A TOTTENHAM TÖRTÉNETÉNEK LEGJOBB 50 JÁTÉKOSA 6. RÉSZ

25. CLIVE ALLEN - 1984-8825. CLIVE ALLEN - 1984-88

Ezen a listán megelőzte az apját - aki a duplázó csapat tagja volt - méghozzá úgy, hogy semmit sem nyert a csapattal! Hogy miért nem meglepő ez? Két szám miatt: 1986-87: 49!!!

Clive Darren Allen 1960. május 20.-án született Stepney-ben, így apja a dupla után két héttel újra ünnepelhetett.

Fiát először a QPR igazolta le, ahol 17 évesen a Coventry ellen mesterhármassal mutatkozott be. Második évében már 28 gólig jutott így Brit tinédzser rekordért 1.250.000 Fontért szerezte meg az Arsenal. Az Ágyúsoknál csupán 3 felkészülési meccsen lépett pályára, mert egy csereüzlet keretében a Crystal Palace-hoz került, ahonnan a válogatott szélső védő Kenny Sansom költözött északra.

Egy év alatt 25 meccsen 9 gólt ért el a Sasoknál. 1981 nyarán Terry Venables-t nevezték ki a másodosztályú QPR managerének, aki komoly szerepet szánt neki. A feljutás nem sikerült elsőre, de pont a Spurs ellen játszhattak FA Kupa döntőt. Az 1982-83-as szezonban megnyerték a másodosztályt, majd 5. helyen végeztek újoncként. Allen három év alatt 87 mérkőzésen 40 gólt szerzett, majd az UEFA Kupa győztes Spurs-höz igazolt 700.000 Font ellenében.

1984. augusztus 25.-én két góllal mutatkozott be a Goodison Parkban egy 4:1-es győztes meccsen. A nálunk töltött négy éve alatt a sorozatos sérülések miatt csupán egy esztendőt tudott végigjátszani, de azzal végleg beírta magát az egyesület történetébe! Az 1986-87-es szezonban az 54 meccsen elért 49 góllal (33 bajnoki és 16 kupa) minden idők legeredményesebb Tottenham játékosa egy szezonon belül!!! Ezzel a teljesítményével minden egyéni címet besöpört (gólkirály, év játékosa (játékosok és újságírók), de nem lehetett felhőtlenül boldog, mert a bajnokságban "csak" a 3. helyet sikerült megszerezni és ugyan gólt lőtt a Wembley-ben, de részese lett az egyesület egyetlen vesztes kupadöntőjének (neki már a második volt). Az angol csapatok még javában ki voltak tiltva az európai kupákból, ezért 1988-ban 105 mérkőzés és 60 gól után 1 millió Fontért a Francia bajnok Bordeaux-hoz igazolt.

Csupán egy évig bírta külföldön, pedig a franciák szívesen látták volna még tovább vendégül őt, hiszen 30 meccsen 21 gólt lőtt. A Manchester City-hez igazolt ahol két évet játszott (53 meccs/16 gól), majd újra londoni évek jöttek. Egy év a Chelsea-ben (16 meccs/7 gól), majd kettő a West Ham-ben (38 meccs/17 gól) és egy a Millwall-ban (12 meccs/0 gól). Utolsó 3 meccsét 1995 őszén a Carlisle United-ben játszotta.

A válogatottban csak a Spurs-ös időszakában lépett pályára, de góltalan maradt az 5 szereplése alkalmával (a Törököknek lőtt gólját nem adták meg).

1997-ben egy évig az NFL Europe-ban szereplő London Monarchs rúgójátékosa volt, ahol 6-ból 6 mezőnygólt lőtt és 10-ből 7 extra pontot értékesített!!!

2005 óta a Tottenham edzői stábjának a tagja.

Részlet a DVD-ből ahol Chivers után következik:

24. MAURICE NORMAN - 1955-65

A duplázó csapat védelmi oszlopa, akit humán kolosszus néven is illettek 1934. május 8.-án született Norfolk Mulbarton városában. 1952. szeptemberében szerződtette a Norwich City, de csak 1955. februárjában debütált a Watford ellen idegenben. Csupán 35 meccsen lépett pályára a Kanáriknál, amikor még az év novemberében került csereüzlet keretében (28.000 Font Johnny Gavin ír csatár ment a Norwich-hoz vissza) Londonba.

Alf Ramsey helyettesének hozták jobbhátvédnek, így rögtön 1955. november 5.-én játszott először a Lane-en a Cardiff City elleni 1:1-es meccsen. 1956. szeptemberéig játszott a szélen, majd sérülések miatt került középre. Fejjátéka első rangú volt, sőt ő volt az első középhátvédek egyike, akit rendszeresen használtak az ellenfél kapuja előtt szögleteknél és bedobásoknál.

10 év alatt 511 mérkőzésen (357 bajnoki, 37 kupa, 17 nemzetközi kupa) 19 gólt ért el. Bajnok (1961), kétszeres FA Kupa győztes (1961, 1962) és KEK győztes (1963). A válogatottban 1962-65 között 23-szor lépett pályára és egy nemzeti mérkőzés jelentette a pályafutásának a végét is.

Alf Ramsey mint szövetségi kapitány a VB keretet alakítgatta, amikor is 1965. november 18.-án egy Magyarország elleni felkészülési meccsen eltörte a lábát (sípcsont szárkapocscsont), így nem csak a világbajnoki címről maradt le, hanem a pályafutását is fel kellett adnia. A gyógyulása annyira nem volt problémamentes, hogy 18 hónap elteltével újra el kellett törni a lábát. Visszavonulása után Suffolk-ban telepedett le a feleségével.

Norman és Waddle videója:

23. CHRIS WADDLE - 1985-89

Különleges egyénisége hozzájárult ahhoz, hogy 1988.-ban megszeressem a klubot.

Christopher Roland Waddle 1960. december 14.-én látta meg a szürke eget Felling-ben északon a Tyne and Wear körzetben. Fiatalon sem tudott sokáig egy helyben lenni, játszott a Pelaw Juniors, a Whitehouse SC, a Mount Pleasant SC, a HMH Printing és a Leam Lane SC-ben is. 18 évesen került az amatőr Tow Law Town-hoz és közben a Skipton pénzügyi tanácsadóban dolgozott. Kipróbálta magát egy kolbászkészítő üzemben és a pályán a Sunderland-nél és a Coventry City-nél próbálkozott sikertelenül, mígnem 1980.-ban leigazolta őt a Newcastle United.

1980. október 22.-én lépett először pályára a másodosztályban, majd idővel a Peter Beardsley, Kevin Keegan csatárpárost tömte labdákkal. 1984-ben megnyerték a másodosztályt és 1984. szeptember 22.-én emlékezetes meccset játszottak a Loftus Road-on a QPR-szel. Az első félidőben többek között Waddle mesterhármasával elhúzott a Newcastle 4:0-ra, de a meccs végeredménye 5:5 lett!!!

170 mérkőzés és 46 gól után 1985. július 1.-én 590.000 Font ellenében Londonba tette át a székhelyét. Jól mutatkozott be a Lane-en, hiszen 2 gólt lőtt a Watford-nak és a csapat is nyert 4:0-ra. Ugyan Clive Allen-hez hasonlóan trófeát nem nyert a csapattal, de technikás és dinamikus játékával magával ragadta a társakat és a nézőket. Fővárosi jelenléte elősegítette a bekerülését a válogatottba, ahol 1985-1991 között 62 mérkőzésen 6 gólt ért el és megjárt 2 Világ- és 1 Európa bajnokságot. A Spurs-ben 138 meccsen 33 gólt lőtt és gyakran mondták rá, hogy a stílusa olyan kifinomult, hogy nem is tűnik angolnak. Az európai kupaszereplés reményével (sajnos mint sokan mások is) 1989-ben Marseille-be igazolt 4,5 millió Font ellenében.

Mindkét fél jól járt! A déli kikötőváros csapatát zsinórban három év alatt (1990,1991,1992) bajnoki címhez segítette és 1991-ben büntetőkkel bukták el BEK döntőt a Belgrád ellen. 1998-ban az évszázad Marseille játékosa választáson 2. lett Papin mögött és a francia szurkolók a "Magic Chris"-ként emlegették. Három év alatt 107 meccsen 22-szer talált be, de hazahúzta a honvágy és 1992. júliusában 1,25 millió Fontért vette meg a Sheffield Wednesday.

Ezért imádták a Franciák (vicc és foci felsőfokon):

A Baglyokat is fellendítette, hiszen az első évében mindkét kupadöntőbe bejuttatta őket, de mindkét fináléban az Arsenal állt a végső siker útjába. Annyira jól játszott 32 évesen, hogy a szezon végén az újságírók őt választották az év legjobb játékosának! Négy év után (109 meccs/10 gól) 36 évesen távozott a Wednesday-től és elkezdte a levezetést, amely során 7 klubban fordult meg! Sorrendben a Falkirk (1996 - 4/1), a Bradford City (1996/97 - 25/6), a Sunderland (1997 - 7/1), a Burnley (játékosedzőként 1997/98 - 32/1), a Torquay United (1998 - 7/0), a Worksop Town (2000-02 - 60/3), majd végül a Glapwell-ben lépett pályára utoljára 2002-ben.

Pályafutása befejezése után is hajtotta a szereplésvágy. A BBC-nél kezdett elemzőként, írt a Sun-nak és még tévésorozatokban is szerepelt. Két dala játékos korában is slágerlistára került. 1987-ben Glenn Hoddle-val jutottak a TOP 20-ba "Diamond Lights" számukkal, majd Franciaországban Basile Boli-val jutott listára a "We've Got a Feeling"-gel. Nős egy fia (Jack) és egy lánya (Brooke) született.

Így énekelt Hoddle-val:

És ezért imádta mindenki:

22. DAVID GINOLA - 1997-2000

Aki látta játszani a Spurs-ben, az soha nem feledi el az eleganciáját! Igazi sztár volt, aki kiismerhetetlenül cselezett és rémálma volt az ellenfeleknek. Ha 10 évvel fiatalabb lennék, akkor valószínűleg miatta lettem volna Spurs szurkoló.

David Desire Marc Ginola 1967. január 25.-én jött világra Franciaország Gassin nevű településén.

Pályafutása során sehol sem töltött több időt 3-4 évnél, mi lehettünk volna a kivételek, de... (ez később kiderül)

18 évesen Toulon-ban kezdte felnőtt karrierjét, ahol 1985-88 között 82 meccsen 4 gólt lőtt, majd két évet a fővárosban töltött a Racing Club de Paris-ban (61 meccs/8 gól). Utána Brest következett 1990-92 között (50 meccs/14 gól), ahol már elkezdte csillogtatni tudását, így 1992 januárjában visszaköltözött Párizsba, de most már PSG-hez. A Párizsiakkal sikereket ért el, bajnoki cím (1994), két kupagyőzelem (1993 és 1995) és egy Ligakupa győzelem 1995-ből.

1995-ben kénytelen volt otthagyni a francia hont, hiszen összeveszett Gérard Huollier-rel az egykori szövetségi kapitánnyal aki nyilvánosan őt okolta azért, hogy a nemzeti csapat az utolsó percben kapott góllal nem jutott ki az 1994-es világbajnokságra. Ginola beperelte őt becsületsértésért, amit idén 2012-ben vesztett el (nem hiába a Franciák igazságszolgáltatása sem sieti el a dolgot). A válogatottban 1990-95 között 17 mérkőzésen szerepelt és 3 gólt lőtt.

Sokan valamelyik spanyol óriáshoz várták (Barca, Real), de ő Keegan hívására a Newcastle-t választotta. A Szarkák 2,5 millió Fontot fizettek érte és már az első szezonjában komoly erőfeszítésre késztették a Manchester United-et, de csak a második helyen végeztek. 1996-ban a Newcastle visszautasította a Barcelona 15 millió Fontos ajánlatát. Északon 1995-97 között 56 meccsen 6 gólt lőtt, melyek közül számomra a Fradi elleni UEFA kupa meccsen lőtt gólja a legemlékezetesebb (a videóban az is látható). 1997-ben Dalglish váltotta Keegan-t, aki nem szimpatizált David-del, így a Spurs 1997. júliusában 2,5 millió Fontért szerezte meg az akkor 30 éves játékost.

1997-2000 között 100 meccsen 13 gólt lőtt a Tottenham-ben és elvarázsolta a szurkolókat. Góljai közül emlékezetes a Barnsley-nak lőtt szólógólja, a Leeds-nek lőtt kapásgólja és a Man. United ellen lőtt góljai. 1998-ban a szurkolók a csapat legjobbjának választották. 1999-ben Liga Kupát nyert a csapattal (habár a döntőben nem volt igazán jó) és 32 évesen elnyerte a mindkét év játékosa címet (játékosok és újságírók), annak ellenére, hogy abban az évben triplázott a Manchester United (Bajnokság, Kupa, BL)!!!

2000. júliusában a pár hónapja kinevezett George Graham elkövette legnagyobb hibáját és Ginola legnagyobb bánatára eladta a 33 éves játékost 3 millió Fontért az Aston Villának. David azóta többször is lenyilatkozta, hogy ő szívesen fejezte volna be a Lane-n a pályafutását. 2008. december 11.-én választották be a klub hallhatatlanjai közé!

Ezt követően soha sem volt a régi. A Villában két év alatt csupán 32 meccsen játszott és 3 gólt lőtt, majd Moyes tett vele egy utolsó kísérletet az Everton-ban, de csak 5-ször lépett pályára és 2002-ben 35 évesen visszavonult.

Visszavonulását követően szerepelt reklámokban, filmekben, dolgozott modellként is. 2008-ban ezüst érmet nyert egy nemzetközi borversenyen, mint termelő!

2007-ben a klub 125 éves gálameccse előtt az egyik legnagyobb tapsot kapta, hogy miért, azt most megnézhetitek:

21. LEN DUQUEMIN - 1946-57

Leonard Stanley Duquelmin (beceneve: Duke) 1924. július 17.-én jött világra a Csatorna szigetek egyikén Guernsey-n Cobo településen. A II. világháború miatt kimaradt a fociból fiatal éveiben, de a források szerint Vauxbelet-ben inaskodott, majd a háború végeztével 1946-ban egy meccsen szerepelt a Colchester Unitedben is. 1946-ban igazolta le a Spurs. A fiatal csatár tökéletesen beleillett Arthur Rowe passzolj és fuss (push and run) rendszerébe. Játéka letisztult volt. Egyszerűen, pontosan és gyorsan játszott. A klubban töltött 11 éve alatt 307 mérkőzésen 134 alkalommal volt eredményes! Tagja a másod- (1950) és első (1951) osztályt megnyerő csapatnak is.

Visszavonulását követően újságos bódét nyitott a Lane-hez közel a Northumberland Park-nál (ismerős a név?), majd vendéglőtulajdonos lett Cheshunt-ban. 2003. április 20.-án 78 éves korában hunyt el.

A hivatalos videó részlet róla és Ginola-ról: