Kiesni már nem fogunk (Spurs-WBA 1-0)

Az interneten kurkászva úgy tűnik nagyon sok Spurs-szurkolónak ez volt az első reakciója a Sunderland verejtékes legyűrése után: átléptük a negyven pontos határt, tehát alighanem garantált, hogy jövőre is a PL-ben fogunk szerepelni. Persze senki nem gondolta komolyan még a parádésra sikeredett első két forduló után sem, hogy esetleg kiesési gondjaink lehetnének idén, de azt szépen le lehet szűrni a pavlovi reakciókból, hogy sokan nem felejtettük el a Jol-érát megelőző majd' tíz évet, amikor alig-alig sikerült 50 pontot összeboronálni a csapatnak egész szezonban, és így a kiesés szele nem egyszer kellemetlenül csípősen ért bennünket. Most azonban nagyon szorgalmasan gyűjtögetjük a pontokat és jelenleg az ezüstérem is kifejezetten elérhetőnek tűnik (habár mindannyian tökéletesen boldogok lennénk egy mezei BL-hellyel is). A bajnoki cím is csak azért nagyon valószínűtlen, mert Manszúr annyit fektetett a franchise-ba, hogy valami elképesztő nagy csoda kellene ahhoz, hogy ne vigye haza a bajnoki címet Abu Dhabi-ba. Különösen az üdítően sokkoló Napoli elleni befürdés után.Az interneten kurkászva úgy tűnik nagyon sok Spurs-szurkolónak ez volt az első reakciója a Sunderland verejtékes legyűrése után: átléptük a negyven pontos határt, tehát alighanem garantált, hogy jövőre is a PL-ben fogunk szerepelni. Persze senki nem gondolta komolyan még a parádésra sikeredett első két forduló után sem, hogy esetleg kiesési gondjaink lehetnének idén, de azt szépen le lehet szűrni a pavlovi reakciókból, hogy sokan nem felejtettük el a Jol-érát megelőző majd' tíz évet, amikor alig-alig sikerült 50 pontot összeboronálni a csapatnak egész szezonban, és így a kiesés szele nem egyszer kellemetlenül csípősen ért bennünket. Most azonban nagyon szorgalmasan gyűjtögetjük a pontokat és jelenleg az ezüstérem is kifejezetten elérhetőnek tűnik (habár mindannyian tökéletesen boldogok lennénk egy mezei BL-hellyel is). A bajnoki cím is csak azért nagyon valószínűtlen, mert Manszúr annyit fektetett a franchise-ba, hogy valami elképesztő nagy csoda kellene ahhoz, hogy ne vigye haza a bajnoki címet Abu Dhabi-ba. Különösen az üdítően sokkoló Napoli elleni befürdés után.

KEDDI VISSZAPILLANTÓ

A WBA nagyon megnehezítette a dolgunkat, amiben furcsa mód fontos szerepet játszott, hogy Hodgsonnak rengeteg sérüléssel kellett szembenéznie. Normális esetben ugyanis sosem játszik ennyire defenzíven a WBA, most azonban a kényszer rávitte őket, hogy tulajdonképpen végigbekkeljék a meccset (az ideiglenes kettős emberhátrányunk alatt és után azért nyomták a gázt rendesen). Egy jól felkészített és 95%-ban csak egy feladatra (a védekezésre) koncentráló csapatot még nálunk rutinosabb és nagyobb nevű csapatok is kínkeservesen szoktak kifektetni. Nem meglepő tehát, hogy mi is megszenvedtünk velük.

Nem lehet azt mondani, hogy ne kezdtük volna nagy tempóban a meccset: még négy perc sem telt el és máris az ötödik szögletünket rúgtuk. (A szögletekkel amúgy kezdenünk kellene valamit, mert hatalmas pazarlást végzünk etéren hétről hétre.) Sokszor kézilabdás módra álltunk fel a vendégek tizenhatosa körül, voltak hosszabb periódusok, amikor 80% felett birtokoltuk a labdát. Igazi ziccert azonban nemigen tudtunk kialakítani - Modric és van der Vaart is kapura próbált küldeni egy-egy visszatett labdát olyan 12 méterről (ez a hollandnak sikerült is, de sajnos éppen jó helyen állt Foster), a két lövés között egy gyors Defoe-Ade-Defoe-vdV-Defoe flippert követően szőke hercegünk durrantott pár méterrel a kapu mellé (be is akadhatott volna kis szerencsével), majd egy Bale-Adebayor összejáték után sikerült a nyakigláb togóinak majdnem begyalogolnia a kapuba (az utolsó pillanatban mentett egy védő, mielőtt átvehette volna a labdát).

A második félidő elejéről lemaradtam, így a gólt is csak az összefoglalóból láttam. A félidő egy kemény vdV beadást követő improvizált Defoe sarkazással kezdődött, ami a forduló egyik legszebb gólja lehetett volna (az egész támadás nagyon szép volt). Elég pofás passzolgatás előzte meg a három pontot érő Defoe-special-t is: Assou-Ekotto lőtte be erősen a tizenegyes pont környékére a labdát, vdV valahogy elintézte, hogy ne pattanjon el tőle a labda, majd kitette Bale-nek a tizenhatos oldalára, aki megintcsak nagy erővel küldte vissza középre, ezúttal Defoe-nak - JD már nem tudta a hollandhoz hasonlóan elegánsan megszelidíteni a passzt, kábé két méterre pattant a levegőbe a labda - ami ezután történt az viszont egészen zseniális volt! Mozdonyszőke törpénket azonnal négy Albion védő vette körbe, ő viszont valahogy megtartotta a labdát és mindenkit meglepve, ahelyett, hogy visszatette volna lövésre inkább csinált egy 180 fokos fordulót és bekanalazta a labdát a hosszú alsóba! Nagyszerű gól volt - és persze valahol érthető, hogy JD önmaga akarta befejezni az akciót, hiszen vissza akar kerülni a kezdőbe (no meg Capello-nak is bizonyítani szeretne az EB előtt).

A meccs vége felé jött egy komolyabb krízis: Livermore és Kaboul pár percre harcképtelenné tették egymást (Jake nem is tudta folytatni, remélhetőleg nem súlyos az arc-sérülése) így kettős emberhátrányba kerültünk, amit a WBA meg is próbált hatékonyan kihasználni. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg Kaboul vérző fejét viaszba mártották és Kranjcart is be tudtuk küldeni. Mindenki őrülten védekezett: vdV például védőknek is becsületére váló módon csúszott be Odemwingie-nek a tizenhatosunk oldalánál, hogy aztán még egy szabadot is kiharcoljon. Valahogy megúsztuk, még úgy is, hogy Kranjcarnak kellett egy kis idő amíg bemelegedett a becserélése után.

Volt egy különösen tragikus vonzata is a keddi meccsnek: egy Spurs-szurkoló nagyapa a fiával és két unokájával érkezett a meccsre, és az öreg szíve megadta magát. Megpróbálták még a tribünön újraéleszteni, de már nem lehetett megmenteni. Alighanem ez is közrejátszott abban, hogy volt egy periódus amikor nagyon lecsendesedett a Lane. Béke poraira.

SANDRO, GALLAS

Sajna két nagyon fontos játékosunk is (úgy tűnik), hogy hosszabb kényszerpihenő előtt áll. Sandro vádli-sérülése lehet a súlyosabb, és ő is fog jobban hiányozni a csapatnak. Sajnos nincs új hír, arról hogy mikorra jöhetnek rendbe. Viszont örömteli fejlemény, hogy elvileg Parker és King is felépült, és akár már holnap is pályára léphetnének, nem maradunk tehát sziklaszilárd védekező középpályás és klasszis középhátvéd nélkül. Sandro-nak és Billy-nek mielőbbi jobbulást kívánunk.

JANUÁR

Sokan megjegyezték már mennyire brutális sorozatunk lesz február-márciusban - ami igaz is. A januári sorsolásunk viszont kifejezetten kegyesnek tűnik: csak a Manszúrnál esedékes látogatás látszik már első ránézésre is különösen kemény menetnek. De ezen kívül lesz most egy szombat-szerda-szombat rendszerű Cheltenham-Everton-Wolves hazai sorozat, majd a hónap utolsó napján a Wigan is tiszteletét teszi a Lane-en. Ha "csak" a három hazai, erősen nyerhető kategóriás bajnokit behúzzuk, akkor már sok baj nem lehet. A Sejk elleni csörte pedig jelenleg bőven háromesélyesnek tűnik nekem (persze Adebayorral még inkább háromesélyes lenne..., de tőlük is hiányozni fog egy-két Touré).

Az Everton alighanem be fog tömörülni - most nincsenek olyan helyzetben Moyes-ék, hogy veszélyes sporadikus kontráknál többre is képesek legyenek (ehhez viszont újabban van egy szélvészgyors Donovan-jük). A Wolves már más tészta, ők jobban hozzá vannak szokva a 90 percen át tartó védekezéshez - és amint láthattuk az Arse ellen idegenben is megúsztak húsz percnyi emberhátrányt kapott gól nélkül. A Wigan viszont nem szeret bekkelni, Martinez szeret velük olyan focit játszatni, amihez nincs igazán meg a megfelelő emberanyag (ami természetesen szimpatikus és bátor húzás, csak ugye kieső helyen állnak). Talán ez a meccs tűnik a legkevésbé kockázatosnak, de hiba lenne elbizakodottnak lenni. Mindhárom ellefelünknek hatalmas szüksége van a pontokra - az Everton az arcpirító Boltoni elleni hazai verést is feledtetni akarja az élmezőnyhöz való zárkózás mellett, a Wolves és a Wigan pedig már most a kiesés elleni elkeseredett harc közepén jár - sebzett oroszlánként fognak küzdeni, ez borítékolható.

IPAFAI FAKUPA

De még a bajnokik előtt lesz egy hazai FA-kupa találkozónk is. Történelmi meccs lesz: még sohasem akasztottunk bajszot a negyedosztályú Cheltenham Town büszke fiaival. Ami nem is meglepő, hiszen 1999 előtt nem tették tiszteletüket a felső négy osztály egyikében sem. De erről a meccsről többet majd holnap.

Addig is, kellemes pénteket! És ha van egy extra időtök olvasgatni, akkor ajánlom figyelmetekbe ezt a Klinsmann-interjút a Guardian-ből. Többek között megtudhatjátok belőle, hogy a jelenleg jenki szöv-kap Klinsi, lelkiismeretes Tottenham-szurkolóként, fordulóról fordulóra követi a Klub eredményeit, ill. azt is mennyire le volt döbbenve, amikor nem sokkal első érkezését követően azzal szembesült egy Dublinban megrendezett sokadosztályú klub elleni előszezonos felkészülési meccsünkön, hogy több mint tízezer Spurs-szurkoló várja a csapatot a sporttelepen.

Ha már Klinsmann, akkor egy morzsa a Jürgenátor észak-londoni áldásos tevékenyégéből:

COYS!