Vettel: Nem vagyok Schumacher örököse!

A szegedi Red Bull Street Parade keretében Besenyei Péter műrepülő-világbajnok, majd a Formula–1-es versenygép kipróbálása mellett a sivatagban megedzett „dakaros" kocsijával is felvonuló Palik László egyaránt megmutatta magát a beszámolók szerint több mint százezres publikumnak, de az igazi attrakciót természetesen azért a „nagyok" jelentették.

A „normál" hétvégéken Toro Rossót vezető svájci Sébastien Buemi egy NASCAR-autót terelgetett, druszája, Sebastian Vettel pedig körözött néhányat az új idényben már a második legjobb F1-es konstrukciónak számító négykerekűjével – a végén persze magyar zászlóval, néhány piruettel, füstfelhővel, ahogy illik.

A 22. születésnapjához közelítő német pilóta akkor már több mint fél évvel túl volt az első pole pozícióján és futamgyőzelmén – mindkettőt első teljes idényében, a 2008-as Olasz Nagydíjon érte el (2007-ben Indianapolisban debütált amúgy) –, és e két produkciója révén ugyanúgy a száguldó cirkusz korrekorderének mondhatta magát az adott kategóriákban, mint majd a következő, 2010-es idény végétől, miután ő lett minden idők legfiatalabb világbajnoka is.

Amikor az NS szerkesztőjének, Moncz Attilának adott interjúja 2009. május 18-án megjelent, az abban az időszakban kimagaslóan szereplő Brawn-Mercedesek mögött még „csupán" a harmadik helyhez volt elegendő a pontszáma. Az idény első öt viadalán egy-egy első (Kína), második (Bahrein) és negyedik helyet (Spanyolország) ért el – ebben a sorrendben – az idénynyitó két GP idő előtti befejezése mellett, de az esztendő végére további három győzelmet besöpörve sikerült beékelődnie Jenson Button és Rubens Barrichello közé.

– Bemelegített Monacóra?
– Ez sokkal inkább show volt. Itt rengetegen álltak a pálya mellett, ott ilyen nem fordulhat elő. Itt nem is mertünk olyan gyorsan menni, mint a versenypályán. A közút más, ezeket az autókat inkább a pályákra találták ki.

– Monaco a legrangosabb verseny?
– Inkább azt mondom, az egyik legérdekesebb. Aki ott hibázik, azonnal megbűnhődik. Ott nincs bukótér, egyből jön a fal, a szokottnál is óvatosabbnak kell lenni. Persze az élmények megfizethetetlenek, utcán például nem mindennap lehet kétszáz felett száguldozni.

– Az sem lehet általános, ha valakit Michael Schumacher örökösének tartanak. A Schumacher-bébitől kezdve a Schumi-utódig mindennek elkeresztelték már.
– Ettől még Sebastian Vettelként szoktam bemutatkozni. Ez nem olyan örökség, amelyet kötelező átvenni. Vallom, mindenkinek magának kell megfelelnie, nem pedig annak, hogy mit várnak el tőle. Én nem veszem magamra az örökséget. Michael Schumacher egyszeri és megismételhetetlen alakja volt a Formula–1-nek, de senki sem pótolhatatlan. Még Michael sem. Az ő idejében mások is nyertek világbajnokságot, a visszavonulása után is kiadták a címet. Sőt még az is lehet, hogy eredményesség tekintetében egyszer valaki a nyomába lép.

– Igaz, hogy ő a tanácsadója?
– Ilyen messzire azért nem mennék. Az viszont igaz, hogy ha szükségem van valamire, tanácsra, tippre, segítségre, bármikor felhívhatom. Szoktunk egymással beszélgetni, ezt kár tagadni, de hogy a tanácsadóm vagy a menedzserem lenne, az nem igaz. Menedzserem egyáltalán nincs.

– Hogyhogy?
– Jól érzem magam a bőrömben, a csapat kiválóan dolgozik, minden jól alakul. Nem kell ezt elrontani. Minek ide menedzser?

– A honfitársak között zajlik valamilyen különverseny?
– Itt nem ez a lényeg, az F1-ben mindenki rivalizál mindenkivel. Így normális, ez a sport lényege. Különben unalmas lenne, és országos bajnokságnak hívnák a sorozatot.

– Ha választhatna, kivel versenyezne?
– Nincs olyan, hogy álomellenfél. Nincs kedvenc korszakom vagy kedvenc pilótám, ha lehetne, mindenkivel összemérném magam, mert a Formula–1-ben mindig a legjobbak szerepelnek.

– De példaképe azért csak van?!
– Michael.

– Miért? A személyisége vagy az eredményei miatt?
– A kettőért együtt. Ezek eredője adja az ő zsenijét. Ahogyan hajtotta az eredményeket, hogy nem elégedett meg a kettő, három vagy négy világbajnoki címmel, hanem mindig ment előre. Kereste a kihívásokat, és ha megtalálta, elkezdte üldözni őket. Mindig azt nézte, mit nyerhet meg legközelebb.

– S mi teszi Sebastian Vettelt Sebastian Vettellé?
– Hűha! Ezt nekem kellene megítélnem? Szerintem ez inkább a kívülállók dolga.

– Oké, ha azt mondom, ön az esőmenő?
– Szárazon is tudok vezetni.

– Az eredmények viszont azt igazolják, hogy esőben most még jobban megy.
– Remélem, egyszer majd szárazon is nyerek. Úgy nem lehet világbajnok az ember, ha csak vizes aszfalton nyer futamokat. Tízszer-tizenötször nem lesz eső a futamokon.

– Mi az erőssége, illetve a gyengéje?
– Gyorsan tudok alkalmazkodni a pályákhoz meg a változó időjáráshoz, az viszont nem tetszik, hogy néha bátortalan vagyok, és túl sokat adok mások véleményére.

– Világbajnok lesz?
– Az a célom. Ha nem az idén, majd legközelebb. Néhány álmom már megvalósult, de még hosszú az út, amíg mindegyik teljesül.

– A Brawn autói még megfoghatóak a szezonban?
– Sok pontot osztanak még az idén, ha csak ezen múlik, igen.

– Rivalizál csapattársával, Mark Webberrel?
– Hajtjuk egymást előre. Keményen, de sportszerűen. Szerintem mindkettőnknek jó a helyzet. Nekem van egy tapasztalt kollégám, akitől tanulhatok, Mark nyomában meg ott liheg egy fiatal titán, aki hajszolja az eredményeket.

– Ha már fiatalok: minek köszönhető a sok zöldfülű a királykategóriában?
– Vannak azért idősebbek is. Rubens Barrichello például második a pontversenyben, és ő már közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz.

– Mégis, mintha a fiatalok erősebbek lennének.
– Ezt így nem merem kijelenteni. Tény azonban, hogy többen vagyunk, az izgalmakat mégis a két korosztály elegyének köszönhetjük. Nem a kortól függ a sebesség. Öregen is lehet szállni, és fiatalon is poroszkálni...