Farkas Péter ezúttal rendőrrel balhézott

Húsz-harminc éve biztosak lehettünk abban, hogy az aktuális olimpiáról egy(-két) aranyat elhoznak birkózóink is, elsősorban a kötöttfogásúak. Moszkvában Kocsis Ferenc és Növényi Norbert nyert, Los Angelesben csak a bojkott akadályozta meg a hasonló folytatást, Szöulban Sike András lett első, míg 1992-ben Repka Attila és Farkas Péter. Azóta viszont csak Majoros Istvánnak sikerült (Athénban) felérnie a csúcsra.

Az említettek közül, vagyis akiknek győzelmére még viszonylag sokan személyes emlékként tekinthetnek, a többségről jó ideje (bántóan) kevés szó esik. A kivételt a rendkívül sokoldalú életművével további ismertséget és rajongókat szerző Növényi jelenti, valamint Farkas Péter. Ő nagy kedvenc volt a barcelonai napok után – bár már a megelőző néhány évben is letett pár győzelmet az asztalra, hiszen kétszer világ-, egyszer Európa-bajnok volt –, de később nem nagyon tűnt ki pozitív értelemben: noha csak 1996-ban vonult vissza, az utolsó néhány esztendőben egyedül egy Eb-ezüsttel dicsekedhetett.

Aztán eltűnt a szemünk elől – hogy a „kék fényben" találkozzunk vele újra. Pontosan nyolc éve, 2002. november 11-én ugyanis első fokon két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte az egykori bajnokot a Pesti Központi Kerületi Bíróság, amely hivatalos személy elleni erőszak és közúti veszélyeztetés miatt találta bűnösnek (az ítélet ekkor nem volt jogerős).

Farkas Péter 2001 márciusában a Baross utcában szabálytalanul parkolt, majd az emiatt intézkedő rendőrrel összetűzésbe került, amikor megpróbálta megakadályozni járművének elszállítását. Kocsis Ferenc egykori tanítványa beült az autójába és megkísérelt elhajtani a helyszínről. A rendőr azonban a gépkocsi útjába állt, így az egykori olimpikon csak őt elütve tudott volna távozni a helyszínről – mégis megindult az autóval, és veszélyesen közel került a közeghez.

A volt birkózó mindvégig tagadta a bűnösségét. Az utolsó szó jogán is csak annyit ismert el, hogy szabálytalanul parkolt. A bíróság viszont az ítélet indoklásában hangsúlyozta: Farkas Péter indulatosan, agresszíven viselkedett a rendőri intézkedéskor. A bíró rámutatott: bár az ügyész a vádbeszédében enyhítő körülményként hozta fel Farkas kiemelkedő sportolói múltját, de mivel már a harmadik esetben került bíróság elé, az nem vette figyelembe ezt a tényt: az olimpiai teljesítmény ugyanis felbecsülhetetlen érdem, de erre nem lehet mindig hivatkozni.

Az ügyészség képviselője tudomásul vette az elsőfokú ítéletet, a védő fellebbezést jelentett be – elsősorban védence felmentése, másodsorban az ítélet enyhítése érdekében. Az azonban már nem változott, így ez a büntetés ott „ketyegett" a megtévedt közönségkedvenc feje felett.

Azért írhatjuk az eset kapcsán nyomatékkal, hogy megtévedt, mert mint később kiderült, ekkor talán már átvitt értelemben is igencsak tilosban járt. Két évvel a bírósági procedúra után, 2004 októberében bombaként robbant a hír, hogy F. Pétert és két társát őrizetbe vette a rendőrség, mivel az édesanyja ingatlanján minden addigi magyarországinál nagyobb marihuánaültetvényre bukkantak a családi házban. Ezt követően adtak ki országos körözést a volt sportoló és társai ellen, akiket aztán hamar elő is állítottak.

A BRFK Nyomozó Főosztály Kábítószer-bűnözés Elleni Osztályának munkatársai több hónapos felderítőmunka eredményeként tartottak házkutatást a XVII. kerületi épületben, ahol több ezer tő marihuánát találtak a sok milliós ráfordítással átalakított, szellőző-, párologtató és világítóberendezéssel felszerelt (fő és mellék)helyiségekben.

Gyorsan nyilvánvaló lett, hogy a gyanúsított nem más, mint Farkas Péter. Ehhez képest az ő, valamint öccse és egy harmadik személy (az exsportolónál 12 évvel idősebb N. Pál) büntetőperében először felmentő ítélet született, amelyet később a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezett, majd új eljárást rendelt el. Ezután 2008 novemberében első fokon öt év fegyházbüntetést szabott ki a bíróság, míg Farkas Károlyt hét évvel sújtotta kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatt.

A több órás ítélethirdetés közben a fivér rosszullétre hivatkozva szünetet kért, és a határozathirdetés folytatásakor már nem ment vissza a tárgyalóba. Órákkal később újabb szünetet tartott a bíróság, azután már Farkas Péter sem ment vissza a terembe. Fivérét egy nappal később Vecsésen elfogták, ő azonban 2009 decemberének végéig ismeretlen helyen tartózkodott. A sajtó többször írt arról, hogy esetleg Thaiföldön bujkál.

A vádhatóság ezután az első fokon kiszabott ötéves szabadságvesztés súlyosítását kérte a szökésben levő Farkas Péterre, a védője ugyanakkor felmentést indítványozott. A másodfokú bíróság december 12-én Farkas Péter első fokon kiszabott büntetését két évvel, ötről hétre súlyosította, testvére, Károly hétéves és a harmadik vádlott hatéves büntetését pedig helybenhagyta.

A bíró az indoklásban azt mondta, a vádlottak 2001 és 2004 között éveken át „irdatlan mennyiségű" kábítószert állítottak elő, amelynek a sorsa azonban ismeretlen maradt, pedig nyilvánvaló, hogy értékesítették. Szerinte ha erre is kiterjedt volna a nyomozás, akkor akár életfogytiglannal is sújtható bűncselekmény miatt vonhatták volna felelősségre az elkövetőket!

Farkas Péternek ráadásul a kiszabott hétéves jogerős fegyházbüntetés mellett a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés büntetését is ki kell töltenie – már csak maga az elítélt hiányzott mindehhez.

Végül az idősebbik Farkast tavaly december 26-án éjszaka egy andorrai hotelben fogták el, ahol állítólag testvére jogosítványával igazolta magát. Körülbelül egy hónappal a rajtaütést megelőzően szereztek tudomást a nyomozók arról, hogy Spanyolországban tartózkodik a körözött sportoló. Az andorrai hatóságok hamarosan ki is adták őt Magyarországnak – immár semmi sem mentette meg attól, hogy megkezdje hosszú büntetésének leülését.

Az ügy járulékaként az Országgyűlés elfogadta azt a törvénymódosítást, amely szerint nem kaphat életjáradékot az olimpiai érmes sportoló, akit szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt a bíróság. Érdekes is lenne, ha a büntetése alatt kiemelten támogatna az állam egy köztörvényes elítéltet, még ha példakép is a civilként szerzett érdemei alapján.

Persze arról, hogy példakép volna, Farkas Péter esetében rég nem beszélhetünk. Ez – sokak számára – már a parkolási balhéjánál világos lett. És ez még akkor is igaz sajnos, ha mai sikeres versenyzőink között akadhat, aki éppen az ő példájára kezdett el annak idején birkózni...

1962-ben e napon ért véget a macedóniai Szkopjéban a jugoszláv nemzetközi asztalitenisz-bajnokság, amelynek fináléira a sportágra nem jellemző hangorkánban került sor, miközben sok szurkoló kinnrekedt a csarnokból, és velük a rendezőknek igen nehéz dolguk volt... A magyarok minden számban döntőbe kerültek. Végül az ötből három aranyérmet sikerült begyűjteni: női egyesben a Földynéként emlegetett Európa-bajnok Kóczián Éva az angol Rowe ellen nyert simán, párosban ugyanő Heirits Erzsébet oldalán már kicsit nehezebben, 3:1-re a Bell, Lautermann angol, nyugatnémet duóval szemben, míg férfi párosban a Berczik Zoltán, Faházi János kettős kimondottan megszenvedett az Andreadis, Miko csehszlovák egységgel (3:2). Férfi egyéniben Faházit a hazai színekben versenyző jugoszláv Markovics múlta felül 3:1-re (0:1, 19:20-ről fordítva úgy, hogy utána taktikát váltott és játékosunk fonákjára játszott), míg vegyes párosban Bercziknek és Földynének nem sok esélye volt a román Giurguca és Zeller ellen.

1972-ben e napon adták ki a végső jelentést a müncheni nyári olimpia szervezői az esemény nézőszám-összesítéséről. Az már a versenyek alatt nyilvánvaló volt, hogy a német város (valamint a vitorlásoknak otthon adó Kiel) minden korábbi rekordot megdönt,, de most konkrétan is közölték: 4 453 583 néző látta a küzdelmeket a helyszíneken, és a bevétel minden várakozást felülmúlva 53 589 277 nyugatnémet márka volt. A stadionok, lelátók férőhelyeit 65–89 százalékban töltötték meg az érdeklődők, ami szintén csúcsnak számított, hiszen az előző játékokon, Mexikóvárosban 40.7 százalék volt a telítettség, míg 1960-ban Rómában 37 százalék. Tokióban (1964) pedig csupán nem egészen kétmillióan figyelték közelről a viadalokat. Bontásban nézve a nyitó- és záróünnepséget, valamint atlétikát és labdarúgó-mérkőzéseket befogadó Olimpiai Stadion 99.76 százalékban volt tele, azaz gyakorlatilag nem akadtak „lukak". További sportágak kiemelkedő adatai: torna 99.77, sportlövészet 99.73, ökölvívás: 99.19, pályakerékpár 97.11, röplabda 94.60, vívás 93.86, úszás 92.21.

1982-ben e napon a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) luzerni kongresszusán – vagyis a sakkolimpia helyszínén – új elnököt választottak. Az első fordulóban a jugoszláv Bozsidar Kazsics esett ki a legkevesebb szavazattal, majd a versenyben maradó két jelölt közül az addigi első ember, az izlandi Fridrik Ólafsson (1978–1982) 43 voksot kapott, míg kihívója, az első kört is megnyerő Florencio Campomanes 65-öt. Az éppen idén, 83 éves korábban elhunyt Fülöp-szigeteki vezető mandátuma négy évre szólt, de végül 13 esztendőn át, 1995-ig maradt hivatalában, amikor is a máig regnáló kalmük Kirszan Iljumzsinov követte a posztján. Campomanes foglalkozására nézve politológus volt, az Egyesült Államokban doktorált, de sakkozóként is jeleskedett: nyert két országos bajnokságot, illetve szerepelt öt olimpián, ezenkívül jelentős versenyeket hozott tető alatt hazájában. Elnökként az ő időszakára esett egyrészt a maratoni hosszúságú Karpov–Kaszparov 1984–1985-ös világbajnoki döntő félbeszakadása eredmény nélkül 48 parti után, ami a következő esztendőkre felborította a vb-címért folyó vetélkedés menetrendjét és ezzel a nemzetközi versenynaptárat, valamint a sakkvilágon belüli szakadás, amikor 1993-ban Kaszparovval az élen létrejött a PCA nevű rivális szervezet. Másfelől a filippínó sportdiplomata vezetése alatt 50 nemzettel nőtt a FIDE tagországainak száma, vagyis szélesedett a sportág bázisa.

1992-ben e napon Peter Broke brit sportminiszter megerősítette a hírt, amely szerint 1994 augusztusától, azaz szűk két évvel későbbtől kezdve valamennyi első és másodosztályú angol futballcsapat csak olyan stadiont üzemeltethetett, amelynek a nézőterén kizárólag ülőhelyek vannak. A kormánytag azért tartotta fontosnak a döntés újbóli hangoztatását, mert több élvonalbeli klub – anyagi-pénzügyi gondjaira hivatkozva – a határidő kitolásáért szállt síkra. Broke leszögezte, hogy elődjéhez, David Mellorhoz hasonlóan határozottan fog küzdeni az erre vonatkozó határozat érvényesítéséért. A kormány a lelátók ügyében a Liverpool-drukkereket sújtó, 96 halálos áldozatot követelő 1989-es sheffieldi Hillsborough-katasztrófa után döntött. A sportminiszter elmondta azt is, hogy a harmad- és negyedosztályú klubok pályáin fenntarthatják az állóhelyeket, de a biztonsági előírások szigorú ellenőrzése mellett.