Talmának majdnem összejött, de elbukta

Talmácsi Gábor a 2005-ös idény előtt márkát váltott, ami rögtön a gyorsaságimotoros-vb az évi első futamán, Jerezben meglátszott: 65. nagydíján karrierje legjobb száraz pályás helyezéseként ötödik lett az addig még soha dobogón nem álló magyar bukósisakos. Végre egy versenyképes gépen ült mint gyári pilóta, és ez egy csapásra sokat javított a kilátásain a malagutis hónapok gyengélkedése után.

Az estorili folytatás előtt is joggal bizakodott, mivel ott mindig jól ment korábban – kétszer is hetedik lett, ami remeknek számított az első négy évadjában elért, 14. és 22. hely közötti összesített pozícióihoz képest, így például az előző idényben épp ez volt a legkiválóbb eredménye, noha aznap törött kézzel száguldott...

KTM-jének is feküdt az óceán közeli ring: a nyolcadliteresek edzésén egyértelműen ez a márka bizonyult a leggyorsabbnak, a csapattárs Mika Kallio a célegyenes végén például 233.5 kilométeres sebességgel haladt. Versenyzőnk tehát nem véletlenül várta dobogóra magát.

Az április 17-i GP-n aztán magyar szempontból álomszerűen indult a „legkisebbek" küzdelme. Talmácsi Gábor a szokásos kiváló rajtjával az első kanyarban a hatodikról a második helyre jött fel, majd elkezdte támadni az élen haladó finnt. A második körben a legjobb időt motorozta, a harmadik elején pedig megelőzte Kalliót, és mivel tovább gyorsult, a fejébe vette, hogy elszakad a négyes élbolytól.

Egy jobbkanyarban azonban elvétett egy kigyorsítást, megcsúszott és egyszerűen ledobta magáról a járműve. A bukás után egy rövid pillanatig még a testi épsége miatt is izgulni kellett, hiszen a svájci Thomas Lüthi (a leendő világbajnok) – teljesen vétlenül persze – az első kerekével nekiment a fejének. Utóbb szerencsére kiderült, hogy a pilótának a lelkén kívül „csak" néhány zúzódása lett, valamint a bokája sérült meg, de azzal kapcsolatban is remélni lehetett, hogy meggyógyul a következő viadalig.

(Talmácsi bukása nemcsak az itthoni drukkerek számára jelentett fordulópontot: a négyes élboly teljesen feloszlott, hiszen egyedül Kalliónak nem kellett lassítania a balesetnél, hátulról pedig a spanyol Héctor Faubel tudott csatlakozni hozzá. Kettejük között egyértelműen a motorerő döntött a finn javára, aki az 52. nagydíján – az első pole pozíciója után – egyből megszerezte az első győzelmét is, pont miként Faubel 52. nekifutásra az első „érmét".)

„Bár előző nap még azt mondtam, hogy csapattársam gyorsabb nálam, most úgy éreztem, mintha állna – nyilatkozta az NS-nek a futam délutánján a magyar versenyző. – Megelőztem, és minden olyan természetes volt, talán túlságosan is az. Átvettem a vezetést, s azt hittem, meg tudok lépni a többiek elől, amikor elestem. Kallio azt mondta, ő látta, hogy átmentem egy vízfolton és ez okozta a bukást, de szerintem az is közrejátszott benne, hogy túl korán húztam rá a gázt.

Megnéztem videón a felvételeket, és amikor Lüthi nekiment a fejemnek, azt hittem, meghaltam, pedig tudtam, hogy élek. Szerencsére nincs komolyabb baja sem a fejemnek, sem a nyakamnak, csak a lábam fáj rettenetesen, mert talpra estem. Az orvosok speciális kötést tettek a bokámra, és azt javasolták, hogy négy napig ne álljak rá. Aztán kezdhetem az edzéseket, hiszen a kínai viadalra fel kell készülnöm."

Nehéz megmondani – és talán fölösleges is gondolkozni rajta –, mi lett volna, ha Talmácsi Gábor nem esik el vezető pozícióból. Sokan úgy gondolták (köztük maga az érintett is), hogy a régóta áhított futamgyőzelem is összejöhetett volna, de a dobogós hely majdnem biztosan. Aztán jött az a fránya vízfolt, meg a kanyarsebesség is túl nagy volt – talán a pilóta túlságosan is akarta a sikert. A Nemzeti Sport néhány nappal később újra átbeszélte Talmával a történteket, a tanulságokat és a továbbiakat – az interjú 2005. április 21-én jelent meg.

– Látta, hogy az Eurosporton beletették az esését a hét legérdekesebb filmkockáiból összevágott klipbe?
– Még nem, de már hallottam róla. Az ismerősök telefonon hívogatnak és szörnyülködnek. Megmondom őszintén, csak egyszer láttam a felvételt, akkor is csak hirtelenjében, mert épp hordágyon vittek az orvosi szobába. Én nem is éreztem, hogy Lüthi ilyen nagyon eltalált, de amikor visszanéztem, kértem a doktorokat, hogy a fejemet és a gerincemet is vizsgálják meg, nehogy utólag derüljön ki valami.

– Nyugtasson meg, hogy továbbra is az az álláspont: nincs semmi baja a fejének.
– Nincs. Most jövök egy itthoni orvostól, aki már tavaly is sokszor segített, és azt mondta, hogy nincs végzetes bajom. Nagyon kedves volt, a szabadnapján, az otthonában vizsgált meg.

– Látja, néha előny, ha az ember vébéaspiráns motorversenyző...
– A doktor úr régóta ismer, de az tény, hogy az emberek jobban odafigyelnek rám, amióta esélyes vagyok a dobogós helyezésekre. És nem csupán a magyarok. Olaszországban legalább annyira ismernek, a reptéren is nagyon rendesek voltak, tolókocsiba ültettek, úgy vittek át az egyik géptől a másikig.

– Hogy van a jobb bokája?
– Kétszer olyan dagadt, mint a bal, kaptam is rá gyógyszert, amely lehúzza a gyulladást. No meg a doktor úr egy speciális bokarögzítővel is megajándékozott: felpróbáltam vagy húszat, és végül azt választottam, amely belefér a motoroscsizmába.

– Ennyi?
– Nem, gyógymasszőrnél is voltam, és bár jobban érzem magam, a csigolyáim még nincsenek a helyükön. De Sanghajba biztosan elmegyek, főleg úgy, hogy most először a magyar konzul meghívott minket – az összes magyar pilótát –, mert szeretné megmutatni a várost. Bár gyalogolni nem nagyon fogok bírni, biztosan megoldjuk valahogy.

– Nem jár túl nagy kockázattal, hogy másfél hét múlva már versenyezni akar?
– Kockázatos, persze, de úgy tűnik, semmim sem tört el, úgyhogy semmi pénzért nem hagynám ki a viadalt. Múlt évben törött kézzel is indultam futamon, így ez a néhány zúzódás nem akadályozhat meg ugyanebben.

– Normálisan mennyi időt venne igénybe a gyógyulás?
– Hát, az biztos, hogy nem négy napot.

– Miben zavarja majd a sérülése a kínai futamon?
– Azt még nem döntöttem el, hogy a talpamnak melyik részével fékezek, mert a közepe eléggé fáj, ám szerintem nem is ez lesz a legnehezebb, hanem amikor az egyik kanyarból átmegyünk a másikba. Olyankor nem ülünk a motoron, hanem állunk, márpedig ahhoz mindkét lábát használnia kell az embernek.

– Ha jól tudom, van valamiféle orvosi vizsgálat a rajt előtt.
– Igen, a doktoroknak rá kell bólintaniuk az indulásomra, de például tavaly kibírtam, amikor a törött kézfejemet szorongatták ellenőrzésképpen. Na, a lábammal ilyen probléma nem lehet. Ha szökdelni kell, hát szökdelek majd néhányat, ezen már ne múljon!

– Honnan ez a hatalmas elszántság? Miért vállalja sérülten a versenyzést?
– Mert célom van – a világbajnokságért küzdök.

Nos, Talmácsi Gábor Kínában nemcsak szerepelt, de megszerezte karrierje első dobogós helyét (harmadik lett). Aztán két futammal később Mugellóban a várva várt első diadalát is (azóta még nyolcat tett hozzá). Rá két esztendővel, 2007-ben pedig világbajnoki címet nyert – a magyar motorsport messze legjobb eredményeként. Nem csoda, hogy akkor az év sportolójának is megválasztották.