A TOTTENHAM TÖRTÉNETÉNEK LEGJOBB 50 JÁTÉKOSA 7. RÉSZ

7. RÉSZ: 20-16.7. RÉSZ: 20-16.

Az egész sorozat messze legvitathatóbb ötöse!!!

Szerintetek itt mindenki a helyén van???

20. BILL BROWN - 1959-66

A klub legeredményesebb kapusa William Dallas Fyfe Brown 1931. október 8-án született a skóciai Arbroath-ban. Az apja tejesember volt, aki szükségesnek tartotta a sport mellett a tanulást is, így Bill villamosmérnökként diplomázott. Fiatal korában játszott a Carnoustie Panmure-ban és szülővárosa csapatában az Arbroath-ban, ahol még balszélsőként is pályára lépett.

18 évesen 1949-ben igazolta le a Dundee United, ahol 10 éven át 215 mérkőzésen védte a kaput és 1951/52-ben Skót Liga Kupát nyert.

28 évesen 18.500 Fontért igazolta le a Spurs, mivel a Dundee pénzügyi gondokkal küzdött és csak így tudta előteremteni a pénzt a világítás kiépítésére.

Még egy skót ifi válogatott meccsen eltört az orra, az állkapcsa és az arccsontja amiből ugyan felgyógyult, de inkább kerülte a kijöveteleket és vonalkapussá vált, igaz annak elsőrangú volt.

1959-66 között 222 meccsen védte a Tottenham kapuját és ez idő alatt lett bajnok (1961), kétszeres FA Kupagyőztes (1961,1962) és KEK győztes (1963).

A Skót válogatottban 1958-65 között 28 meccsen lépett pályára és szerepelt az 1958-as Világbajnokságon is.

Pat Jennings érkezése után kiszorult a csapatból. Visszautasította a tartalékcsapatban való szereplést és sértődötten a Northampton Town-hoz igazolt, ahol egy év alatt 17 meccsen játszott, majd Kanadába igazolt a Toronto Falcons-hoz, ahol 1967-es visszavonulásáig 16-szor szerepelt (a FIFA ekkor még nem hagyta jóvá a kanadai bajnokságot).

Az ontarioi kormány földfejlesztési bizottságában dolgozott egészen 1995-ig. Feleségével Elaine-nel boldogan élt Kanadában és két lányuk és egy fiuk született. 1988-ban túlélt egy szívinfarktust (ekkor letette a cigarettát, amiből napi 40 szállal szívott), majd az 1994-ben diagnosztizált prosztata rákjából is felgyógyult. Ezután még tíz évig élt, szervezete 2004. december 1-én 73 éves korában a kanadai Simcoe-ben adta meg magát.

A vele kezdődő videó részlet:

19. GRAHAM ROBERTS - 1980-86

A csupaszív játékosnak ugyan a listán a helye, de a helyezése kissé túlzott! Az biztos, hogy a története akár a hollywoodi forgatókönyvírókat is megmozgathatná.

Graham Paul Roberts 1959. július 3-án született Southampton-ban. 1973-ban került a helyi csapathoz, de 4 év után megköszönték a munkáját és elküldték. Egy évet lehúzott a rivális Portsmouth-ban, de onnan is továbbküldték a Dorchester Town-hoz, ahol egy meccset sem játszott le. A következő állomás az amatőr Weymouth volt, ahol az 1979-80-as bajnokságban 29 meccsen 6 gólt lőtt. Közben apja munkáját segítette, akinek a helyi piacon volt standja, így a fiatal Robbo (ez volt a beceneve) vele együtt kelt hajnali 3-kor és utána ment napközben edzésekre.

Ekkor történt, hogy Bill Nicholson - aki akkor megfigyelőként dolgozott a Klubnál - Swindonba tartott egy játékos miatt, de lekéste a csatlakozást, így beszélgetésbe elegyedett egy helyivel, aki az egekig magasztalta a fiatal Roberts-et. Közben már a WBA is érdeklődött, de Bill javaslatára Burkinshaw 35.000 Fontért (20.000 font kp és egy edzőmeccs) leigazolta, ami akkor amatőr rekordnak számított. Érdekes megjegyezni, hogy nem beszélhetünk egyszeri véletlenről, mert Tony Galvin is így került amatőrként a csapathoz!!!

Sokat nem volt ideje gondolkodni a több osztály egyszeri átugrásán, hiszen Paul Miller sérülése miatt azonnal a védelembe került (1980. október 4. Stoke City - Spurs 2:3). Fontos megjegyezni, hogy egyaránt játszott védőt és labdaszerző középpályást, attól függően, hogy a csapatnak mire volt szüksége. Minden áron a csapatban akart maradni, ezért nemhogy szívét-lelkét rakta a pályára, hanem a Manchester City elleni FA-kupa döntőn 3 fogát is. De még ekkor sem hagyta lecserélni magát!!! (Érdekesség, hogy nem találták meg egyik fogát sem, kép a baloldalon.) Ő volt Dave Mackay-t követő időszak legkeményebb játékosa!

1980-86 között 374 meccsen 45 gólt lőtt, melyek közül a legfontosabb az 1984-es UEFA Kupa döntő visszavágóján született az Anderlecht ellen 6 perccel a lefújást megelőzően, ezzel megmentette a csapatot a vereségtől és ennek köszönhettük a hosszabbítást (majd a tizenegyespárbajt követő győzelmet). Ezen a meccsen ő volt a csapatkapitány és így ő emelhette fel az UEFA Kupát, mivel Perryman sárga lapos eltiltását töltötte. Két további kupagyőzelem részese volt még. 1981-ben és 1982-ben volt az FA Kupát nyerő csapat tagja.

Burkinshaw lemondását követően 1986. decemberében a Glasgow Rangers-hez került, akik 450.000 Fontot fizettek érte. Skóciában kezdte el a kétéves vándorlásait. A Rangers-ben 1986-88 között 55 meccs/3 gól, megspékelve egy bajnoki címmel (1987) és két Skót Ligakupa győzelemmel (1987, 1988), majd jött a Chelsea 1988-1990 között ahol 70 mérkőzésen 18 gólt és egy másodosztályú bajnoki címet ünnepelhetett, ezt követte a WBA 1990-92 között (39 meccs/6 gól).

33 éves kora után már tényleg a levezetés jött. 1994-95 Stevenage Borough (11/1), 1995-98 Yeowil Town (6/1) - itt játékosmanagerként dolgozott, - majd végül a Slough Town 1998-99 (10/0).

1983-84-es idényben 6 ízben lépett pályára az Angol válogatottban.

Edzőként próbálkozott még a Clyde-nál (2005-06), majd szövetségi kapitánya volt először Pakisztánnak (2010-11), majd Nepálnak (2011-12) ahonnan szintén távozott.

A nevezetes 1984-es UEFA Kupa döntő visszavágójának összefoglalója:

18. TOMMY HARMER - 1948-60

Megérdemli ezt az előkelő helyet hőskori csatárunk? Aki látta játszani azok szerint igen, de nekem vannak fenntartásaim!

Thomas Charles Harmer 1928. február 2.-án született London keleti felében a Hackney negyedben. A háború után az iskola mellett ő is dolgozott az iskola mellett a nyomdaiparban. 1948-ban kapott amatőr szerződést, amit nagyon eredményes ifjúsági időszak követett. A junior csapattal 5 trófeát is elnyert és még az aktuális farmcsapathoz a Finchley-hez is kölcsönadták, mielőtt 1951. szeptember 8.-án bemutatkozott egy 2:1-es győzelemmel a Bolton ellen. A beceneve a "Harmer the Charmer" szabad fordításban az elegánst jelent és ez jellemezte a játékát. (Szó szerint "Harmer az elbűvölő" - ami az angolban működő rímen túl azért is penge becenév mert a "harmer" szó jelentése "károkozó.") A leírások alapján messze a kort meghaladó volt a technikai tudása és a játékintelligenciája, amivel tökéletesen illett Rowe "egyérintős" rendszerébe. Az átlagosnál sokkal alacsonyabb és gyengébb testalkatú volt, fiatal korában még hízókúrára is fogták, ami nem járt sikerrel. 273 mérkőzésen 69 gólt ért el, de számolatlanul osztogatta a gólpasszokat. John White érkezésével a háttérbe szorult és 1960-ban a Watford-hoz igazolt ahol két év alatt 63 meccsen 6-szor volt eredményes, majd még egy évet töltött a Chelsea-nél (8 meccs/1 gól) és további négy éven keresztül volt a Kékek utánpótlás edzője.

Feleségével Jean-nel vettek egy házat Wood Green-ben ahol haláláig élt. 2007. december 25-én 79 éves korában hunyt el az észak-londoni Edmontonban, a North Middlesex kórházban.

Csavard be mint Beckham, vagy Harmer??? 3D-ben!!!

17. SIR ALF RAMSEY - 1949-55

Az angol labdarúgás kiemelkedő alakja, aki azért a vonalon kívül többet tett az ismertségért.

Sir Alfred Ernest Ramsey 1920. január 22-én jött világra az essex-i Dagenham-ben. Szülei fűszeresnek szánták, de a háború közbeszólt. Cornwall-ba vonultatták be a könnyűlovassághoz, és közben a Portsmouth amatőr csapatában pallérozódott. Szerencséjére a hadsereg színeiben játszott egy 10:1-re elveszített mérkőzésen a Southampton ellen, akik rögtön profi szerződést kínáltak neki. 1943-49 között 90 meccsen 8 gólt lőtt és 1948-ban bemutatkozott a válogatottban is. Egy sérülést követően nem bíztak benne délen, így Rowe akkor szélsőhátvédért akkor rekordnak számító 21.000 fontért Londonba igazolta.

Éles szeme nem csapta be a kiváló managert! Ramsey nem volt túl fizikális játékos jobbhátvédként, de remekül olvasta a játékot és a labdákat sem rugdalta el, hanem megjátszotta. Kivételes vezetői képességét már a játékostársak is elismerték, hiszen Tábornokként szólították. 1953-ban pont az emlékezetes 6:3-as meccs jelentette a végállomást számára a nemzeti csapatban, ahol 32 mérkőzésen 3 gólt lőtt, mindegyiket büntetőből (ahogy ellenünk is). 1955-ben egy sérülés vetett véget játékos pályafutásának. A Spursben 283 mérkőzésen 30-szor lőtt az ellenfelek hálójába. Tagja volt az 1950-es másodosztályú, és az 1951-es első osztályú bajnokcsapatnak is.

Sérülését követően rögtön manageri munkát vállalt a harmadosztályú Ipswichnél, ahol történelmet írt! 1956-57-es idényben megnyerték a harmadosztályt, majd edzőként is megismételte azt amit játékosként véghez vitt!

1960-61-ben megnyerte csapatával a másodosztályt, majd egy évre rá - a Tottenham-et megelőzve - az első osztályt (szobrot kapott a Portman Road-on)!!! 1962. október 25.-én nevezték ki Anglia első számú edzőjének és ami ezután következett az sporttörténelem. 1966-ban hazai pályán megnyerte Anglia számára a világbajnoki címet, majd 1968-ban bronzérmet szerzett az EB-n. Az 1974-es VB-re nem tudta kijuttatni a csapatot, ezért menesztették. A VB győzelmet követően 1967. májusában lovaggá ütötték.

1977-78-as szezonban még tett egy kísérletet a Birmingham City-nél, ami sikertelennek bizonyult, majd egy évig (1979-80) töltötte be a technikai igazgatói szerepkört a görög Panathinaikos-nál.

1951-ben vette feleségül Vickie Answorth-t, akivel adoptálták Tania nevű lányukat.

1953-1981 között beavatott szabadkőműves! 2002-ben posthomous iktatták be az angol futball hallhatatlanjai közé. 1998. június 9-én agyvérzést szenvedett, amit Alzheimer-kór és prosztatarák követett. 1999. április 28-án szívroham végzett vele Ipswich-ben.

Minden amit Ramsey-ről érdemes tudni 24 percben!!!

16. GARY MABBUTT - 1982-98

Ebben az ötösben talán ő az egyetlen aki a megfelelő helyre került!

Gary Mabbutt 1961. augusztus 23-án született Bristolban. A Bristol City-ben kezdett futballozni, ahol apja Ray és testvére Kevin is játszott. 1979-82 között 131 mérkőzést játszott és 10 gólt lőtt. Őt is Bill Nic-nek köszönhetjük, mint sok más jó játékost abban az időszakban. Azért hozták a csapathoz, hogy Perryman mellett tanulva átvegye a stafétabotot, amire főleg emberileg szolgált rá.

1982. augusztusában debütált a Charity Shield-en. Bristolban középpályást játszott és a Spursben is ezen a poszton számítottak rá az kezdeti években. Fokozatosan épült be a csapatba. Pályára lépett a győztes 1984-es UEFA Kupa döntőben, majd a 80-as évek közepén Richard Gough érkezésével remek párt alkottak a védelem közepén. Pályafutásának egyik fájó pontja az 1987-es FA Kupa döntő, ahol ugyan 2:1-es vezetéshez juttatta a csapatot a 40. percben, de a hosszabbítás 5. percében az ő térdén megpattanva kapott gellert Dave Bennett beadása, ami a klub egyetlen vesztes döntőjéhez vezetett. A sors 1991-ben kárpótolta őt, amikor szintén a hosszabbításban egy öngól döntött, de akkor a mi javunkra, így csapatkapitányként - 11 éven keresztül viselte a csk szalagot - ő emelhette magasba a trófeát.

1993. novemberében a Wimbledon elleni meccsen könyökölte fejbe John Fashanu, aminek a következtében szilánkosra tört az arca, majd 1996. augusztus 17-én a szezonnyitó meccsen Blackburn-ben Graham Fenton becsúszását követően tört el a lába. Ezt követően többször kísérletezett sikertelenül a visszatéréssel. 1998. május 10-én a Southampton ellen cserélték be az utolsó 10 percre, hogy a szurkolók is búcsút tudjanak venni tőle. 16 év alatt 611 meccsen viselte a liliomfehér mezt és 36 gólt ért el.

10 éven keresztül (1982-92) kapott meghívót a válogatottba, ahol 16 mérkőzésen 1 gólt lőtt.

1994. január elsején tüntették ki a Brit Birodalom Tagja elismerő címmel, amit elsősorban úriemberi magatartásáért, és a cukorbetegség elleni kampányban való aktív részvételéért kapott. Sokan tudják róla, hogy 18 évesen egyes típusú diabéteszt állapítottak meg nála, így inzulinozva és diétázva mutatott példát a fiataloknak, hogy így is lehet sportolni és teljes életet élni!

A 90-es évek elején vette feleségül Sophie Lawrence színésznőt aki az East Enders-ben (az angol Barátok Közt) lett ismert.

Visszavonulása után is "nagyköveti" szerepet vállalt a klubnál, hogy tovább népszerűsítse a labdarúgást és a Tottenham-et.

16 itt töltött évével és makulátlan viselkedésével méltán került a listára!!!

Élményeiről ebben a videóban beszél: