített múlt heti mérkőzést végig is játszotta. Ez aztán az elismerés!
– Kétségtelen, ezeket a játékperceket nem adják ingyen, ajándékról szó sincs – mondta lapunknak adott interjújában Nikitscher Tamás, a Real Valladolid 25 éves, hatszoros válogatott középpályása. – Azért vagyok itt, hogy teljesítsek és bizonyítsak, ez a feladatom. Az alap, hogy csúszom-mászom és kőkeményen dolgozom az edzéseken és a meccseken – arra nincs szükség, hogy feleslegesen beszéljek és kliséket mondjak, mindig is azt szerettem, ha a teljesítményem beszél helyettem.

– A statisztikai adatok alapján csapata második legjobbjának bizonyult a Rayo ellen. Tizenkilenc passzából tizenhat sikeres volt, adott egy kulcspasszt, a földön hétből kettő, levegőben háromból három párharcot nyert meg.
– Láttam ezeket az információkat, s én is úgy éreztem a pályán, hogy jól megy a játék, de miután nagyon önkritikus vagyok, inkább azt mondanám, mindig van hová fejlődni és közel sem érzem magam tökéletes formában. Elismerem, nagyon elfáradtam a kilencven perc alatt, de miután legutóbb még december közepén, vagyis majd' két hónapja, még a Kecskemét színeiben lehettem az első perctől fogva az utolsóig a pályán az Újpest ellen, azt mondom, bárhol és bárki ellen kimerültem volna…

– Mikor tudta meg, hogy kezdő lesz?
– Realista vagyok, így csak akkor hittem el, amikor néhány órával a meccs előtt elhangzott a nevem a taktikai értekezleten. Persze, az egész heti gyakorlás során már lehetett érzékelni, hogy valószínűleg ott lehetek a csapatban, de láttunk már meglepetéseket a futballban… Őszintén mondom, akkor sem lettem volna csalódott, ha ez a pillanat mondjuk két hét múlva érkezik el, hiszen tudom, a befektetett munkának mindig megvan az eredménye. Kétségtelen, nagy mérföldkő a karrieremben, hogy először lehettem kezdő a spanyol első osztályban.

– Hogyan érzi, sikerült két hét alatt felvenni a La Liga ritmusát?
– Sokat számít, hogy a válogatottban már megtapasztaltam a nagyobb, magasabb intenzitású edzéseket és meccseket, elég a hollandok, a németek vagy a bosnyákok elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésekre gondolni. Mindig a legnehezebb forgatókönyv fordul meg a fejemben, ennek szellemében utaztam ki Spanyolországba is, így amikor megtapasztaltam, hogy felveszem a kesztyűt és helyt állok, könnyebbség és jóleső érzés öntötte el a lelkem. Gyorsabban kell dönteni, nincs annyi ideje az embernek várni, azonnal tudni kell, mit akar. Más szint ez, mint az NB I, de ezzel nem mondok újdonságot – és csak ilyen vagy magasabb intenzitású összecsapások várnak rám.

– A Valladolid továbbra is az utolsó helyen áll a tabellán, jelenleg nyolc-nyolc pont a lemaradása a már benn maradó helyen álló együttesek, így a Las Palmas, az Espanyol és a Leganés mögött. Töretlenül hisznek abban, hogy megkapaszkodnak a legmagasabb osztályban?
– Mindenkinek látom a hitet a szemében a klubnál, ez a legfontosabb. Ha ez nincs meg, akkor felesleges pályára lépni, akkor minden odaveszett. De erről szerencsére szó sincs, mindenki reménykedik. Ehhez azonban kellenek a pontok, legközelebb újabb élet-halál harc várható, vasárnap a Sevillát fogadjuk. Bár következő ellenfelünk legutóbb kikapott négy egyre a Barcelonától, ne feledjük, a Barcától más is kikap… Azelőtt viszont négy bajnokin is veretlen maradt a Sevilla, háromszor ikszelt egyszer pedig nyert. Hazai közönség előtt tényleg nem lehet más célunk, mint a győzelem megszerzése! Még tizenöt bajnokit rendeznek, ez tizenöt döntővel ér fel számunkra.

– El tudja képzelni, hogy az utolsó fordulóban, a Leganés otthonában dőlhet el, benn maradnak-e vagy sem?
– Ha így lesz, azt jelentené, ledolgoztuk a hátrányunkat és a saját kezünkben van a sorsunk – ezt a forgatókönyvet már most aláírnám.

– Ami a hétköznapokat illeti: már megtalálta az ideális otthont?
– Szerencsére igen, a belváros közepén, egy sétálóutcában helyezkedik el a lakás, már itt is vagyok, kiköltöztem a hotelből. Minden közel van, a stadion is mindössze nyolc perc autóval – ha nagy dugó van, futva is eljutok edzeni. A barátnőm is hamarosan érkezik a kutyánkkal, biztos vagyok benne, hogy remekül érezzük majd magunkat. Próbálok nem angolul, hanem spanyolul beszélni, vagy kérni valamit a boltban, kávézóban, és miután nyilván érzik, hogy nem helyi vagyok, megkérdezik, honnan jöttem. Imádom a spanyol életstílust, a pozitív embereket, a hangulatot, jó hatással van rám. Magamtól és hamarosan nyelvtanár segítségével is tanulom a spanyolt, meg persze az öltözőben is ragad rám valami – természetes, hogy minél előbb el akarom sajátítani a nyelvet, ez a tisztelet jele.

– Nyomon követi korábbi csapata, a Kecskemét szereplését?
– Nem is lehet kérdés! Láttam a ZTE elleni egy nullás sikert és a legutóbbi, Nyíregyháza elleni ikszet is – utóbbit jó lett volna megnyerni, mert több mint egy órán át emberelőnyben játszott a csapat. Több játékossal is tartom a kapcsolatot, sokat beszélgetünk, és mindig arra lyukadunk ki, hogy bár a Valladolid és a Kecskemét is utolsó helyen áll, jó lenne, ha mindkét klub megmenekülne a kieséstől…