A Bajnokok Ligája három évvel ezelőtti kiírásának második körében 2008. október 1-jén rangadót játszottak Doneckben: az első forduló után a Sahtar és a Barcelona fej fej mellett állt a C-csoport élén, ráadásul mindkét gárda öt, veretlenül megvívott mérkőzés után lépett pályára a kelet-európai városban.
Igaz, a hazaiak a bajnokságukban éppen csekély értékű döntetleneket gyűjtögettek, miközben a gránátvörös-kékek pont egy rég nem látott négyes győzelmi sorozaton voltak túl – őket viszont az intette óvatosságra, hogy előzőleg kétszer (1978, 2004) is jártak már riválisuknál, azonban még nem tudtak ott nyerni.
A kiegyenlített előzmények dacára esélyesebbnek vélt katalánok trénere, Pep Guardiola apróbb változtatással próbálta meglepni a házigazdákat, hiszen az előző hetekben sikeres csatársorból (Lionel Messi, Samuel Eto'o, Andrés Iniesta) kihagyta a kis argentint, akit Thierry Henry „helyettesített". A dél-amerikai csatárzseni – aki annak idején, 2004 decemberében nem máshol, mint Doneckben játszotta az első európai kupameccsét – ennek ellenére főszereplő lett később, ám a fő kérdés nem a „ki" volt, hanem a „hogyan".
Különös körülmények között esett ugyanis a Xavi századik nemzetközi kupamérkőzését (klubcsúcs!) ünneplő Barcelona első gólja: az ukránok (saját állításuk szerint a földön fekvő csapattársuk ápolását megkönnyítendő) kirúgták a labdát az oldalvonalon túlra, a vendégek azonban „elfelejtették" visszaadni, helyette támadást indítottak a bedobásból – és egyenlítettek, a meccs hajrájában...
„Más stadionból nem jutottak volna ki élve a Barcelona játékosai azután, amit az első góljuk előtt tettek, ez Olaszországban vagy Angliában elképzelhetetlen lett volna" – ostorozta az ellenfelet a lefújást követően Mircea Lucescu, a találkozón végül 2–1-re alulmaradó Sahtar vezetőedzője.
A román szakember (és a jelenet huszonötezer helyszíni szemtanújának zöme) a katalán együttes 88. percben szerzett gólján háborodott fel. Történt, hogy a fiatal brazil Ilsinho ügyessége (valamint Carles Puyol és Gerard Piqué hibája...) révén az első félidő legvégétől 1–0-ra vezető, a világraszóló bravúrtól néhány percre kerülő Sahtar egyik futballistája a játéktéren kívülre küldte a labdát, hogy társát elláthassák az orvosok.
Ám amíg az ukránok komótosan sétálgatva várták, hogy a Barcelona az ilyenkor bevett szokásnak megfelelően sportszerűen újra átengedi nekik a kezdeményezést, a gyorsan elvégzett partdobásból Bojan Krkic megindult a jobb szélen, beadott középre – a másodpercekkel korábban még halálán lévő hazai labdarúgó ekkor már természetesen talpon volt...–, Andrij Pjatov kapus hatalmas bakiját követően pedig Messi a hálóba passzolt.
|
Hiába tiltakoztak hevesen a doneckiek (beleértve a huszonötezer elszánt és hangos szurkolót is), a Barca tagjai kezüket széttárva jelezték, ők „sajnos" már nem tehetnek semmit, a gólt mégsem „szívhatják vissza", és a mérkőzést vezető angol Howard Webb bíró is hajthatatlan maradt.
„Szégyen, amit a Barcelona művelt: ahogy a győzelmet elérte, nehezen egyeztethető össze a nagy múltú klub stílusával, a fair play alapvető szabályait sértették meg" – dohogott Lucescu a sajtótájékoztatón, majd olyannyira elragadta a hév, hogy katalán kollégája, Guardiola felé kiabált sértő megjegyzéseket. A magából kivetkőző szakvezetőt végül Darijo Srna csapatkapitány és a biztonsági emberek hathatós közreműködésével sikerült lecsillapítani, s kivezetni a teremből.
A furcsa körülmények között születő gól nyilván nem fájt volna annyira az ukránoknak, ha Messinek a 95. percben lőtt szép találatával nem nyeri meg a meccset a rivális. A Henry helyére csereként a 60. percben pályára küldött argentin támadó azonban öt nap alatt másodszor is bizonyította, hogy a fontos pillanatokban lehet rá számítani.
Az Espanyol elleni városi derbin a hosszabbítás utolsó percében értékesített tizenegyesével vezette győzelemre (2–1) sajátjait, Doneckben pedig a 88. után a 95. percben is eredményes volt, így tulajdonképpen egymaga döntötte el a meccset.
Mindössze a végjáték furcsa eseményeivel magyarázható, hogy utóbb nem a 21 éves klasszis teljesítménye, hanem a látogatók magatartása állt a figyelem középpontjában. A Barcelona részéről nyilatkozó játékosok és edzők természetesen nem érezték magukat hibásnak, és kikérték maguknak ellenfelük vádjait.
„Nem történt semmi különös: labdarúgóim nem álltak meg, folytatták a játékot, a Sahtar védői ugyanis nem szándékosan rúgták ki a labdát, csupán fel akartak szabadítani – reagált Guardiola a csapatát ért kritikára. – Nem értem, miért emlegetnek sportszerűtlenséget. Számomra sokkal fontosabb tanulsága volt az összecsapásnak, hogy most már minden kétséget kizáróan kiderült, mire képes Messi. És azt is tudom már, hogy ezentúl nem szabad a hatvanadik perc előtt becserélnem..."
A 88. perc eseményeivel kapcsolatban főnöke véleményét visszhangozta a megiramodásával főkolompossá váló Krkic is, aki szintén nem értette (vagy nem akarta érteni) a felháborodást: „A labdát az oldalvonalon túlra küldő Sahtar-játékos észre sem vette, hogy társa a földön fekszik, egyszerűen felszabadított. A gól teljesen szabályos volt."
Annyiban mindenképp igazat kell adnunk Bojannak, hogy a sportág szabálykönyve nem ismer olyan esetet, amelyben az egyik csapatnak kötelezően vissza kellene adnia ellenfelének a labdát, az íratlan törvények pedig hivatalosan nem kérhetők számon. A gól tehát „igazi" gól volt – s egyúttal sportszerűtlen. No persze az is nyilvánvaló, hogy a jól álló Sahtar játékosai meg úgy húzták az időt, ahogy csak bírták. Ami szintén nem passzol össze a fair playjel. Mindössze annyi a különbség, hogy az ilyesmi mindennapos eset, ezt már megszoktuk.
Egyik tehát tizenkilenc, a másik egy híján húsz – a végén viszont meglepő módon mindkét „bűnös" elnyerte a jutalmát... Az ukránok decemberben a Camp Nouban 3–2-re visszavágtak, és bár csoportharmadikként nem jutottak tovább, az UEFA-kupába átlépve végigmeneteltek az ottani mezőnyön, így – fennállásuk messze legnagyobb diadalaként – betehették a vitrinjükbe a második számú európai klubtrófeát. Miközben az első számú (azaz a BL) pedig pont a katalánoknak jutott…
A doneckihez hasonló eset történt 1989 októberében a Fáy utcában, a Vasas–Veszprém bajnokin. A 2–2-re végződő találkozó 56. percében sportszerűtlen körülmények között szépítettek az angyalföldiek. A veszprémiek akkor 18 esztendős kapusa, Végh Zoltán nem szívesen elevenítette fel a rég volt epizódot.
|